Koncert

2023.03.30. 12:48

Kaganovskiy Zenei Esték a közelgő húsvét jegyében

Folytatódott a Kaganovskiy Zenei Esték sorozata a nagyváradi római katolikus püspöki palota úgynevezett nagy festett termében március 29-én, szerdán 19 órakor. A közelgő húsvét üzenetét hordozta az alkalomra választott műsor: J. S. Bach Erbarme dich, mein Gott kezdetű ária a Máté-passióból, valamint J. Haydn A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán 1787-es vonósnégyes-változata.

Fotó: Tóth Gábor

Tóth Gábor

A hagyományosan a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel partnerségben szervezett zenei eseményhez ezúttal rendhagyó módon előadóként csatlakozott maga a megyés püspök, Böcskei László is, a Haydn-művet kísérő evangéliumi üzenetek felolvasásával. A vonósnégyest a Kaganovskiy-házaspárral együtt – Artur Kaganovskiy (I. hegedű), Kaganovskiy Eszter (brácsa) – a filharmónia két fiatal hangszeres művésze, Stanciu-Bognár Brigitta (II. hegedű) és Bogdan Cocora (cselló) alkotta. A Bach-áriához meghívott alt Gáspárik Szilvia-Klára volt, a Kolozsvári Magyar Opera énekművésze.
Az idő látványosan rohan, a legutóbbi, decemberi Kaganovskiy Zenei Esték még a karácsonyvárásra hangolt, a mostani pedig már a nagyhét küszöbén előlegezte az immár nagyon közeli húsvétot. Kapocs a két koncert között Bach zenéje, akinek decemberben gazdagon megcsillogtatott, a Megváltó megszületését ünneplő zenei fényeit most felváltották a nagyböjti időszakhoz illeszkedve a szenvedés és bűnbánás súlyának sötét tónusai. Legelőször is Péter sírt a felismerés terhe alatt a Bach Máté-passióból választott Erbarme dich, mein Gott kezdetű áriában, miközben a 130 főnyi közönség a teremben székeit elfoglalva bár, de lélekben kereste még helyét az esemény rendhagyó műfajában, hisz ezúttal több volt ez, mint „csak” koncert. Az Erbarme bűnbánati üzenete nyitotta tehát a műsort, ezzel együtt most először került be a tavaly áprilisban debütált Kaganovskiy Zenei Estékbe a hangszeres kamarazene mellé a konkrét emberi hang. A Kolozsvári Magyar Opera énekművésze, Gáspárik Szilvia-Klára volt az alt előadó, aki mint később megtudtuk, épp aznap ünnepelte születésnapját. Varázsa van a hangszeres közvetítő eszköz nélküli direkt emberi hang lélektől lélekig szóló természetének, persze különösen akkor, ha ilyen kulturáltan kimunkálva és hozzá gazdag színbeli adottságokkal közvetít jól érthető tartalmakat.
Egy sok súlypontú, időben és tartalmilag is kiadós Haydn-alkotás következett. A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán kilenc tétele (bevezetővel és fináléval keretezve ennyi) szakmai és emberi, intellektuális és fizikai erőnlétet próbára tevő keresztút maguknak az előadóknak is. Az, hogy Krisztus utolsó hét földi megnyilatkozásához Joseph Haydnnak még volt hozzáfűzni valója a 18. századi zenei affektus-eszköztárral – különös figyelmet érdemelnek itt a zenébe átvitt lelki mozzanatok ábrázolási tendenciái, a történésekhez társított gesztusok, s a tonalitások rendhagyóan színes palettájának kódolt üzenetei –, szóval Haydn merész munkája voltaképp egy cádizi egyházi felkérésnek, megrendelésnek köszönhető. Innen ered a mű zenekari alapváltozata (1786), amiből egy évvel később a vonósnégyes is lett. S hogy eztán még konkrétan szöveg is társult ehhez, és oratóriummá nőtte ki magát a darab (1794), arról pedig jelesül egy passaui kántor „tehet”. Haydn második londoni útjának idején, átutazóban hallotta meg Passauban saját zenéjét a ráillesztett szöveggel, melyet Joseph Friebert állított össze, ebből kiindulva alkotta meg a librettót később a sokoldalú Gottfried van Swieten báró (aki majd a két nagy Haydn-oratóriumban is szerzőpartner lett). Ennek fordításából (Pödör Ferenc) elhangzott most néhány lényeges alapgondolat, melyekben kiemelt hangsúlyt kaptak a hét krisztusi megszólalás mögötti olyan kulcsfogalmak, mint megbocsátás, kegyelem, megváltás, könyörület, áldozat, megbékélés. Böcskei László megyés püspök volt tehát a Kaganovskiy-kvartett tiszteletbeli társelőadója, aki a cadízi nagypénteki bemutató hagyományát követve idézte minden egyes zenei tétel előtt az evangélium megfelelő részletét, benne a történésekbe ágyazva Krisztus adott megszólalását.
Kidolgozott, kitartó, érzelmes munka volt a kvartett részéről a bő egyórás előadás, a megszólaltatás egyúttal sok elmélyüléssel és felfokozott hévvel is történt, jelzi ez utóbbit, hogy több újrahangolásra is szükség volt a tételek között. A magunkba tekintés lehetősége mellett természetesen közösségi élmény volt mindez, a nagy taps a tartalommal ellentmondásban is dukált a művészeknek. Ráadásként ismét az Erbarme szólt, ami így végkicsengésként, a kereszthalál sötét árnyékából és a megváltás-ígéret fényéből immár tanulságlevonásként még markánsabb üzenetet hordozott, mint a bevezetőben.
Kuriózum következett, ugyanis végezetül két Salvador Dalí-alkotást mutattak be, melyeket Váradon nyilvánosan most elsőként e koncert közönsége láthatott. A megfeszített Krisztust ábrázoló munkák (Keresztes Szent János 16. századi karmelita szerzetes látomása alapján) így kapcsolódtak tematikusan magához az elhangzott zenei tartalomhoz is. Egy 1960-ban készült aranyozott bronz kisplasztika és egy 1965-ben készült 18 karátos arany nyaklánc tartozik Dalí keze munkája alól mostantól a váradi püspöki palota gyűjteményébe – a megőrzésre-kiállításra hosszabb távra átadott alkotásokat adományozók névtelenek kívántak maradni.
Ahogyan minden év tavasza emlékeztetni hivatott arra is, hogy mit vállalt értünk Krisztus, úgy most a természet csodája is emlékeztetőül mutatta meg újjászületett önmagának egy részét a terem egyik ablakában: odakintről kivirágzott magnóliák követték figyelemmel bólogatva a koncertet. Krisztus és természet után immár tehát csak rajtunk a sor, hogy a magunk teendőjét jól végezzük.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában