Kölcsey Ferenc emléke előtt tiszteleg a TEG legújabb kiállítása

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Csathó Töhötöm művészeti vezető köszöntötte. „Úgy érzem, egy olyan kiállítást nyitunk most meg, mely talán a szívünkhöz legközelebb álló témát dolgoz fel, a Himnuszunk születését. Kétszáz évvel ezelőtt, 1823-ban keletkezett ugyanis az a vers, mely a magyarság legfontosabb költeményévé és énekévé vált, hiszen időközben meg is lett zenésítve egy pályázatnak köszönhetően” – fogalmazott. Megjegyezte: a magányába visszavonult Kölcsey Ferenc tulajdonképpen imádkozott a nemzetéért, s ezt nemcsak belső monológként tette, hanem papírra is vetette 1823. január 22-én Szatmárcsekén. 1828 decemberében az Aurora című almanachban jelent meg a Hymnus, és majd csak később, Kölcsey első kötetében, 1832-ben a teljes címével (Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból). A későbbi korok nemzedékei pedig felismerték azt, hogy „Kölcsey egy olyan értéket teremtett, melyet nem szabad megváltoztatni. Hozzá nem nyúlnak, mert benne van mindaz, ami minket, magyarokat jellemez és jelképez.” A Tibor Ernő Galéria munkaközössége tehát a bicentenárium kapcsán ennek az alkotói szikrának állít emléket, hangsúlyozta Csathó Töhötöm, azt kívánva, hogy a modern korok kihívásaival tudjunk mi is úgy szembenézni, ahogyan elődeink sikerrel megvívták a küzdelmeiket.

Brugós Anikó zenepedagógus, népi énekes kiemelte: egy zenésznek a himnusz kifejezés kapcsán elsősorban egy olyan ősrégi műfaj jut az eszébe, ami egy dicsőítő, magasztaló ének egy személyiséghez, egy mitológiai alakhoz, egy szenthez vagy istenséghez. Gondoljunk csak a mi történelmünkben a Szent István- és Szent László-himnuszokra. Az irodalom is tele van ilyen ódákkal. Magyarországnak a 19. századig tulajdonképpen nem volt himnusza. Az egyházaknak viszont igen: a katolikusok a Boldogasszony Anyánk kezdetű népéneket, illetve az Ah, hol vagy, népünk tündöklő csillaga címűt tekintették annak, míg a protestantizmus térhódítása után a magyar reformátusok a XC. genfi zsoltárt (Tebenned bíztunk eleitől fogva). Veretes szövegek, veretes dallamokkal. És ezek után, ezeknek a szellemében Kölcsey Csekén, egyedül imádkozva írta meg a Himnuszt. A különféle történelmi időszakokban azonban még olyan himnuszok is keletkeztek, mint például a Rákóczi-nóta vagy az idén 175 éves, legismertebb Petőfi-vers, a Nemzeti dal. Ugyanakkor van himnuszuk a székelyeknek és a csángóknak is.
Arra is felhívta a figyelmet Brugós Anikó: Kölcseynek az egyik kedvence volt a CXXX. zsoltár, és a városi legendák azt állítják, hogy ennek a lelkülete, dallamvilága, szótaglejtése élhetett a tudatában, amikor megírta a Himnuszunkat. A pályázatot megnyerő Erkel Ferenc egyébként annak idején sokkal gyorsabb tempóban képzelte el a Himnuszt, de azt nagyon nehéz kiénekelni, tényleg csak a hivatásos énesekesek tudják, magyarázta még Brugós Anikó. A nyitóünnepség méltó lezárásaképpen az egybegyűltek elénekelték Kölcsey Himnuszát, Erkel dallamaira. A tárlat március 15-ig tekinthető meg, keddtől szombatig 11 és 16 óra között.