Bihardiószegen értékelik az értékteremtőket

D. Mészáros Elek

Pongor Éva életpályája példamutató, számtalan területen tevékenykedett az eltelt évtizedek során a közösség érdekében. Amikor felkérték rá, nyugdíjasként is vállalta a nebulók okítását, délutánonként pedig a Böjte Csaba ferences rendi szerzetes nevével fémjelzett alapítvány keretében helyi gyermekekkel foglalatoskodik. 
Az egyetem elvégzését követően, 1975-ben kihelyezték a Szatmár megyei Avasfelsőfaluba, ahol nagyon nehéz próbatétel elé került: románul kellett tanítania, holott magyarul végezte az egyetemet. Szakiskolában, középiskolában és emellett esti tagozaton is oktatott. Volt olyan nap, hogy tizenegy órát kellett állnia a katedra mögött. Ennek ellenére gyakran célozgattak származására, sajnálatos módon nem pozitív felhanggal. Az első tanév letelte után komoly elhatározásra jutott, bekopogott a tanfelügyelőségre, ahol világossá tette: amennyiben nem biztosítanak neki megfelelő állást Bihar megyében, akkor nem folytatja a tanári pályát. Határozott fellépése meglephette az illetékeseket, nemsokára értesítést kapott, hogy szülőfalujába, Bihardiószegre helyezik át. 2010-ben nyugdíjba vonult, de azóta sem tétlenkedik, a közösség aktív tagja maradt. Elmondása szerint igyekszik magára is több időt fordítani, kirándul, olyan könyveket olvas, amelyekre régebben nem jutott ideje. Alkotóvágyát csillapítandó, néhanapján ecsetet is ragad, elvarázsolják a színek által megfogalmazható érzések, gondolatok. 

A falunapok szervezésébe mindig nagy odaadással, felelősségtudattal vágott bele, és ezt várta el segítőitől is. 1996-ban Papp Károly Gedeon torna-, illetve Szilágyi Jolán földrajztanárral együtt önkormányzati képviselőnek választották. Hárman összedugták a fejüket, úgy gondolták, a tettek mezejére lépve, az addigiaknál színvonalasabb falunapokat szerveznek. Tapasztalatuk nem volt, csak elszántságuk. Első lépésként egy szabadtéri színpadot készíttettek, Zalatnai Saroltát hívták sztárfellépőnek – emlékezett vissza Pongor Éva. Akkoriban anyagi támogatásért nem volt kihez folyamodni, nagyon nehezen tudták nullára kigazdálkodni a rendezvényt. 
Nem mindennapi történeteket is felelevenített a tanárnő: Kovács Kati volt a színpadon, abbahagyva az éneklést lekiáltott, leszakad a színpad! Az történt ugyanis, hogy az énekesnő előtt fellépő néptánccsoport megroppantotta a padozatot. Hirtelen ötlettől vezérelve, hogy a koncert ne szakadjon félbe, egy markos fiatalembert küldtek a színpad alá, aki vállával tartotta a deszkázatot. Egyéb nem várt esemény is történt az évek során, egy román együttes fellépése alatt megszakadt az áramszolgáltatás. Az előadás playbekről ment, a közönség jól ismerte a dalt, az előadók már kevésbé. Óriási füttykoncert, bekiabálás kezdődött. Egy másik alkalom már komikumba torkollt: amikor a „stinge lumina” szövegrészhez ért az előadó „felrobbant” az áramtrafó. Ezzel véget is ért az aznapi program. 
Mindössze hat éve annak, hogy a helyi költségvetésben szerepel a falunapok finanszírozása. Ez nagy könnyebbséget jelent, egyúttal a programkínálat is változatosabb lett – állapította meg Pongor Éva, aki az elismerés átvételekor meg is jegyezte, hogy ez egyfajta búcsúztató lenne? Az azonnali válasz nem maradt el: dehogy, dehogy, Éva nénire jövőre is számítani fogunk.