Nagyvárad-olaszi reformátusok Budapesten

Schönberg Éva

A Nagyvárad Olaszi Református Egyházközség május 20-án csoportos kirándulást szervezett a budapesti Szépművészeti Múzeumban kiállított Csontváry-tárlatra. A Csontváry Kosztka Tivadar 45 alkotását bemutató kiállítás a festőgéniusz születésének 170. évfordulója alkalmából jött létre. Kirándulóbuszunk kora reggel, rövid áhítatot követően indult a templom elől. Az előttünk álló hosszú út jó alkalom volt arra, hogy felidézzük magunkban a festő életének fontosabb állomásait. Csontváry 1853. július 5-én született a felvidéki Kisszebenben, Kosztka Mihály Tivadar néven. Patikussegéd volt, amikor 1880. október 13-án égi szózat (valószínűleg skizofréniás hallucináció) azt közölte vele: „Te leszel a világ legnagyobb napút-festője. Nagyobb Raffaelnél.” Nem sokkal ezután Rómába ment Raffaello képeit tanulmányozni, és azon igyekezett, hogy megteremtse művészetének anyagi feltételeit. A múzeum tágas tereiben a festőművész valamennyi ikonikus alkotása látható: A taorminai görög színház romjai és a Baalbek, a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben és a Mária kútja Názáretben, a Jajcei, a Schaffhauseni vízesés, és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban. A csaknem 20 négyzetméteres A taorminai görög színház romjai a magyar festészet egyik legismertebb alkotása, míg a híres Magányos cédrusban Csontváry személyes, tragikus sorsa tükröződik. A festő halála után, képeit Gerlóczy Gedeon építészmérnök mentette meg, aki megvásárolta műveit. Mivel a képek már a festő életében megrongálódtak, ezért restaurálásra szorultak.

A kiállítás megtekintését követően közös ebédre sétáltunk át a közeli Páter Bonifác kisvendéglőhöz, majd a Városligetben épült Magyar Zene Házához vonult át a csoport. A Fudzsimoto Szószuke japán építész által tervezett áttetsző üvegépítmény csodásan illeszkedik a liget árnyas fái közé. Rövid buszozás után a Duna partjára érkeztünk, ahol a Cipők a Duna partján holokauszt emlékmű előtt tisztelegtünk. A hatvan pár, öntöttvasból mintázott korhű cipő az 1944-45 során a Nyilaskeresztes Párt pribékjei által a Dunába lőtt magyar zsidóknak állít emléket. Az emlékmű helye szimbolikus, hiszen a budapesti Duna-part szinte minden pontjáról lőttek embereket a Dunába, akiknek csak az volt a vétkük, hogy zsidónak születtek. S ha már a Duna partján időztünk, kihasználva a ragyogó májusi napsütést, sétahajóra szálltunk, hogy kezünkben egy pohár pezsgővel, a folyóról is megcsodáljuk Budapest szépséges épületeit, hidjait.

S nyugtával dicsérve a napot, lelkünkben hálával tértünk haza, hogy másnap Isten házában mondjunk köszönetet a közös alkalom csodálatos élményéért.