Ady Endrére emlékeztek Margittán

Szőke Ferenc

Ady tisztelete mindig jellemző volt a városra, mely még inkább erősödött, amikor 1994-ben felavatták a református templomkertben az Ady mellszobrot. Akkor tartották az első megemlékező ünnepséget az RMDSZ, az egyházi felekezetek és a civil szervezetek rendezésében, mely azóta hagyománnyá alakult.

Tíz órakor ünnepi istentisztelet keretében kezdődött a megemlékezés, melyen az igét Kovács Gyula lelkipásztor hirdette. Beszédének első részében – mivel az egyházi év utolsó vasárnapja volt – hálát adott Istennek, amiért megőrizte és pásztorolta a közösséget, majd emlékeztetett arra, hogy minden évben ebben az időszakban tisztelgünk a nagy költő, Ady Endre emléke előtt. A továbbiakban beszédét Ady idézetekre építve szólt a költő nagyságáról, istenhitéről, melyek istenes verseiből egyértelműen kiderülnek. A megemlékező ünnepséget megtisztelte jelenlétével Kőrösi Viktor Dávid kolozsvári vezető konzul, Demián Zsolt alpolgármester, körzeti RMDSZ-elnök, Árkosi Antal helyi elnök, a magyar anyanyelvű önkormányzati képviselők, valamint az intézmények és civil szervezetek vezetői.
Az istentisztelet után, a rossz időre való tekintettel, a Horváth János Elméleti Líceum diákjainak szavalatai, valamint az ünnepi beszédek is a templomban hangzottak el. Ennek a résznek a moderátora Kun Tünde magyartanár volt. Ady versidézeteket beleszőve, az alkalomhoz illően vezette fel a beszédeket és az iskolások fellépéseit. Elsőként Kőrösi Viktor Dávid konzul mondta el gondolatait. Köszönetet mondott Demián Zsoltnak és a margittai magyar közösségnek a meghívásért, majd hangsúlyozta, hogy szívesen jön Margittára, ahol Ady is többször járt. A továbbiakban kiemelte: „Fontos dolog megerősíteni magunkat szellemileg és fizikailag egyaránt. Amikor Adyra emlékezünk, akkor a saját gyökereinkre emlékezünk, a saját közösségünket erősítjük általa. Kívánom, hogy a mai nap arra szolgáljon, hogy tovább erősödjünk. Adjuk tovább gyermekeinknek, hogy mit jelent Margittán magyarnak lenni, milyen a kultúránk, milyen gyökereink vannak. Ha ezt megtesszük, akkor a jövőnket illetően nyugodtak lehetünk.” Demián Zsolt beszédének első részében dióhéjban ismertette Ady életpályáját, méltatta irodalmi tevékenységét. A továbbiakban kifejtette, hogy Margitta úgy fejezte ki tiszteletét iránta, hogy az RMDSZ-szervezet a református egyházzal közösen mellszobrot állított a költőnek. Akkor a templomkert tűnt a legbiztonságosabb helyszínnek, de ott is többször megrongálták. „Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha köztéren állítják fel” – mondta Demián Zsolt. Visszaemlékezett arra, hogy kisdiák volt, I–IV. osztályos, amikor tanítónőjük, Fügedy Anikó rendszeresen elkísérte őket az Ady megemlékezésekkor a templom kertjébe, hogy a város magyarságával együtt tisztelegjenek, ugyanakkor megismerjék, elmélyítsék irodalmunk nagyjainak munkáját, életpályáját. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy Ady szabad gondolkodású, európai polgár volt, aki kereste a kapcsolatot Istennel. Ez istenes verseiből egyértelműen kiderül. „Mi, margittaiak is legyünk Isten- és nemzetszeretők, és legyünk jó állampolgárok. Vigyék el ezeket a gondolatokat azoknak is, akik ma nincsenek itt” – kérte beszédében az elöljáró.

A köszöntők között Major Richard Gábor (V.A) és Fehér Jázmin (XI.A) diákok szavalatai hangzottak el. A záróének és az áldás után az Ady-szoborhoz vonult a közösség, ahol koszorúzás zajlott. Az ünnepség Nemzeti imánk közös éneklésével zárult.