Család ellen nincs orvosság – nevetés ellen nem is kell

Törő Enikő

– Mióta van műsoron a Család ellen nincs orvosság című darab? Kizárólag ön játszotta eddig a főszerepet?

– Ez a Ray Cooney-darab 2018 óta van műsoron, pontosan nem tudom, hány előadás volt belőle, de folyamatosan műsoron van és több tucatszor adták, adtuk már elő. A darabot Besenczi Árpád rendezte, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója, és egyébként a bemutatót követően a főszerepet is ő játszotta jó pár előadáson, elsősorban Nyíregyházán és környékén. Később, a Zalaegerszeg és Nyíregyháza közötti távolság miatt ezt már nehezebben lehetett összehozni, így megkaptam én a főszerepet, dr. David Mortimore szerepét. Eredetileg is ez volt a terv, hogy idővel átveszem a főszerepet.

– Milyen a színház vezetőjeként színészkedni is, és főleg főszerepet játszani?

– A színpadra lépés számomra inkább kikapcsolódás. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az a szakmám, ami a hobbim is volt annak idején. A nehézséget és a megterhelő feladatokat a színház vezetése adja, különös tekintettel arra, hogy nehéz időket élünk. A Mandala Dalszínházat az alapító-igazgatóval, Dobos Lászlóval együtt vezettük jó néhány éven át. Ha nem is a kezdetektől – mert akkor én még tanultam tőle a szakmát –, de legalább 15 évig együtt irányítottuk, egészen az ő elhunytáig, ami sajnálatos módon 2018-ban következett be. Azóta a feladataim megsokszorozódtak. Az elmúlt négy év külön terheket is rótt ránk, elég itt a világjárványra gondolni. Nem könnyű éveket élünk, a háború okozta infláció, az áremelkedések is nehezítik. Tehát ez az igazi feladat, a színház vezetése, és ez valóban megterhelő is. Amikor színpadra megyek, az már tényleg kikapcsolódás. A Mandala Dalszínházon belül több darabban is játszom. 

– Mitől különleges ez a vígjáték, komédia?

– A Mandala Dalszínház büszkén kijelentheti, hogy kis túlzással „Ray Cooney-szakértő”. Ray Cooney egy angol vígjátékszerző, aki ugye ma is él (90 éves – szerz. megj.), az angoloknak ő ugyanaz, mint például az amerikaiaknak Neil Simon (vígjátékszerző, született 1927.07.04, elhunyt 2018.08.26. – szerz. megj.). Először Magyarországon a budapesti Madách Színházban lehetett Ray Cooney darabokat látni, a Páratlan páros indította a sort. A Mandala Dalszínház ezelőtt 25 évvel mutatta be a Páratlan párost Nyíregyházán, az elsők között voltunk, akik vidéken Ray Cooney-darabokat játszottak. Egyébként annak idején féltettek is minket, mert addig csak zenei darabokat játszottunk, ez volt az első prózai előadásunk. Voltak, akik vagy féltésből, vagy rosszakarásból akár bukást is jósoltak nekünk, de hála Istennek nem így lett. Óriási sikere volt a Páratlan párosnak. Nekünk akkor annyira megtetszett az a poénvilág, amit Ray Cooney a műveiben képvisel, hogy aztán folytattuk a sort a Miniszter félreléppel, a Páratlan páros második részével, a Kölcsönkérővel, és ebbe a sorba illeszkedik a Család ellen nincs orvosság. Tulajdonképpen Ray Cooney poénvilága teszi különlegessé ezeket a darabokat.

– Mit érdemes tudni az előadásról?

– A darab egy kórházban játszódik, karácsony előtti időszakban. Az alapszituáció az, hogy az egyik főorvoshoz, aki éppen egy neurológus világkonferencia nyitóbeszédét készül megtartani – ami nagyon fontos számára – megérkezik egy egykor a kórházban dolgozó nő, aki közli vele, hogy egykori légyottjukból egy gyermek született. Hozzátéve, hogy a gyermek is ott van, és meg akarja őt ismerni. A darab két órájában gyakorlatilag folyamatosan próbálják – a főszereplő és egy orvos, aki a barátja – titkolni mindezt, ez pedig rengeteg füllentést, hazugságot követel tőlük, és így keverednek össze a szálak. Időközben rengeteg vicces helyzet alakul ki, ezen pedig persze kacagnak a nézők. A vígjátékban az emberi gyengeségeket mutatjuk meg egyébként. 

– A színfalak mögött is ugyanolyan szórakoztató a darab, mint a nézőtérről?

– Nekünk ez egy elég komoly feladat, eljátszani egy vígjátékot nem olyan egyszerű. Nagyon sok apró párbeszéd van benne, és a nyelvezet sem ,,shakespeare-i”, tehát egy elég egyszerű nyelvezete van. A történet ma játszódik, mai nyelvezettel, mai nyelvvel, a fordítás is a mai nyelvet használja, nem olyan ívesek a megfogalmazások. Nagyon kell színészként koncentrálni arra, hogy a tempót ne veszítse el a darab, mert hihetetlen tempót igényel, gyors játékot és koncentrációt. A dialógusokban is sok apró mondat váltja egymást. Ahhoz, hogy a rendező a színészek által elérje, hogy a nézők kacagjanak, az kell, hogy minden apró mozdulat meg legyen tervezve és pontosan kell játszani. Tehát számunkra ez kevésbé szórakozás, ez komoly munka azért, hogy a néző nevethessen. Ray Cooney darabjaiban nagyon nagy mennyiségű a szöveg, és ez mindig mozgáshoz, szituációhoz is kötődik. Ha a tempóból veszítünk, akkor a darab hatásából is veszítünk. Ekkora szövegmennyiség esetén megesik a hiba is, hiszen emberek vagyunk, ilyenkor a partnerek kisegítik egymást, konkrét szituációról azonban nem tudok beszámolni. 

– Kinek ajánlaná, milyen korosztálynak, érdeklődési körű embernek?

– Az előadást mindenkinek ajánlom, 14 éves kortól 100 éves korig bárkinek. Kicsit pikáns néha a darab – de abszolút a jóízlés határán belül –, ezért nem ajánljuk 14 évesnél fiatalabbak számára. A darab témája már megadja ezt a pikantériát: egy szeretetőtől születik egy törvénytelen gyerek, ezt pedig el kell titkolni. Az összes Ray Cooney-darab ilyen, sok rokonszál vehető észre például ha a Miniszter félrelép című darabra gondolunk, de mégis mindegyik más egy kicsit. A szerző remekül csavarja a történeteket, megtalálja a fordulatokat és igazán cselekménydúsak az előadások. Aki szereti Ray Cooney-t és ezt a poénvilágot, annak biztosan tetszeni fog ez a darab is.

Fotók: mandalaszinhaz.hu