Csomortányi István: Fontos lenne egy nagy magyar megállapodást kötni

 János Piroska

– Mi indokolta az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt egyesítését?

– Ez a folyamat 2020 elején kezdődött, még akkor nem is néztünk szembe azokkal a kihívásokkal, amik azóta felmerültek. Akkor kezdődött a Covid-járvány, a háborús viszonyok, végül az egyre súlyosbodó gazdasági válság. Már 2019 végén, amikor a tárgyalások elindultak, nagyon jól látszott: szükséges az, hogy az erdélyi magyar nemzeti oldal összeadja az erőit. Egy több mint egy évtizedes megosztottságnak sikerült véget vetni, ennek eredményeképpen el tudjuk mondani, hogy Erdélyben három magyar párt helyett csupán kettő van. Erősen leegyszerűsödött ezáltal az erdélyi politika, hiszen nem három pártnak kell megállapodni például akkor, amikor súlyos gondok vannak vagy egy komolyabb választás előtt egyezségre kell jutni, hanem csupán kettőnek. Ez szerintem a teljes erdélyi magyar közösség érdeke is volt. Felmerül a kérdés, miért van szükség két pártra? Már a kilencvenes évek elején, amikor még egy szervezeten belül létezett az erdélyi magyarság, bekövetkezett egy olyan súlyos törés, amit azóta sem sikerült áthidalni. A mai napig kétféle megközelítése létezik az erdélyi magyar közösség politikai közképviseletének: az egyik szerint – és ez okozta a törést – le kell mondanunk egy sor olyan, az önálló döntéshozatalunkhoz szükséges jogról, mint például az önálló külpolitika vagy az autonómiatörekvések, ahhoz, hogy betagozódva a bukaresti politikai világba, legalább részeredményeket lehessen elérni. Mi azt valljuk, hogy ez a kettő nem zárja ki, sőt inkább erősíti egymást, hiszen jóval erősebbek az alkupozícióink Bukarestben is, ha nem mondunk le az érdekérvényesítés minden eszközéről és nyíltan is beszélünk arról, hogy az oktatási autonómia, a közigazgatási önrendelkezés, a nyelvhasználati, jelképhasználati jogaink igenis fontosak és szükségesek ahhoz, hogy a közösség közérzete olyan legyen, hogy valóban mindenki a szülőföldjén tudjon maradni. Az amúgy fontos infrastrukturális beruházások nem feltétlenül elegendők ehhez.

– A név és szerkezeti változások mögött miben új az Erdélyi Magyar Szövetség a korábbi két alakulathoz képest?

– A feladataink semmiben sem változtak. Az elmúlt több mint három évtizedben a legfontosabb közösségi célkitűzéseinkből egyiket sem sikerült teljesíteni. Mivel a problémák és a célok sem változtak, ezért van létjogosultsága annak a politikai közösségnek, amely a kilencvenes évek eleje óta azt vallja, hogy nem jó irányba megyünk. A népszámlálás kapcsán arról beszélünk, hogy mekkora siker lehet, ha az erdélyi magyar közösség lélekszáma egymillió fölötti maradt. Véleményem szerint ez egy óriási kudarc és vereség, hiszen ez azt jelenti, hogy 1992 óta elveszítettük a közösségünk lélekszámának negyven százalékát. Lassú, apró lépésekben gyakorlatilag a magyar közösség felszámolódása zajlik. Ezért nyilvánvaló módon fontos az, hogy ezekről őszintén, egyenesen beszéljünk, és legyen egy olyan politikai szervezet, amely ezt vállalja. Nem azt mondjuk, hogy nem kell a bukaresti jelenlét, sőt, nagyon is kell, de ezzel kiegészítve. Az önkormányzatokba bekerülve látjuk azt, hogy ezek a hivatalok mivel küszködnek. Azt gondoljuk, hogy sokkal többet jelent ezen önkormányzatok számára a jól felkészült, tisztességes vezetés, mint a bukaresti hatalom kegyéből ideig-óráig biztosítható plusz források. Az országos átlagot nem nagyon sikerül meghaladni: nem jobbak az infrastrukturális viszonyai a magyar településeknek, mint a románokénak, akármennyi sikert is próbálunk felmutatni ebben az ügyben.

– Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt a legutóbbi önkormányzati választáson már együtt indult. Hogyan értékelné az eddigi együttműködést?

– A fúzió folyamatát 2020 elején kezdtük el, és a sajátos jogi szabályozás miatt ez a folyamat nem tudott az önkormányzati választásokig lezajlani, helyette egy koalíciós megoldásban kellett indulnunk. Habár korábban itt-ott léteztek nézeteltérések, azért az önkormányzati választások alatt ezeket sikerült megszüntetni, és ennek az eredménye az lett, hogy ugyan az elmúlt két évtized legrosszabb körülményei között vágott neki a választásoknak a nemzeti oldal, mégis sikerült megtartani pozícióinkat. Fontos az, hogy a Partiumban, Bihar megyében is megtörtük a jeget, most már itt is van polgármesteri hivatal, amit a nemzeti oldal vezet. A tapasztalatok egyértelműen pozitívak.

– Hogyan lehet egy ilyen, egész Erdélyre kiterjedő, nagy volumenű politikai szervezetet a Partiumból, Nagyváradról irányítani?

– Az a szerencsés helyzet van, hogy az Erdélyi Magyar Szövetséget nem Nagyváradról kell irányítani. Az elnökség összetétele olyan, hogy az ország valamennyi térségéből vannak kollégáink a vezetésen belül. A szövetségnek én magam elnökhelyettese vagyok, ez volt a megállapodásunk. Nagy örömmel léptem egyet vissza. Ugyanakkor a szövetség vezetése minden helyszínen ott van, ahol a jelenlétünk hangsúlyos: Székelyföldön, Közép-Erdélyben és a Partiumban is. Még a Néppárt idejéből vállaltuk azt, hogy a mélyszórványban nem fogunk szervezetépítésbe: nem azért, mert nem lett volna erre igény, hanem azért, mert ott, ahol egy megyében 4-5 százalék alatt van, vagy még ennél is kisebb arányú a magyar közösség, ott ez nem tud eredményes lenni. Az önkormányzati választások alkalmával mi nem állítottunk polgármesterjelöltet sem Szatmárnémetiben, sem Marosvásárhelyen, hiszen két magyar jelölt esetében azok a pozíciók veszélybe kerülhettek volna. Mi tettünk ilyen gesztusokat, cserébe nem kaptunk semmit, sőt a kampány helyi súlypontjai olyan helyszínekre estek a tömbben, ahol két magyar jelölt közül így is-úgy is a magyar győzött volna, miközben a dél-erdélyi szórványnak a nagy többségét, ahol a szövetség nem állított jelölteket, elbukták. Ez azt is jelzi egyébként, hogy milyen súlyos visszaszoruló állapotában van a magyar közösség. Erre a megoldás az lenne, ha sikerülne megállapodni országosan is, hogy ezeken a helyszíneken más típusú kampány legyen.

– Időről időre felmerül az RMDSZ-szel való párbeszéd. A frissen megalakult Erdélyi Magyar Szövetség miként áll hozzá ehhez a kérdéshez?

