Élménytúra a Dajka-kövekhez

 Vad Zoltán

Annak ellenére, hogy az elején az időjárás nem fogadott kegyeibe, elszántan vágtunk neki a szemerkélő esőben a 20 kilométeresre tervezett túrának. Kitartásunknak meglett az eredménye, az esőszitálás percek múlva elállt, később még a nap is kíváncsi volt ránk.

Körülbelül 500 méter szintről, a piros háromszög jelzést követve, a Jád-völgyéből indultunk egy kacskaringós, köves úton. Nem több mint fél óra után, jelzetlen meredek erdészúton már felfelé kapaszkodtunk a Savanyú-rét irányába. A természet felkészült a télre, a levelek többsége már lehullt, puha avarszőnyeget terítve a lábaink elé. Ahol nem, a sár miatt igencsak csúszott az út. A túra egyik legérdekesebb jelensége a Savanyú-réten várt bennünket. A zárt karsztos medence egy nyílt legelő, ezért jól látszanak benne a dolinák tucatjai. Északkeleti oldalában találjuk a Nyers-kő (Acre Polje) barlangot a névadó szikla alatt. A barlangban tűnnek el a polje (főleg dolinák összeolvadásából keletkezett medence) és a környező hegyek vizei, hogy majd a légvonalban körülbelül másfél kilométerre lévő Tutajos-forrásbarlangban törjenek a felszínre. Az első nagyobb pihenőt itt töltöttük. 

Ezt követően túravezetőnk, merész megoldást választva, változtatott az útvonalon. Mivel az út, ahol felkapaszkodtunk, nagyon sáros volt, így ott nehéz és veszélyes lett volna leereszkedni, ezért egy kissé hosszabb, de biztonságosabb erdészúton haladtunk tovább. Jelzés sehol, így ezt a túraútvonalat csak tapasztalt, térképpel és GPS-szel rendelkező túrázóknak ajánlom, már csak azért is, mert időnként több út is egybefut, és nagyon könnyű eltévedni. Az ősz derekán járunk, a levelek többsége már lehullott, a fák komor hangulatot árasztottak. A szürke felhők tovább fokozták ezt a hangulatot, a napot csak pillanatokra engedték kikukucskálni.

Nem több, mint 900 méter magasan jártunk, a Királyerdő kevésbé látogatott ösvényein. A Dajka-sziklákhoz át kellett vágnunk az erdőn, ott, ahol semmi jelzés. Mivel alig jár erre ember fia, kitaposott ösvény sincs. Ellenben mindent pénzt megér a Dajka-kövekhez eljutni. Pazar kilátásban részesültünk, jól lehetett látni az egykor szebb napokat megért Lesi-gát (Barajul Lesu) szürke építményét és az egykori vízgyűjtő tó kiszáradt medrét. A tómeder beleillett a komor hangulatba, ebből csak mi lógtunk ki. Nevetve, viccelődve készítettük el fotóinkat. A csodálatos panoráma a szürkeség ellenére bearanyozta a túránkat!