Interjú

2023.05.08. 09:28

Madách saját szavakkal: fórumszínházi előadás a nagyváradi PKE-n

Ahogy arról korábbi lapszámunkban hírt adtunk, különleges színházi eseménnyel állítanak emléket Madách Imrének a költő születése 200. évfordulója alkalmából Bihar megyei középiskolások és egyetemisták Tasnádi-Sáhy Péter színházrendező-dramaturg vezetésével. A május 9-i fórumszínházi esemény előzményeiről, a próbafolyamatokról kérdeztük a rendezőt.

János Piroska

– Mit kell tudni az előadásról? Hogyan született meg az ötlete?
– Ez egy fórumszínházi esemény, ami részben előadásnak is értelmezhető, részben találkozóként és vitaestként is. A projektben tíz csapat vesz részt, egy a Partiumi Keresztény Egyetemről és kilenc Bihar megyei középiskolákból. Megnéztük, hogy Az ember tragédiájának egyes színeiben szereplő konfliktusok, helyzetek hogyan aktuálisak ma. Ebből kiindulva, leginkább a diákok gondolatait összefoglalva készítettünk mindegyik csapattal egy 2–3 perces jelenetet. A május 9-i eseményen a diákok ezeket előadják, majd pedig a közönség megszavazza, melyek a legaktuálisabb témák e tíz közül, azokból fórumszínházi előadást fogunk összeállítani, vagyis újrajátsszuk a jelenetet és elkezdünk a közönséggel beszélgetni: mi a konfliktus, és ki tudna feloldást találni erre? Akinek van javaslata, az beáll az adott szereplő helyére, és az ő stratégiája mentén újrajátsszuk az adott jelenetet, ezáltal egyfajta közvitává, fórummá alakítva a színházi eseményt.

– Madách műve több mint 160 évvel ezelőtt született, a monumentális mű azonban máig ható, számos feldolgozással rendelkezik. Hogyan lehet ma, 2023-ban megközelíteni Az ember tragédiáját?
– Évek óta többfajta ifjúsági projektben veszek részt, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy N. Császi Ildikó, a PKE vendégoktatója megkeresett, hogy lenne-e valamiféle ötletem a Madách-emlékévvel kapcsolatban. Vele együtt dolgoztuk ki a koncepciót. Madáchcsal kapcsolatban komoly probléma, hogy Az ember tragédiájának nyelvezete távol tartja a diákoktól. Ezt a gazdag gondolatiságot szeretnénk megnyitni valahogy a diákok előtt, azt a szellemet, ami Madáchban ott van, vagyis, hogy mennyi mindenről mert gondolkodni, mert írni az Emberről. Ennek méltó ünneplése lenne az, ha a diákok is közösen, játszva, gondolkodnának az Emberről, aktuális társadalmi problémákról, emberi kérdések aktuális változatairól, és ez valamiképpen közös kinccsé válna, mint ahogy Az ember tragédiája is az. Igyekeztünk nagyon szabadon dolgozni, a diákoknak megadott problematikákat szabadon kezelni, és mégis az elkészült jelenetecskék nagyon erősen visszavezethetők Madáchra. Ebből is látszik, hogy Az ember tragédiája rendkívül aktuális.

– Hogyan tudja megszólítani ma Az ember tragédiája a diákokat?
– A művel kapcsolatban nekem már van tapasztalatom, hiszen pár évvel ezelőtt itt, a Szigligeti Színházban készítettünk egy átiratot ifjúsági előadásnak. A világjárvány idején nagyon sok online órát is volt szerencsém tartani rendkívüli irodalomóra címen, és úgy tűnt számomra, hogy a Tragédia a nyelvezete miatt nem jut el a diákokhoz. Ám hogy miért is aktuális ez a mű, annak meglátásom szerint két oka is van: egyrészt az Emberről gondolkodik, ugyanakkor Ádám és Éva élethelyzete, amikor abban a paradicsomi állapotban arról kell dönteni, hogy merre tovább, és különböző lehetőségekkel kell barátkozniuk, nagyon hasonlít a kamaszkor képlékeny állapotához. Ugyanúgy ezek a fiatalok is most vannak abban a korban, amikor a legintenzívebben kell arról gondolkodni, hogyan éljünk. A Tragédia nagyon aktuális számukra is, csak megfelelően kell megnyitni. Ezért szerencsés, hogy ekkora gazdag gondolatisággal bír, mert így könnyű rajta olyan kapaszkodókat találni, amivel kapcsolódni lehet a műhöz. Ennek a korosztálynak a számára egészében, eredetiben – véleményem szerint – nem szerencsés feldolgozni a művet. Azt gondolom viszont, hogy bátran lehet szabadon megnyitni és nem legyömöszölni a torkukon.
A csapatok kialakításánál nem volt jelentkezési feltétel, hogy olvasták-e Az ember tragédiáját. Ez a projekt nem Az ember tragédiájának a feldolgozása, sokkal inkább arról szól, hogy utat nyit a mű felé. Itt igazából a diákok egy konfliktushelyzetet kaptak. Például Madách nagyon bátran „kilövi” Ádámot az űrbe abban az időben, amikor az űrutazásnak a gondolata sem merülhetett fel. Viszont a mai világban feltehetjük a kérdést, hogy mit kezdenénk azzal a helyzettel, ha épp egy elpusztuló Földről – ami szintén Madáchnál fellelhető kép – utolsó emberekként eljutnánk egy másik bolygóra. Hogy kezdenénk újra az életet? Hogyan szerveznénk társadalmat? Az ember tragédiájából levezethető képek olyan gondolatok, amelyek a gyerekeknek ma megfoghatók. Én a Tragédiából kiemelt és korszerűsített konfliktushelyzeteket hoztam, és tulajdonképpen rájuk bíztam, folyamatosan segítve őket, hogy hogyan akarnak erről a konfliktushelyzetről beszélni. Ők találták ki a karaktereket, a sztorikat. A saját történeteiket mesélik, aztán amikor érettségi tételként találkoznak Madáchcsal, rádöbbenhetnek, hogy erről ők már gondolkodtak. Talán az az időbeli távolság, ami elválasztja őket, kevésbé lesz akadály vagy sokkal vonzóbb lesz, s rájönnek, „ez a bácsi mégiscsak tudott valamit”.

