Jubileumi évet kezdtek a Szent László templomban

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünnepi szentmise bevezető részében dr. Kovács F. Zsolt plébános úgy fogalmazott: az idő mérése nagyon is emberi, hiszen az idő az örökkévalóságnak e világban való leképződése. Emberi számítás szerint 2023. január 10-én 300 éve volt annak, hogy az elődeink átlépték a Szent László-templom küszöbét és használatba vették a felszentelt oltárt. Azóta a falak állnak, és bemutatásra kerül a legszentebb áldozat, mi pedig egy láncszem vagyunk ebben a folyamatban. Nem lehetünk azonban csak passzív örökösei a 300 éves templomnak, hanem szilárd alapot kell teremtsünk magunknak és reményteli jövőt biztosítanunk az utódainknak – hangsúlyozta a tisztelendő.

Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök felidézte, hogy néhány évvel ezelőtt az egyházmegye szlovákok által lakott térségében meglátogatott egy 100 éves asszonyt. Amikor megkérdezte tőle, mit tenne akkor, ha lehetőséget kapna az élete újrakezdésére, az ünnepelt azt válaszolta: megköszönné az eddigi tapasztalatokat, amelyekre tovább építene Isten akarata szerint. Olyan lélekjelenlétről tett ezáltal tanúbizonyságot, mely természetes módon köti össze a múltat a jelennel, és a jövőbe vetített, de mindenben Isten akaratára támaszkodó távlatokkal. Mert a múltat nem lehet eltörölni, valami végképp megmarad belőle. És a múlthoz előbb-utóbb mi is hozzátartozunk majd, de nem mindegy, hogy tudunk-e igazán a jelenben élni, építeni-e a jövőt vagy sem. A 300 éves évforduló tehát azért is fontos, hogy felfedezzük azt a gazdag, szép, értékes és lekötelező életteret, amelynek nemcsak az épülete szólít meg bennünket, hanem a hajdani és a mostani közössége is számít ránk azért, hogy az emlékezés ne csak hálaadás legyen számunkra, hanem az új elköteleződésnek az ideje is, Isten művének a megvalósítása a szolgálatunk által – fogalmazott a szentmise szónoka.

Böcskei László arra is felhívta a figyelmet, hogy a püspöki palota egyházművészeti gyűjteménye közt megtekinthető az az oltárkő, mely a város 1692-es törökök alóli felszabadulásához kötődik. Benkovics Ágoston püspök, aki ott volt a vár ostrománál, a győzelem után egy hálaadó szentmisét mutatott be, és a valahol a várfalak mentén zajlott szertartáson használt oltárkövet szokták az új kezdet alapjaként emlegetni. A rendelkezésre álló forrásokból azt is tudjuk, hogy a püspök röviddel az ostrom és a hálaadó mise után helyreállította a káptalant, és a megfogyatkozott híveknek a saját birtokán felépíttetett egy templomot, nem messze a Körös partjától. Ideiglenesen ez a Szent Brigitta-templom lett az egyházmegye második székesegyháza – ez a templom napjainkban is létezik, és megint a római katolikus egyház tulajdonában van. A nyugodtabb és békésebb idők bekövetkeztével aztán Csáky Imre püspök és bíboros kezdeményezte egy újabb templom megépítését, Szent László tiszteletére. Az alapkő letételének ideje nem ismert, annyit azonban lejegyeztek, hogy a még befejezetlen templomba már 1723. január 10-én átköltözött a káptalan. A templom építése tovább folytatódott, és 1756. május 23-án szentelte fel ünnepélyesen Forgách Pál püspök, aki időközben már a negyedik székesegyház alapkövét is elhelyezte 1752-ben, a mai bazilikáét. Addig tehát a Szent László-templom volt az egyházmegye főtemploma, s ezért emlegetjük úgy a mai napig, mint a harmadik székesegyház – magyarázta Böcskei László.

„Az üldöztetést szenvedett őseink otthont teremtettek Istennek a saját népe körében. Most Isten otthonát ünnepeljük tehát, és mi is jól érezzük magunkat benne, azon a helyen, ahol megszólíthatjuk Őt. Éppen ezért ez az évforduló nemcsak a múltról beszél – szegényes lenne az ünnep, ha csak a múltat néznénk –, hanem az állandó jelenről is szól ez az idő, mely egyúttal továbbhaladásra kell sarkalljon bennünket az önmegvalósítás útján, Isten kigondolt terve szerint” – mondta a megyés püspök, aki ezután három szóban összegezte a nap üzenetét: találkozás, hűség és áldozat, alátámasztva ezeket a felolvasott szentírási részekkel, illetve színesítve a nemrég elhunyt XVI. Benedek pápa szavaival.

Az ünnepségen közreműködött a Kribus Mónika kántor-karnagy által felkészített helyi Halmos László Kórus, valamint a székesegyházi Szent László Ének- és Zenekar (melynek vezetője dr. Kristófi János Zsigmond orgonista-karnagy), szólót énekelt Kristófi Ágnes.