Értékhordozó programok és féktelen szórakozás a szalacsi faluünnep zárónapján

D. Mészáros Elek 

Az előző esti Tankcsapda-koncertet követően nem csoda, hogy a gyermekek ébredtek fel hamarabb, már a délelőtti órákban nekiláttak ügyeskedni az iskola udvarán megrendezett aszfaltrajzversenyen. A felekezeti együttlét mindenkori részét képezi az ottani faluünnepnek, így a római katolikusok búcsúja, a református közösség istentisztelete méltó megnyilvánulása volt az Isten felé mutató hálaadásnak. A templomi eseményeket megelőzően a néhai Lovász Julianna nevével fémjelzett népművészeti gyűjteményt tekinthették meg az érdeklődők, amely gazdag kínálatával betekintést nyújt a falu egykori mindennapjaiba. A központi parkban, ahogyan már a megelőző napon is, kézműves-foglalkozáson vehettek részt a gyermekek, akiket legalább annyira vonzott a falunapokra gyakorta visszajáró bohóc, aki ötletes lufihajtogató tudományával ezúttal is ámulatba ejtette a kicsiket. 

Már javában „nekifeküdtek” a perzselő napsugarak a kultúrház falának, amikor a szalacsi gyökerekkel rendelkező, jelenleg Győrben élő Rácz Erika előadására sor került. A benti hűsben élmény volt hallgatni az ősei földjére vissza-visszatérő Szalacs-kutató érdekfeszítő, tudományos előadását, aki a faluban töltött gyermekkori élményeiről is rajongással mesélt. Egy közösségi oldalt is működtet immár másfél éve, ahol a Szalacsról begyűjtött információk kerülnek megosztásra. A település múltbeli jelentőségét méltatva az előadó elmondta, hogy az 1222-ben kiadott Aranybulla az ország fontos sóraktáraként jelöli meg a falut. A térségben egyedülálló építmény, a négylyukú híd keletkezésének pontos dátuma mindmáig ismeretlen, viszont bebizonyosodott, hogy egykoron két katolikus templomuk is volt: az egyik a reformátusok imahelyének az elődjeként volt ismert, emellett létezett egy Szent György templom is, amit 1693-ban felégettek a tatárok. A templom fundamentumára 1939-ben talált rá bizonyos Gulyás József helyi lakos. Az előadás közönségének nagy részét kitevők a faluból elszármazottak és az 1958-ban születettek találkozójának résztvevői voltak, akiknek a helytörténeti ismertetőt követően ebéddel kedveskedtek a szervezők, majd pedig tájházlátogatásra került sor.

Közben már nagyban folytak az előkészületek a falu szélén, a roncsderbi résztvevői bőgették a motorokat, pörögtek a kerekek. Izgalmas pillanatok következtek, amire a nagy számú közönség is ráhangolódott, ovációba fakadóan biztatták kedvenceiket. Az esti díjkiosztón Horváth Béla polgármester sorra szólította a szabadtéri színpadra a derbi legjobbjait. A kétezer köbcentisnél kisebb kategóriájú roncsok viadalán Szabó Attila remekelt, Diószegi Lajos lett a második, míg Farkas Ferenc a harmadik. A kétezer köbcentisnél nagyobb űrtartalmú járművek csatáját Fülöp Roland nyerte, Nagy Sándor követte őt a rangsorolásban, Körösi Mihálynak a dobogó harmadik fokára sikerült felkapaszkodnia. A legszebb „sofőr” díjat méltán Szűcs Enikő érdemelte ki, aki vezetői képességeivel is hatott a derbi közönségére. Az előző nap megrendezett asztalitenisz-bajnokság győzteseit is jutalmazták, amelyet Garnai Zalán nyert meg. Őt követte Farkas István és Mészáros János a rangsorolásban. Párosban a következő eredmény született: a győzelmet a Lengyel/Gardó kettős szerezte meg, majd a Farkas/Mészáros párost invitálták a színpadra, azt követően pedig a harmadik helyezetteket, Janka Tibort és Kelemen Gyulát. Az asztaliteniszezők nagy örömére az eseményen jelent volt a faluból elszármazott Böhm Zsolt többszörös országos bajnok teniszező is.

Nem feltétlenül hitéleti meggyőződésből tekintettek az égre több százan vasárnap a kora esti órákban, ezúttal másmilyen égbeli látványosság vonzott, parádés légi bemutatót láthatott a nagyérdemű. A Guinness-rekorder labdazsonglőr, László Gyula visszatérő vendége Szalacsnak, ő ezúttal is ügyességével bizonyított. Az AmazonÁsz koncertjét követően lépett színpadra a televízió Dáridó műsorából jól ismert Csocsesz, aki igazán nem panaszkodhatott, zsúfolásig megtelt a tér érdeklődőkkel. Hétfőn reggel a kakasok is hamarabb kezdtek el kukorékolni, mint általában, éjszakába nyúló szabadtéri diszkó ébresztette őket, és egyben zárta a 25. Szalacsi Napokat.