– Kialakult egy olyan gyakorlat – ami egy kicsit aránytalan és egyoldalú, hiszen a parlamenti választások alkalmával sikerült összehozni egy országos megállapodást –, amelynek az eredményeként vállaltuk azt, hogy két jelöltünket felküldjük az RMDSZ listájára, mind a ketten mandátumot is szereztek. Ugyanakkor mindig azt vágják a fejünkhöz, hogy mi picik vagyunk, mert országosan csak 15 százalék körüli eredményt érünk el, holott mi ezt az eredményt az erdélyi magyarságon belül úgy érjük el, hogy a helyszínek szinte felében nem is állítunk jelöltet az előbb említett okok miatt. Ez a gyakorlat sikert hozott, hiszen a parlamenti választásokon a másik szervezet listája többé-kevésbé jól szerepelt, s kormánypozíciók lettek az eredményei. Mivel bizonyítottuk azt, hogy az önkormányzatin is tudunk a magunkéból engedni és a parlamentin is, innentől kezdve azt hiszem, hogy a kezdő lépéseket megtettük ahhoz, hogy 2024-re, amikor egy fél éven belül mind a négy – európai, parlamenti, önkormányzati és államelnöki – választás meglesz, ezekre a választásokra is sikerüljön egy nagy közös megállapodást kötni. Igazán fontos lenne 2024-re egy nagy magyar megállapodást kötni Erdélyben. Érdekes módon mindig minket vádolnak azzal, hogy megosztanánk a magyar közösséget. Eléggé sokszor felmerül az, hogy én vagyok az, aki miatt Bihar megyében itt-ott nincsen megállapodás, holott abban a közel négy évben, amíg én vezettem a Néppártot, sikerült megállapodni a Magyar Polgári Párttal, az önkormányzati választásokon is működött a stratégiánk, a parlamenti választáson is meg tudtunk állapodni. Ilyen körülmények között, amikor az elmúlt négy év egy sor megállapodásról szólt, elég furcsa, hogy még mindig a nemzeti oldalt vádolják a megosztói szereppel.

– Hogyan értékelné a 2022-es évet az EMSZ szempontjából? Mint ismeretes, nem volt zökkenőmentes a párt bejegyzése sem.

– A szervezet maga az elszántság és kitartás filozófiájára épül, azzal nemigen tudtak minket megállítani, hogy első próbálkozásra a bukaresti bíróság elutasította a fúziós kérelmet, másodjára végigvittük. A pluralizmust, a politikai választás lehetőségét mindenképpen biztosítani kell az erdélyi magyaroknak. Azt hiszem, hogy 1989-nek, a forradalomnak, a temesvári áldozatoknak az emlékét gyaláznánk meg, hogyha Erdélyben egypártrendszert építenénk. Mi nem abban a helyzetben vagyunk, amiben például a nagyon sokat szenvedett kárpátaljai vagy délvidéki magyarok, ahol teljesen más a környezet és a történelmi múlt vagy a történelmi jelen, adott esetben. Az elmúlt év eredményeihez tartozik, hogy bebizonyosodott, ahol mi váltani tudtunk és a polgármestereink vették át a vezetést, ez a közösség javára volt. Az is bebizonyosodott, hogy az országos választásokon is hasznos volt a jelenlétünk, és hozzáadtunk a közös eredményhez. Fontos eredményünknek tartom, hogy az anyaországi választásokon is meg tudott maradni a folytonosság, és részt tudtunk venni abban a munkában, amely oda vezetett, hogy a magyarországi szövetségeseink folytatják a kormányzást. Ez Kárpát-medencei magyar érdek, főként ilyen időkben, amilyeneket megélünk. Azt hiszem, hogy ránk, az egész magyarságra nézve beláthatatlan következményekkel járt volna, ha a magyarországi baloldal veszi át az országnak és ezáltal a nemzetnek az irányítását.

– Milyen tervekkel vág neki az Erdélyi Magyar Szövetség a 2023-as évnek?

– Mivel a 2024-es év eléggé sok feladatot tartogat, így valójában én a következő két év céljairól beszélnék. Nézetünk szerint a magyar közösség problémáit elsősorban helyben kell megoldani, a helyi közigazgatást kell erőssé és hatékonnyá tenni. Ezért számunkra nyilván az a döntő kérdés, hogy milyen sikereket tudunk elérni az önkormányzati választásokon, a többi választás esetében pedig a mi szerepünk az, hogy a magyar közösség érdekeit szolgáljuk és erősítsük a magyar eredményességet. Ehhez az előbbiekben említett megállapodásra szükség lenne. Eléggé világos az, hogy a másik magyar szervezet választásokra vonatkozó stratégiai céljai nem ütköznek a mieinkkel. Mi nagyon nagy örömmel átengedjük nekik a bukaresti terepet. Nem hiszem, hogy a szervezetünket kisebbíteném azzal, hogy azt mondom, a mi feladatunk elsősorban nem Bukarestben van. A mi feladatunk az, hogy a lehető legfelkészültebb és a lehető legbecsületesebb önkormányzati vezetőket tudjuk helyzetbe hozni.