Ady szimfonikusokkal a Szigligeti Színházban

János Piroska

Az előadás – amely Romániában ősbemutatónak számított – több szempontból is „hazaérkezett”: amellett, hogy Nagyvárad Ady életének meghatározó színhelye, a zenemű szerzője, Pető Zoltán is e térséghez kötődik, hiszen margittai származású. „Ez a koncert tisztelgés Ady költészete előtt, és részemről minden alkotó ember előtt, akik kiteszik a szívüket a színpadra, hogy élethelyzetekkel szembesítsenek, ami által gyógyítani tudjuk a sebeinket. Tisztelgés minden tanár előtt, akik verset, könyvet adnak gyermekeink kezébe, sorvezetőket adva így az élethez” – fogalmazott köszöntőjében az est főszervezője, Antal Ágota. „Ady Endre költészete ma is ugyanolyan aktuális, mint száz évvel ezelőtt, lehet szeretni, vagy nem szeretni, de egyet nem tudunk: közömbösek maradni iránta. Mert egy-egy mondata úgy ég belénk, olyan szinten hatol a lelkünk legmélyebb bugyrába, hogy egy életre megjegyezzük. Megvilágítja a félelmeinket, rámutat a gyarlóságainkra, a kiszolgáltatottságunkra, fáklyát tart, hogy képesek legyünk szembesülni a nyers valóságunkkal” – tette hozzá. Ady költészetének zeneiségét, illetve egyetemes jellegét bizonyítja, hogy a többségében szlovák anyanyelvűekből álló, sőt japán zongoraművésszel rendelkező zenekar már a próbákon, a versek szövegének ismerete nélkül, cím és kotta alapján értette és átérezte azok üzenetét – nyújtott betekintést az előadás kulisszatitkaiba a felszólaló.
Az esten a zenekar kíséretében közreműködött Móricz Virág operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, Baross Loretta operaénekes, a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, Tóth Károly színművész, Szebellai Dániel, a komáromi Jókai Színház színművésze. Vezényelt dr. Cseh Tamás, a Szlovák Nemzeti Színház Szimfonikus Zenekarának első szólóbrácsása. A több műfajt ötvöző, egyes részeiben musicalt, sanzont, rockoperát, de a Góg és Magóg fia vagyok én című versre emlékeztető keleties hangzásvilágot idéző zenei előadáson többek között olyan versek hangzottak el – énekelve és szavalva – mint a Hepehupás vén Szilágyban, a Mi köt ide, a Héjanász az avaron, az Őrizem a szemed, Az Úr érkezése és természetesen a Szeretném, ha szeretnének, amelynek utolsó sora adta az előadás címét és egyben zárszavát is. A közel teltházas közönség kitörő tapssal köszönte meg az irodalmi-zenés élményt.