A környezeti nevelés és az élménypedagógia eszközeivel tanultak a szacsvays kisdiákok

Szolár Éva

A magyar pedagógiában több mint egy évszázada vert gyökeret az a természetközeli gondolkodás, amely során a tanulás helyszíne a szabad levegő, az erdő, a mező és a folyópart lett. Az iparosodással és az urbanizációval a városi gyermek számára kiemelt jelentőségűvé vált a környezeti nevelés, hiszen a természetet és az élőlényeket elsősorban könyvekből – manapság képernyőről és hallott szóból – ismeri. A Szacsvay iskola pedagógusainak célja a szentjobbi kirándulással éppen ennek a szemléletnek a felváltása: az osztálytermi tanulást és a tanmenet száraz tananyagát helyettesíteni az érzékszerveken keresztüli megtapasztalással. Az iskola részéről három előkészítő osztály pedagógusai (Nagy Judit, Csengeri Bicsak Aranka, Fóris Edina) és kisdiákjai vettek részt a szabad levegős iskolán. Ez részben egy Erasmus+ projekt keretein belül történt, amelynek az eltűnőben lévő mesterségek feltámasztása és megismertetése a célja. 

Mint Nagy Judit, az iskola egyik előkészítős osztályának tanítónője elmondta: egy ilyen helyszín rendkívül sokrétű tanulási lehetőséget nyújt. A kis látogatók egy mese keretében már a buszon ismerkedni kezdtek a helyszín történeti gyökereivel: Szentjobb nemzetünk történelmében betöltött szerepével, ezzel is megalapozva a történeti tudatot és identitást. A természeti helyszínen pedig lehetőséget kaptak felfedezni az erdők mindennapi életünkben betöltött szerepét, hiteles példákkal és mintával megalapozni a fenntarthatóság szemléletét, felvetni a globális környezeti kérdéseket, keresni az összefüggéseket, megvizsgálni az erdő élővilágát, a vidékünkön őshonos fákat, madárfajokat, illetve a csapadékos őszi időjárásának köszönhetően a gombafajokat. A tanítók ezalatt valódi erdőpedagógussá váltak, lankadatlan magyaráztak, igyekeztek fenntartani és egy irányba koncentrálni kisdiákjaik figyelmét, ami egy-egy pillanatban emberpróbáló feladatnak látszott.

A pedagógusok mindenben felismerték a környezetismeret és a természettudományok anyagának illusztrációs eszközét. Ez így történt már az első megállónál is, amely a szentjobbi 400 éves tölgy és környéke volt. A 400 éves tölgy törzse, a vihar által leszakított ágaiban vizsgálható évgyűrűk vagy a környéken fennmaradt épületek mind illusztrációs eszközzé váltak a pedagógusok kezében. Ezeken keresztül a falu, a mezőgazdaság és a természetközeli életmód autentikus értékeivel ismertették meg a gyermekeket. Az aprólékos vizsgálatnak alávetett élőlények és az ezzel kapcsolatban adott feladatok biztosították az élményszerű tanulást. Ezen túlmenően a nevelési célok között jól láthatóan helyet kapott a viselkedésformálás és az értékközvetítés is: a szemeteléssel kapcsolatos szemléletformálás, az erdőbe belépve tiszteletben tartjuk az állatok életterét, nem zajongunk stb.

Az erdei iskolát követően a gyermekek felmentek a szentjobbi szőlőhegyre, ahol a finom falusi ebéd elfogyasztása után egy hagyományos szüretben vettek részt. Ezáltal megismerhették a szőlészet-borászat eszközeit, munkafolyamatait és a must formájában megkóstolhatták annak eredményét is. Az élményekkel teli rakott tarsolyukból lesz mit elővenni az elkövetkező hónapok osztálytermi foglalkozásain.