Emléktáblát helyeztek el a bihardiószegi hős tiszteletére

D. Mészáros Elek

Határon innen és túlról érkeztek a díszes ruházatba öltözött hagyományőrző huszárok a bihardiószegi ünnepségre. „Kegyelet a hősöknek”-gondolat mentén gyűjtéssel támogatták az emléktábla létrejöttét, Bara László református esperes, helyi lelkipásztor is cselekvő részese volt az ügy sikeres megvalósításának. Az ünnepélyes istentisztelet kezdete előtt lovas huszárok vonultak végig a falu főutcáján, a templom bejárata előtt pedig gyalogos társaik álltak díszsorfalat.

Bara László a szószék magasából a Filippiekhez írott levélből vett igerész alapján szólt az ünneplőkhöz. Többek között a megosztottság és a széthúzás fájdalmat és szenvedést hozó következményeiről beszélt. Mindebből az egyetlen kivezető út az egység forrására, Jézusra való odafigyelés, a krisztusi szeretet követése. Ebben gyökerezik a hazaszeretet, a szabadságvágy, az embertársunkért való önfeláldozás képessége is, amelyet Kiss Pál tábornok maga is birtokolt – összegezhető a tiszteletes által elmondottak.

Mados Attila polgármester amellett, hogy köszöntötte a jelenlévőket, meggyőződését fejezte ki, hogy a múlt történéseinek megőrzése, akár emléktáblák révén is, jövőt teremtő bizonyosság lehet.

Szabó Ödön parlamenti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy gyakran a média szülte „hősök”, terminátorok válnak példaképeivé gyermekeinknek, holott megvannak a mi valós hőseink, valós értékeink. „Mindannyian béke pártiak vagyunk, de ugyanakkor feltevődik a kérdés, hogy adott helyzetben volna-e elég bátorságunk tevőlegesen is megvédeni szabadságunk, ahogyan azt elődeink is tették” – tette fel a kérdést a képviselő? Végezetül közösségi hitvallásnak ajánlva Kossuthot idézte: „Soha fel nem adni, soha nem csüggedni, és ha kell, mindig újrakezdeni”.

Dr. Szabó József helytörténész kivetítőn illusztrálva láttatta Kiss Pál honvédtábornok életútját, betekintést nyújtva a korabeli görög közösség életébe, ahonnan a szabadságharc kiemelkedő katonája is származott. A több nemzetiség alkotta görögök egy zárt közösséget alkottak. Előjogokkal rendelkeztek: maguk választották papjaikat, saját ügyeikben bíráskodási joggal bírtak. Kereskedelmi ügyködésük révén hathatósan kivették részüket a magyar gazdaság fejlődésében. Ilyen közegből indult elmagyarosodásuk, Kiss Pál nagyapja 1795-ben nemesi oklevelet is kapott. Kiss Pál katonai karrierje meredeken emelkedett, egy év leforgása alatt századosból tábornokká lett.

Az istentisztelet és beszédek után az ünneplők az emléktáblához vonultak, ahol Csontos János hagyományőrző huszártiszt ünnepi beszéde során elmondta, hogy katonahőseink számbavétele nyomán nem lehet megkerülni Kiss Pált, aki bár nem volt magyar, mégis azzá vált, magáénak érezve a forradalom és szabadságharc ügyét. Kevesen múlt, hogy nem vált ő is az önkény áldozatává, halálra ítélték, de nemzetközi nyomásra még épp időben érkezett a császár kegyelmi rendelete – emlékeztetett Csontos János, akinek beszédét követően az emléktábla megkoszorúzása zárta a Kiss Pálra való emlékezést.