Előadás az űrkutatásról: Burokban született emberiség

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Nagy Tímea-Zita, a Mathias Corvinus Collegium nagyváradi képzési központjának vezetője köszöntötte. Prezentációjában dr. Ferencz Orsolya mérnök, űrkutatásért felelős miniszteri biztos arra hívta fel a figyelmet: az emberiséget már a történelem hajnalán foglalkoztatta, hogy milyen világ veszi körül. Megfigyelte a Hold fázisait, felfedezte az összefüggést az ár-apály jelenséggel, érdekelte a körülötte levő, a bolygónkon túli világ. A huszadik század derekától forradalmi víziók és felfedezések gyorsították fel az űrkutatást, amelyeknek köszönhetően nemcsak a saját határainkat léptük át, hanem az is gyökeresen megváltozott, ahogyan a mindennapjainkat éljük. Minden háztartás ugyanis, amelyben van mobiltelefon, minden gépkocsivezető, aki használja a GPS-t, minden tévénéző, aki műholdon keresztül nézi az adást, tulajdonképpen az űrkutatás eredményeit használja.
Hogyan lehetséges élet egy csillag szomszédságában? Hogy lehet, hogy itt vagyunk, miközben nem kellene, hogy itt legyünk? Mi lehet a világűr határán, a Kármán-vonalon túl? Melyek azok az űrkutatásból származó „melléktermékek”, amelyekkel együtt élünk? Mit is jelent az űrerőforrás-kutatás és az űrbányászat? Mi is egy űrstratégia, milyen védelmi-katonai-kommunikációs szempontok érvényesülnek benne? Mi az űrtevékenység szerepe a klímaváltozás vizsgálatában? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket taglalt ezután az előadó. Szó esett többek közt az űrtevékenység társadalmi szerepéről és beágyazottságáról, valamint a magyar kezdetekről is (Bay Zoltán és Simonyi Károly).
Lévén a világűr a téma, megkérdeztük a meghívottól, hogy szerinte léteznek-e földönkívüli lények? „A pontos és egyetlen tudományos válasz erre az, hogy nem tudjuk. Se megerősíteni, de se teljesen kizárni nem tudjuk. Nem kaptunk még semmilyen olyan információt, amiről egyértelműen ki tudnánk jelenteni, hogy valaki mástól származik. De az is lehet, hogy nem látjuk őket, mert a téridő-relativitáselmélet miatt, mire ideérne az impulzus, ők már rég kipusztultak. A mi rádiójeleink esetében is, melyek terjednek az időben és a térben, lehet, hogy mire ezeket valaki detektálja, mi már rég nem létezünk. Az is lehet, hogy nem biztos, hogy akarják, hogy lássuk őket, vagy olyan fejlett intelligenciával rendelkeznek, hogy eszük águkban sincs, hogy megmutassák magukat nekünk vagy kapcsolatba lépjenek velünk. Nagyon nehéz tehát mindezt értelmezni. De hogy még zavarba ejtőbb legyek: ha rá is jönnénk, hogy kiket vagy miket látunk, tudnánk-e velük valamit kezdeni? A macskák elég régóta a haverjaink, de valljuk be őszintén, hogy csak néha találjuk el azt, hogy mit gondolnak, mert jelen pillanatban nem tudjuk, hogyan kommunikáljunk jól más olyan életformával, mint amilyenek mi vagyunk” – felelte dr. Ferencz Orsolya.
A nyilvános előadássorozatok januárban folytatódnak az MCC-nél, várhatóan minden második héten szerdán este, a hely szűkössége miatt előzetes regisztrációval az adott esemény Facebook-oldalán.