Brahms és Mendelssohn szólt a Kaganovskiy-sorozatban

Tóth Gábor

Van úgy, hogy nincs már mit mondani vagy hozzátenni ahhoz, ami elhangzott, mert egyszerűen összességében olyan színvonalat, hatást nyújtott, hogy fölösleges részletekbe menni. Hát így állunk a Kaganovskiy Zenei Esték mostani kiváló kamaracsapatával is, a műfajra való tekintettel mondhatni már-már szólistákból álló zenekarával, akik most valami igazán nagyon különlegeset készítettek elő, az eddigi kamarakoncertek legösszetettebbikét, szextettet és oktettet: hatan hatfelé, nyolcan nyolcfelé figyelve-koncentrálva, mindeközben kiváló csapatként, benne különböző egyéniségekként, különféle kamarazenei, zenekari háttérrel, mégis itt és most együtt, rendkívül határozott egységben. Immár sokadszorra az Arcadia vonósnégyes tagjai adták a csapatmunkához az alapkovászt, akik egyébként nemrégiben a bukaresti Atheneumban is játszották egy másik felállással kiegészülve a most hallott Mendelssohn-oktettet. Hozzájuk jött még nyilvánvalóan a kezdeményező Kaganovskiy művészpáros, valamint utóbb Stanciu a váradi filharmónia hegedűse és Ortenszky a kolozsvári filharmóniától – ők ketten a szextettet egészítették ki oktettre a műsor második felében. A vonóshatos jó masszívan kihangsúlyozta Brahms nehézlábú hagyománytisztelettel lépkedő súlyát és néhol rusztikus bécsi kedélyességét, akárcsak Mendelssohn koraérett romantikus szenvedélyét. Ami a technikát illeti, nyilván a legszembetűnőbb a Mendelssohnt záró scherzo és finálé volt, ami fergetegesen szikrázott.
Telt ház volt, több mint százan gyűltek össze, ez épp a határát súrolta a terem fizikai befogadóképességének, de azért túl nem lépte. A Kaganovskiy-sorozat ezzel a koncerttel voltaképp jelentőségében is egy csapásra túlnőtte önmagát. Bizonyos értelemben ez zavaró volt az előadás kezdetén, amikor mindenkit figyelemre intettek, mivel három kamerával, és számos mikrofonokkal rögzítették a különleges zenei eseményt. Talán nem is annyira a közönség eztán tanúsított feszült fegyelme, sokkal inkább a zenészeké volt kicsit zavaró a koncert legelején, hiszen a zene lényege helyett folyamatosan az lebegett a levegőben, hogy ez most egyszeri lehetőség, s ezért arra kell koncentrálni, hogy meg lesz örökítve. Egyedül ez vont le rövid időre némi értéket az egész zeneiség spontaneitásából. A képzelt jelenség azonban hamar elmúlt, Brahms variációs tételének közepére a muzsikában teljesen feloldódott.
Összességében a művészi-technikai kivitelezés pazar volt. Így van ez, amikor zenét és egymást értő művészek egy közös megfogalmazott cél érdekében ülnek össze muzsikálni. A műsorfüzet külön kiemelte azt is, hogy évfordulója is van mindkét bemutatott alkotónak, Brahms 125, Mendelssohn 175 esztendeje hunyt el – de mint hallottuk, zenéjük nagyon is él amikor értő kezekbe kerül.
A Kaganovskiy Zenei Esték következő, immár „Karácsonyi” alcímet viselő koncertje december 19-én lesz, ezúttal a barokk palota szomszédos dísztermében, kamarazenekarral, a közelgő ünnephez illő Bach-műsorral.