Gulácsy Albert hagyatékával bővült a nagyváradi színészmúzeum

Pikó Stefánia

Az örök bonviván Gulácsy Albert címet viselő emlékesten Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos színművészek, valamint Nagy Kinga Nikoletta, a PKE magánének szakos hallgatója tartott hangulatos előadást. Az összejövetel díszvendége volt a relikviák adományozója és a múzeumi tér bővítésének támogatója, dr. ifjabb Gulácsy Albert, valamint őt elkísérő családja, köztük testvére, Andrea.

„Gulácsy Albert a magyar kultúra napján született, bár akkor még nem így nevezték, 1918. január 22-én. Idén tehát születésének 105. évfordulóját ünnepeljük” – mondta a nyitányban Kiss Törék Ildikó, majd szavalásra kérte fel Meleg Vilmos színművészt, aki egy ifjúkori Petőfi-verssel készült, Az első dallal. A szó máris visszakerült Kiss Törék Ildikóhoz, aki Petőfitől a Füttyöt szavalta el. „Már ha fütty van, legalább hát/Tele színházban legyen!” – hangzott el, mely sorokat továbbfűzve a színművész megjegyezte, amikor Gulácsy a nagyváradi színházban játszott, mindig telt ház volt. Egyik első személyes emlékét idézte fel ezután a hatvanas évekből, amikor éppen Kolozsváron tanult, és már akkor is nagy színházba járó volt. Egy tavaszi napon a kincses városban látta a művészt oldalán feleségével, Vitályos Ildikóval, a párt mindenki megcsodálta az utcán.

A múzeumban megtekinthető a János vitéz című nagy sikerű előadás két relikviája is, Kukorica Jancsi furulyája, valamint János vitéz csizmája – ismertette Kiss Törék Ildikó, majd felkérte a fő technikus Piski Norbertet, indítsa el azt a hangfelvételt, amely Kukorica Jancsi belépőjéről készült Gulácsy előadásában. Az est folyamán több hangfelvétel is felcsendült, amit a jelenlévők minden alkalommal meg is tapsoltak, együtt azokkal a nagy tapsokkal, amelyek a felvételekről is jól hallatszottak. Az időutazás jegyében Kiss Törék Ildikó egy román nyelvű cikket is felolvasott, ami akkor jelent meg a bukaresti sajtóban, amikor az örök bonviván a fővárosi közönség szívét dobogtatta meg 1945-ben a Ștrengarul (A csibész) című zenés darabban.

„A család nevében szeretném megköszönni először is Kiss Törék Ildikó színművésznőnek azt a lehetőséget, hogy édesapánk is méltó helyet kaphatott a Kiss Stúdió Színház által létrehozott és az országban egyetlen partiumi színházi gyűjteményben, ahol a régi idők színművészeinek színpadi relikviái, személyes tárgyai lelhetők fel. Köszönjük Kiss Törék Ildikónak, Meleg Vilmos színművésznek és Nagy Kinga Nikolettának, a PKE magánének szakos hallgatójának a színvonalas előadást, amivel felidézték édesapánk nagy színház szeretetét” – fogalmazott a meghatottságtól remegő hangon ifjabb Gulácsy Albert. A neheze azonban csak a köszönetnyilvánítás után következett, hiszen egy igen személyes jellegű levelet olvasott fel, amelyet édesapja akkor írt neki, amikor betöltötte 24. életévét, és éppen külföldön tartózkodott.

A továbbiakban Meleg Vilmos is felidézte személyes emlékeit, elmondta, hogy színészként, egykori igazgatóként és rendezőként is nagyon sokat tanult Gulácsy Alberttől, aki idős korában is gyakran ellátogatott irodájába, és elmondta véleményét a színházról, az előadásokról. Kedves emlékként mesélt arról is, amikor Gulácsy őt kérte fel egy előadás alkalmával arra, hogy legyen a súgója, és bár emiatt rettenetesen izgult, végül semmi dolga nem volt, hiszen a színművész egyetlen hibát sem ejtett. Meleg Vilmos a tárlat még egy darabjáról említést tett, arról a halotti maszkról, melynek elkészítéséről Gulácsy vele is beszélt, ugyanakkor az ötlet megvalósításában is segédkezett.

A koccintás előtt Kiss Törék Ildikó még elmondta, az előadást valószínűleg egyszer-kétszer még meg fogják ismételni a nagy érdeklődésre való tekintettel. A bemutató ünnepség fő munkatársa volt még Tavaszi Hajnal, az adminisztratív feladatokat Bíró Gabriella látta el, további támogatást a Bethlen Gábor Alap biztosított.