Két szólista, két külön világ

Pap István

Ha nagyon tágan értelmezzük a jazz fogalmát, a Németországból érkezett Anja Lechner muzsikáját akkor sem lehet annak tekinteni, ő ugyanis nemes egyszerűséggel klasszikus zenét játszik, méghozzá kiváló minőségben. Erről élőben is meggyőződhetett a szép számú közönség vasárnap este a nagyváradi neológ zsinagógában, itt tartották ugyanis a 3. ORA Jazz Fesztivál zárókoncertjét. Az előadóművész Johann Sebastian Bach művével és saját improvizációjával indította műsorát, csellójának tiszta hangja betöltötte a csodálatos akusztikájú zsinagóga légterét. A műsor változatosságára nem lehetett panasz, hiszen hallhattunk a művésznő előadásában filmzenét – Anette Focks kompozícióját –, Carl Friedrich Abel (1723–1787) német barokk zeneszerző szerzeményét és Valentin Szilvesztrov kortárs ukrán komponista két művét is. Mégsem nevezhető eklektikusnak a program, mert a korokon és stílusokon átívelő kompozíciókat a művésznő igényes, tiszta és érzékeny csellójátékával hozta közös nevezőre, klasszikus és kortárs zenei élménnyel gazdagítva a jazzfesztivál közönségét.

Technika

Egészen más jellegű zenét játszott az est második részében Mateusz Smoczynski lengyel hegedűművész. Az ő koncertje a virtuóz hangszerkezelés mellett a technikáról szólt. Az általa eljátszott szerzemények mindegyikét loopolta, azaz eljátszott egy részletet, általában néhány ütemet, amit helyben rögzített hangfelvételként végtelenítve visszajátszott, ez képezte a muzsika alapritmusát, amelyre hegedűn rájátszotta a hegedűszólamokat, illetve az improvizációkat. Volt úgy, hogy több szólamot is rögzített, így egyetlen ember valóságos kiszenekari hangzást és hatást tudott teremteni a zsinagógában. Így szólalt meg Zbigniew Seifert On The Farm című kompozíciója, melynek alaptémáját a bluegrass zenében gyakran használt bariton hegedűvel játszotta fel. Ugyanígy a loopokra játszott szólókkal hangzott el John Coltrane 26-2 című műve, testvérének, Jan Smoczyinski zeneszerzőnek a darabja, sőt saját, zenekarra írt Hegedűversenyét is így hangszerelte át hegedűre és élőben rögzített hangfelvételekre. Ez utóbbi egyébként egy körülbelül fél órás alkotás, ezért csak részleteket szólaltatott meg belőle. A lengyel művész briliáns technikai fölénnyel kezelte hangszerét és zeneszerzőként is kiváló – nekem különösen tetszett a Zakopane című kompozíciója –, mindazonáltal egy kissé ridegnek és a loopok miatt meglehetősen monotonnak is éreztem a produkciót. 

Anja Lechner meleg, lágy tónusú hangzásához képest Mateusz Smoczynski hegedűjátéka, bár kifogástalan tisztaságú, de túl éles, mondhatni hasító volt, és a tempói is túl gyorsak voltak, nála az emberi érzéseket a virtuozitás és a technika helyettesítette. Mindazonáltal a művész méltán kapott hangos tapsot egy órás programjának a végén, aminek hatására természetesen ráadást is játszott. Ezzel zárult az idei ORA Jazz Fesztivál, melyen tehetséges, nagy zenei képzettségű, ihletett muzsikusokkal ismerkedhetett meg a váradi közönség.