Nemzetek klasszikusairól tizenkét hónapon keresztül

Ciucur Losonczi Antonius

A szervezők magyar klasszikusokkal indítottak kedd délután: Bartók Béla, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc, Zsolt Nándor, Szilágyi Domokos és Petőfi Sándor értékálló „üzenetét” hallgathatták meg az egybegyűltek. Fellépőkként közreműködtek: Oszaczky-Andrássy Katalin (zongora) és Thurzó Sándor József (mélyhegedű), Jámbor-Fekete Erzsébet (zongora), Szabó-Füzesi Henrietta (mezzoszoprán), valamint Török Sándor (vers és próza).

A szép számú érdeklődőt Csathó Töhötöm, a Tibor Ernő Galéria művészeti vezetője köszöntötte. Felidézte, hogy az évek folyamán a galériában szinte minden művészeti ág képviselve volt már: a képzőművészet, a zene és az irodalom is. Ezúttal pedig egy újabb sorozat indul útjára a Sola Fide kulturális-keresztény csoport közreműködésével. „Ennek a kezdeményezésnek mi nagyon örülünk, mert azt szeretnénk, hogy a termünket, a kiváló akusztika kihasználásával, betöltsék a komolyzene hangjai” – fogalmazott Csathó Töhötöm.

Thurzó Sándor József brácsaművész szakmai elfoglaltsága miatt január 22-én nem tudta átvenni a színházban megtartott ünnepségen a Magyar kultúráért-díját, ezt pótlandó Meleg Vilmos, a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke a keddi alkalmon adta át neki a bekeretezett oklevelet, méltatva a tevékenységét.

Fórián Andrea, a Sola Fide csoport vezetője hangsúlyozta, hogy a galériával való együttműködéssel egy régi hagyományt szeretnének folytatni, illetve újraéleszteni. Szándékukban áll, hogy minden hónapban egy nemzet klasszikus zenéjéből, irodalmából „villantanak” fel egy-egy lélekmelengető részletet. Mögöttes koncepciót nem érdemes keresni, mert nem steril koncerthangulatot akarnak teremteni, csupán egy-egy nemzet zeneművészetére és irodalmára koncentrálnak, arra törekedve, hogy a jelenlevők jól érezzék magukat. Háttérként pedig a TEG éppen aktuális kiállítása szolgál, magyarázta Fórián Andrea.

Felcsendült többek között Bartók Béla Este a székelyeknél című szerzeménye és Kodály Zoltán Székely keservese, valamint – noha ő természetesen nem magyar zeneszerző – Johannes Brahmstól a Magyar táncok no. 5. és 6., hiszen a neves német komponistát a magyar és az úgynevezett cigányzene szépsége és kifejezőereje bűvölte el.