– Öt település középiskolásai, illetve egyetemistái vesznek részt a projektben. Hogyan zajlottak a próbafolyamatok? Melyek voltak a legnagyobb kihívások?
– Korábbi tapasztalatokból kiindulva, nagyon konkrét dolgot kértünk a diákoktól: az elején megmondtuk, hogy május 9-én lesz egy záróesemény, addig két alkalommal, három órányira kell találkoznunk. Egyébként mindenhol lett egy harmadik találkozó is, amikor felfrissítettük a dolgokat. Március vége óta zajlanak a próbák. Fontos elmondani, hogy az oktatási rendszerünk nem arról szól, sem diák, pedagógus vagy épp iskolavezető részéről, hogy iskolán kívüli tevékenységeket folytassanak, és az szinte megható volt, hogy ezek az intézmények, igazgatók és pedagógusok rendelkezésre álltak. A projektben a tíz csapat 63 diákot számlál, leginkább 10–11. osztályosok vesznek részt az előadásban.
A legnagyobb kihívásnak a szervezés bizonyult, a diákokkal való munka önmagában nagy öröm volt onnantól kezdve, hogy megértették, ezek az ő gondolataik, és nem úgy működik, mint egy március 15-i ünnepség, ahol megmondják, mit kell elszavalni, hanem itt az lesz a csomagban, amit ők „bepakolnak”. Ez elég nagy hajtóerő volt. Nagyon jó lenne, ha az oktatási rendszer úgy működne, hogy az ilyen projekteknek helyet adna, igény és kapacitás ugyanis lenne rá. A diákok nagyon nyitottak voltak, megérdemelnének sokkal több olyan helyzetet és feladatot, ami azt mutatja, hogy nekik igenis feladatuk gondolkodni emberről, életről, társadalomról, és beleszólásuk van az életük alakulásába. Akkor talán sokkal inkább sajátjuknak fogják érezni az itteni életet.

– Várható-e több előadás, vagy ez egy egyszeri esemény lesz?
– Pillanatnyilag ez egy egyszeri alkalom, de nagyon örülnék annak, ha ezt a színházi formát meghonosítanánk, mert rendkívül hasznosnak gondolom. A közbeszéd, közvita állapota terén van hova fejlődnünk, és ez egy csodálatos, játékos, barátságos, közösségépítő eszköz.

Színemről színedre

A Vendégoktatók a Magyar Kultúráért programsorozat keretében, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával, N. Császi Ildikó kezdeményezésére, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Bihar Megyei Tanfelügyelőség együttműködésében létrejövő fórumszínházi előadás helyszíne a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme, időpontja május 9., kedd 15 óra. Az eseményen a Partiumi Keresztény Egyetem, az Ady Endre Elméleti Líceum, a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum, az Érmihályfalvi 1-es számú Technológiai Líceum, a margittai Horváth János Elméleti Líceum, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, a Mihai Eminescu Főgimnázium, a Nagyváradi Művészeti Líceum, a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum, valamint a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai mutatnak be rövid, Az ember tragédiája színeiből ihletett, kortárs emberi és társadalmi kérdéseket felvető jeleneteket, melyek közül az egybegyűltek által legnépszerűbbnek ítélteket a fórumszínház módszertanát alkalmazva, a nézők bevonásával játszanak újra a játékos együttgondolkodás, az építő közvita nemes hagyományát gazdagítva.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában