Kritika

2023.03.12. 13:24

Görög egyvelegek koncertje volt a filharmóniában

A szerző felvétele

Tóth Gábor

Grecia clasică, azaz A klasszikus Görögország – ez volt a címe a Nagyváradi Állami Filharmónia március 9-én, csütörtökön 19 órakor az Enescu-Bartók teremben megtartott legutóbbi, szimfonikus helyett voltaképp vonós kamarazenekari koncertjének. Romeo Rîmbu állandó karmester vezényelt, közreműködött két fiatal külföldi zenész duója úgymond szólistaként: Giancarlo Palena – bandoneón (Olaszország) és Dimitris Soukaras – gitár (Görögország). Műsoron volt Vangelis (1943–2022) Blade of fire in the Paradise Sea (szvit), Mánosz Hadzidákisz (1925–1994) Szvit, Míkisz Theodorákisz (1925–2021) Promenád. Mindezt vonószenekarra és néhány ütősre Cesare Chiacchiaretta olasz kortárs tangóharmonika-muzsikus hangszerelte meg, amennyiben hangszerelésnek lehet nevezni azt a langyos pancsolást a mostani szűk (6-5-4-3-2) kamarazenekari felállásban, amit az említett szerzők néhány dallamának lineáris összefűzése alá alkotott a nevezett itáliai zenész, és aminek a melódiavonalait a két szólista sovány fantáziával tálalta. Az egyetlen „eredeti” szerzemény a koncertet záró Níkosz Szkalkótasz (1904–1949) kamarazenekari Öt görög tánca (AK 11b) volt, ezt is Romeo Rîmbu karmester választotta mentő ötletnek a filharmónia által bután elfogadott vendégműsor végére. Amellett tehát, hogy a zene eleve fantáziátlan volt, a tálalás még ráadásul egysíkúan szánalmas és unalmas. Több szót talán nem is érdemelne a teljes esemény, de mégis illik dokumentálni, hogy mi történik közpénzből olykor a megyei művészeti szférában.

Fél ház volt csütörtökön a filharmóniában, ez szembeötlő kontraszt az előző napi telt házas kóruskoncert után, valamit tehát sejthetett előre is a közönség abból, hogy mi várható. Itt konkrétan például a 45. percig kellett várni az első érzelmi kontrasztra, egy-két mezzofortéra. Régen paradicsommal, tojással dobálták az előadásokat mondjuk a milánói Scalában, ha valami botrányosan silány volt, de ma már mindent lehet szó nélkül eltűrni, főleg azért, mert túl drága mulatság pazarolni a paradicsomot és a tojást. Csalódás még, hogy Romeo Rîmbu állandó karmester, nem mellesleg egyetemi professzor, ennyi évtized után ilyet bevállal vezényelni, a filharmónia részéről pedig összességében ez az egész szemtelen visszaélés a közönség türelmével. Emellett rendkívül rossz ötlet, hogy mindezt azzal az ide nem passzoló argentin érzelmes Piazzolla-ráadással (Adios Nonino – ezt egyébként apja emlékére írta a szerző) tetézték illetlenül a szólisták, amit mindeddig görög zenéről lévén szó, a közelmúltbeli görögországi vasúti szerencsétlenség áldozatai emlékének ajánlottak, hosszas felkonferálással körítve. Szemérmetlen hatásvadász társítás és rendkívül ízléstelen mentség arra, hogy aránylag szép kifejezéssel élve ilyen minőségen aluli volt ez az egész művészetinek csomagolt esemény.

Emellett a filharmónia ahelyett, hogy segített volna a közönségének kiigazodni a műsorfolyam tartalmán, merthogy szerzőnkénti egyvelegekről volt szó, számos filmzenei és egyéb idézettel, szóval ehelyett a wikipédiáról kamuztak a műsorlapon hosszasan az alkotók kiollózott életútjáról.

Minden bizonnyal ennek ellenére is felismerte a publikum Vangelistől az 1981-es Tűzszekerek témáját vagy A paradicsom meghódítását, Hadzidákisz Esterházy grófnőjét vagy Theodorákisz Serpicóját 1973-ból. Mivel a műsort záró öt görög tánc (Epirotikosz, Krétikosz, Tszámikosz, Árkádikosz, Kleftikosz) sem volt felsorolva, nyilván az első tételbe ezért bele is tapsolt a publikum. Az egyetlen, amit összességében lereagálhatott a közönség, az Theodorákisz 1964-es Zorba-témája volt, erre legalább ütemes csettintésekkel jelezték a nézők-hallgatók, hogy végre kizökkentek az altatásból.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában