Dutka Ákosra emlékeztek Nagyváradon

János Piroska

Az ünnepi ülésszakot nagy érdeklődés övezte, olyannyira, hogy az eseménynek helyszínt adó Szigligeti Színház páholyelőcsarnoka szűkösnek bizonyult, a kihelyezett székek pótlására volt szükség. A szépszámú közönséget a szervezők nevében Bozsódi-Nagy Orsolya, a Szigligeti Színház irodalmi titkára köszöntötte, egyben felvázolva az est forgatókönyvét. Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője kiemelten köszöntötte a Dutka-család tagjait, az eseményen jelen levő Demeter Stefánia Katalint, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulját, valamint a kerekasztal-beszélgetés résztvevőit, dr. Borbás Andrea irodalomtörténészt, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmuzeológusát, illetve dr. Boka László irodalomtörténészt, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársát, a Partiumi Keresztény Egyetem docensét, aki egyúttal Dutka Ákos rokonaként volt jelen a rendezvényen. Az est díszvendége, dr. Ilia Mihály irodalomtörténész, címzetes egyetemi tanár egészségügyi okok miatt nem tudott jelen lenni az ünnepi ülésszakon, Dutka Ákosról megfogalmazott gondolatait Szűcs László olvasta fel. Az irodalomtörténész – aki Juhász-kutatóként elsőként foglalkozott a nagyváradi Holnappal az 1950-es években – Dutka Juhász Gyulával való barátságát emelte ki. Szoros baráti kapcsolatukat bizonyítja, hogy Juhász Gyula volt  Dutka Ákos házassági tanúja, valamint az, hogy korán meghalt kislányának keresztapja is volt. Dutka legjelentősebb korai verseskötetét, az 1908-ban megjelent A föld meg a város címűt lelkesen üdvözölte, az impresszionista Dutkát a korszak kiemelkedő, jellegzetes modern költőjének tartotta. Juhász 1911-ben történt Szakolcára való tanári kihelyezését követően a két költő között megszakadt a szoros kapcsolat, levelezésük alig van, mindezek ellenére Juhász Gyula temetésén Dutka Ákos mondott gyászbeszédet.

A Dutka-hagyaték jelentős része ma a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kézirattárában található, ugyanakkor a Petőfi Irodalmi Múzeum is őriz tárgyakat, kéziratokat tőle. A PIM tulajdonában a költő egyetlen relikviája, egy golyóstoll van, amit jelenleg restaurálnak, ugyanakkor a múzeum őriz egy, egykoron a költő tulajdonában levő festményt – tudtuk meg dr. Borbás Andrea irodalomtörténésztől, a PIM főmuzeológusától, aki a továbbiakban többek között különböző levelezésekbe, köztük a Csaplár Ferenc muzeológussal váltottakba, illetve Miklós Jutka a költőről készített felvételeibe engedett betekintést.

Dutka Ákos költészetét az impressziók, a pillanat rögzítésének vágya, a búskomorság, de ugyanakkor a harciasság jellemezte. Juhász Gyula így jellemzi Dutka líráját: „Finom fekete lant, ezüstös húrokkal: ez Dutka Ákos lírája, melankólia lengi át mint a Sebes-Köröst őszi alkonyaton”. A holnaposok közül Dutkát érintette a leginkább negatívan az, hogy Ady-követőknek bélyegezték őket, holott maga Ady Endre írja az 1908-ban A föld meg a város című kötete kapcsán, hogy: „Erre a szép, komoly, daloló emberre ráfogták, hogy semmi más, mint lelketlen Ady-utánzó. Így lakol mindig a kendőzetlenség, a szívbéli bátorság s a ravasz fogások ignoranciája”.

A holnaposok „hetes fogata” közül Dutka az egyedüli, aki Nagyvárad szülötte, szülőháza a Kőfaragó (ma Nicolae Jiga) utca 10. szám alatt állt, az épületet azonban még a költő életében lebontották – mondta el dr. Boka László irodalomtörténész. Dutka 1918-ban Budapestre került, ahol 23 évig a külügyminisztériumban dolgozott.  Várad elvesztése mélyen érintette, az e kapcsán írt versei miatt persona non grata lett Romániában. A Friss Újság főszerkesztőjeként a németek bevonulásakor nem volt hajlandó a laptulajdonos felkérésére dicsőítő szöveget írni Hitlerről, elhagyta az újságot és kivonult Máriaremetére. 1953-ban egy véletlen folytán fedezik fel újra, amikor egy korai költeményét Ady addig ismeretlen versének titulálják. A nagy idők nagy tanújaként tartják számon, ezt követően írja meg A Holnap városa és A nagy kaland prózai munkáit, utóbbiban amerikai útjának élményeit örökíti meg.

Az esten közreműködtek Dobos Imre és Dimény Levente színművészek, akik előadásában többek között részletet hallhattunk A Holnap városából, illetve olyan versek hangzottak el, mint a Naplement, Fekete vér, Hajók, ha találkoznak, Elhoztam Ágnest. Fellépett ugyanakkor a Sola Fide két tagja, Boros Beatrice (zeneszerző, ének, zongora) és Thurzó Sándor József brácsaművész, akiknek előadásában Dutka Ákos megzenésített verseit hallhattuk, többek között a Váradi esték címűt. Az ünnepi ülésszak zárómozzanataként a résztvevők megkoszorúzták a Holnaposok-szoborcsoportot.