Gyászhírek, május 31.

Soha el nem múló fájdalommal emlékezem egyetlen gyermekemre, IFJ. LÉTAI IMRÉRE halálának 15. évfordulóján. A halál olyan súlyos veszteség, melyet valójában sohasem lehet feldolgozni, az emlékek örökké élnek, a hiány mindig megmarad. Emlékét őrzi édesapja.

*

Örökké tartó szeretettel és tisztelettel emlékezünk a legdrágább nagymamára, NÉMETH MAGDOLNÁRA (volt fodrásznő) halálának 17. évfordulóján. „Volt valaki, kit nagyon szerettem, De már nincs velünk, elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha, Az élet bármilyen mostoha. Őszülő haját, és ahogyan a kezem fogta, Szelíd, meleg arcát a nap is beragyogta. Szeme volt a jóság, őszinte csillogás, Érzékeny lelkében sok volt az aggódás... Unokái iránt végtelen volt szeretete, Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve. Ő nem más, mint az én drága, jó nagymamám, Aki már rég az égből vigyáz rám.” Soha el nem felejtő unokáid, Öcsi és családja, illetve Éva és családja.

*

Két éve annak a szomorú napnak, amikor szerető férjem, MÁTYUS ERNŐ nehéz, hosszú betegség után örökre itt hagyott. „Ha egy könnycsepp gördül végig az arcomon, az azért van, mert szerettelek, és hiányzol nagyon. Bennem él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlem soha, senki el nem vehet. Téged elfelejteni soha nem lehet, csak muszáj az életet élni nélküled. Nem hallom a hangod, nem látom az arcod, hiába szólítalak, te már azt nem hallod. Virágot viszek egy néma sírra, de ezzel téged nem hozhatlak vissza.” Szerető feleséged, Karola.

*

„Ez a gyertya most érted égjen, ki fent laksz már a magas égben! Ki vigyázol ránk onnan, fentről, s lelkünkhöz szólsz a végtelenből.” Fájó szívvel emlékezünk szeretett édesapánk, MÁTYUS ERNŐ halálának második évfordulójára. „Megállt egy apai szív, mely értünk dobogott. Pihen a két áldott kéz, mely értünk dolgozott. Bár szíved többé nem dobog, emléked bennünk örökké élni fog!” „Ma is úgy, mint régen, ő volna a végső menedékem. Minden, ami fáj, szívem tépi, elpanaszolnám sorra néki, s fejem vállára hajtanám, ha élne még az ÉDESAPÁM.” Szerető lányai Anikó, Zsuzsa és Júlia.

*

„Fehér galamb, szállj a lányom fejfájára, Fájó szívű édesanyja helyett Te vigyázz az Ő álmára.” Szomorú egy év telt el azóta, hogy drága jó szíved utolsót dobbant, VARGA KINGA-TIMEA (élt 34 évet, Hegyközszáldobágy). Isten hívta őt, mert szerette. Szülői szívem bánatos tenger, Fájdalmam végtelen, soha nem nyugszik meg. Nem tudom elfogadni, hogy a sors könyvében úgy volt megírva, Miért a fiatalabbnak kellett meghalnia? Ezt a veszteséget nem lehet elfelejteni soha, Csak a remény éltet, hogy egyszer találkozunk újra. Drága emléked élni fog, amíg a szívünk földön dobog. Őrködj sírja felett, drága Istenem, hogy a te oltalmad alatt pihenjen csendesen! Emlékezik rá bánatos édesanyja és nevelőapja, kilenc testvére és családtagjai.

*

Fájó szívvel emlékezünk a szeretett feleségre, édesanyára, anyósra, nagymamára, testvérre, BALLA ERZSÉBETRE, aki 3 éve itt hagyott minket örökre. Nyugodjon békében, örökké emlékezni fogunk rá. Családja.