Folytatódik a téli álom: nem bújtak elő az állatkert medvéi

Pikó Stefánia

Szokásunkhoz híven ebben az évben is látogatást tettünk a váradi állatkertben február másodikán, idén Sorin Coman állatgondozó kíséretében. Séta közben megtudtuk, a medvék már hetek óta alszanak, és látogatásunk napján sem mutattak arra utaló jeleket, hogy kedvük volna előjönni. A hiedelem szerint ugyanis, ha a medve ezen a napon, azaz Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén nem jön elő vagy rögtön visszabújik, akkor a tél még hosszú lesz – ezen talán meg sem lepődünk, hiszen igen későn is érkezett. Ez a nap egyébként az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, amikor fáklyás engesztelő körmenet járta be a várost. A szokást a kereszténység is átvette, Jeruzsálemben már a 4. században körmenetet tartottak az ünnepen. Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává.

Bár a medvék bezárkóztak, az állatkert több más lakója zavartalanul jött-ment, és kíváncsian leste az arra járó embereket. Épp uzsonnázás közben zavartuk meg a lámákat, amelyek szalmával a szájukban csodálkoztak ránk, hiszen ilyenkor nem olyan gyakoriak a látogatók. Az állatgondozó elmondta, a téli időszakban is szoktak azért az állatkertbe jönni, nemrég egy iskolás csoport jelezte, hogy érkezni fog, délelőtt azonban eléggé ritkán járnak itt.

A szépen meghízott farkasok, az őzek és nyulak, a különleges kis vörös róka és a tigriscsalád is izgatottan szimatolt körbe, a leopárdok és oroszlánok már morcosabban figyeltek ottjártunkkor, ismét megerősítve, hogy a téli időszakban is érdemes egy kört tenni az állatkertben. A tigriseknél egyébként két, körülbelül kilenc hónapos kölyök is van, az őzeknél, szarvasoknál is vannak igen fiatal egyedek, sőt, van egy vemhes őz is, amelyik valamikor áprilisban hozza világra kicsinyét.

A már említett kis vörös róka azonban talán a tigriskölyköknél is nagyobb szívtipró, Taffi ugyanis, akit tavaly tavasszal találtak egy árokban, Sorin Coman gondozásában nőtt fel, így barátságos, szelíd szőrgombóc lett belőle. Amikor megpillantotta jótevőjét a kennel felé közeledni, azonnal leugrott házikója tetejéről, és egy kutyához hasonlóan ugrálni kezdett két lábával a ketrecnek támaszkodva. A gondozó simogatását szinte mosolyogva fogadta, a hátára is feküdt. Barátságos természete ellenére nem ajánlott, hogy mások simogassák, mivel a viselkedése idegenekkel nem teljesen kiszámítható, akár meg is haraphatja a túlzottan közeledőket.

Az elmúlt hónapokban az állatkert lakóihoz csatlakozott egy nőstény teve is, a debreceni Nola, akiről a gondozó elmondta, imád a sárban fetrengeni – ez rendesen meg is látszott rajta.

Mivel ő az állatkert már ismerős hím tevéjével szembeni kennelbe költözött, láthattuk az éles kontrasztot: míg Nola sárosan és kíváncsian pislogott ránk, a nála jóval méretesebb hím teve méltóságteljesen tekintett le ránk, patyolattiszta szőrével. Nolát egyébként azért hozták el, mert Debrecenben társai kiközösítették. „Olyan sovány volt, hogy szemből nézve egy darab élére állított kekszhez hasonlított” – fogalmazott a gondozó.