Nagyvárad első fotóművészére emlékeztek

Ciucur Losonczi Antonius

Az áprilisi tél, illetve a havazás miatt a tervezettnél rövidebbre sikeredett a szabadtéri ünnepség, melyen fellépett Thurzó Sándor József brácsaművész. Tóth István fotóművész, az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület vezetője köszöntötte az érdeklődőket, kiemelve, hogy egy három éve, a születési bicentenáriumon kezdődött, és az önkormányzat által felkarolt, de különböző problémák miatt elhúzódó projekt zárult le ezzel. Zatykó Gyula polgármesteri tanácsadó örömének adott hangot, hogy végül sor kerülhet az avatásra, mint mondta, támogat minden olyan kezdeményezést, mely a híres elődöknek, a város nagy személyiségeinek állít emléket. Dr. Ramona Novicov műkritikus az egyik első emeleti ablakra irányította a figyelmet, ahol annak idején nem műtermi, hanem természetes körülmények közt készült Mezey Lajos egyik híres fotója.

Dr. Mezey András beszélt arról, hogy Mezey Lajos 1820-ban született Nagyváradon, egy középpolgári kálvinista családban. Már 17 éves korában akvarellt festett elefántcsontra. Tizenkilenc évesen indult el tanulmányi útra, s egyben vándorfestőként működött. A szülei nem támogatták a pályaválasztását. Pesten, Székesfehérváron, Balatonfüreden járt ezekben az években, majd hazajött. Huszonnégy évesen Bécsbe ment csiszolni a tudását, híres festők alkotásait másolta. Ezután immár végleg visszatért a szülővárosába. Minden témában festett, ami csak elképzelhető, biedermaier, majd később romantikus stílusban. 1861-ban Váradra érkezett Szinyei-Merse Pál, s a szomszéd házba került koszt-kvártélyos diáknak, Mezey Mihályhoz, a festő testvéréhez. Tanítványként bejelentkezett a festőnél, úgyhogy Szinyei-Merse Pálnak az első mestere Mezey Lajos volt, ő fedezte fel tulajdonképpen. Mezey 1864-ben kezdett el a fotózással profi módon is foglalkozni, valószínűleg azért, mert a festészetből nem tudott megélni. Beszerezte a szükséges eszközöket, átalakította a házat és kialakította a műtermét. Kiemelkedő alkotása egy kép, melyen saját maga szellemével vitatkozik. A görögkatolikus székesegyház tornyába is felcipelte a gépét, hogy a városról készítsen felvételeket, és mai szóval élve, 3D-s fényképeket is készített, magyarázta az ükunoka. 1874-ben sajnos el kellett adja a házát és a műtermét is, öregkorára elszegényedett, bár a társadalmi megbecsülése nagy volt. 1880-ban halt meg súlyos betegségben.