A váradolaszi református gyülekezet is ünnepelt

Ciucur Losonczi Antonius

Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2. fejezetének első négy verse volt az alapige. Szószéki beszédében Dénes István Lukács, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője és a váradolaszi gyülekezet lelkésze hangsúlyozta: pünkösd üzenete és mondanivalója akkor is fontos, ha esetleg ez az ünnep elvész úgymond a hétköznapok forgatagában, vagy sokan nem tudnak mit kezdeni vele, mert nehezebben felfogható, mint a karácsony vagy a húsvét, és a hozzá köthető népszokás is kevesebb. A pünkösd egyébként görög eredetű szó, azt jelenti: az ötvenedik nap. Az ókorban is ünnepnek számított ez a nap, ezért sok embert gyűlt össze mindig Jeruzsálemben, hogy hálát adjon az aratásért, később pedig a Sinai-hegyi törvényhozás emlékére is. A keresztények a Krisztus utáni második században kezdték el ünnepelni a Szentlélek kitöltetését, illetve ehhez kapcsolják az egyház születésnapját, megalakulását. Az első pünkösdkor is sok zarándok érkezett tehát a szent városba, de ünnepeltek a helyiek is, a Szentírás szerint ezért sok istenfélő volt jelen, „minden nép közül, aki az ég alatt van”. Ott voltak a tanítványok is, akik sok mindent tudtak Jézusról és tanultak tőle. Hallgattak rá, ezért imádságos együttlétben, közösségben várták a csodát, a vigasztalót, a bátorítót. Figyeltek tehát Jézusra, de nem csupán hallgattak rá, hanem együtt voltak, és meg is tették azt, amit kért tőlük – ez a pünkösd egyik üzenete, magyarázta a tiszteletes.

A felolvasott igeversekben ugyanakkor többször van utalás arra, hogy az apostolok egységben voltak, egy akarattal, mert ez is egyik feltétele a pünkösdi csoda megtapasztalásának. De nem „copy paste módjára” uniformizálódtak, hanem a különbözőségeik ellenére Krisztusban tudtak egyek lenni. Azóta eltelt kétezer év, megváltozott a világ, másfajta kihívásokkal kell szembenéznünk, mégis, számunkra is Krisztus kell legyen az alap, rá kell építkezzünk, nyomatékosította a püspökhelyettes, aki arra is felhívta ezután a figyelmet, hogy a Szentlélek mindenkire külön-külön rászállt, illetve kitöltetett, mert Isten egyenként ismer mindannyiunkat, személyesen, hiszen az ő teremtményei vagyunk. Megígért valamit a Mester, és pünkösdkor úgy is lett, mert Istennek hinni lehet. Ezzel a reménységgel és bizonyossággal olvassuk tehát a Szentírást és alkalmazzuk a benne foglaltakat a mindennapi életünkben – tanácsolta Dénes István Lukács.