A magyarság ezer arcát és értékét megmutatni és elismertetni!

Riporter: Mi az, ami elindította és vitte Önt ezen az újabb úton? 

Biró Rozália: Az RMDSZ történetében mérföldkőnek számított a 2013-as esztendő, mivel a májusban megtartott kongresszuson alapszabályzatba foglaltuk a Nőszervezet létrehozásának lehetőségét. Hiánypótló cselekedet volt ez akkor, hiszen a romániai politikai pártok szinte mindegyikének volt nőszervezete, ugyanakkor hivatástudatunkkal, tetteinkkel, női habitusunkkal kiegészíthettük azt az érdekképviseleti és érdekérvényesítési munkát, amelyet a Szövetség már több mint 30 éve folytat értünk, romániai magyarokért. Jelenlétünk a legkisebb településen is egésszé alakítja az RMDSZ munkásságát. A ma már 23 megyei/területi és több mint 200 helyi szervezettel működő Nőszervezet a közösség részeként térképezi fel a szükségeket, figyeli a támogatásra szorulókat, felvállalja a megoldásra váró problémákat, és tevékenységét ezen igények szerint alakítja. Egyik fontos célunk, hogy a család és a karrier ne egymást gátló, hanem egymást kiegészítő, családot támogató és közösséget erősítő tényező legyen. Meggyőződésem, hogy a törődő, emberekre figyelő, illetve mosolygó arca vagyunk a Szövetségnek, és ettől válik a Nőszervezet példaértékűvé. Az RMDSZ szerves részeként tesszük a dolgunk. Megalakulásunkat követően egy jól felépített szervezeti struktúra mellett jelentős lépéseket tettünk azért is, hogy az RMDSZ Nőszervezete Erdély, de Románia határain kívül is elismerésre tegyen szert, és az Európai Néppárt teljes jogú tagjává váljon, már egy évvel a létrejötte után. Azóta az RMDSZ Nőszervezete aktívan részt vett az Európai Néppárt Nőszervezetének munkafolyamataiban, Unió-szerte az egyik legátfogóbb, legeredményesebb közösségépítői tevékenységet folytattuk, ennek köszönhetően, valamint saját kezdeményezéseim értékeléseként, 2015-ben az Európai Néppárt Nőszervezetének alelnökévé választottak. Feladatom a szlovák, cseh, magyarországi, romániai, moldovai és ukrán néppárti politikai alakulatok nőszervezetei tevékenységének összehangolása volt. Az elmúlt 7 év tapasztalata azt mutatja, hogy bár kiválóan működik a szóban forgó szervezet, és jelentős sikereket tudhat magáénak, mint mindenhol máshol, itt is voltak, vannak hiányosságok, amelyek nem az érdektelenség miatt nem lettek kezelve, hanem csupán azért, mert születési helyünk, származásunk miatt más és más szemüvegen keresztül látjuk a dolgokat. Én azért jelöltettem magam, mert úgy gondoltam, hogy hangosabb hangja, láthatóbb arcéle kell hogy legyen a kelet-közép-európai országoknak, ezen belül a Kárpát-medencei és a romániai magyarságnak az Európai Unióban. Sajnos az elmúlt 3 év történései a gazdasági, politikai helyzetet és a különböző társadalmi igényeket is erősen megváltoztatták, minek következtében a feszültséggel teli európai légkörben egyre nagyobb szükség van a társadalmi összefogásra, az otthont nyújtó családokra, időseinkre való odafigyelésre, fiataljaink támogatására. Meggyőződésem, hogy mindezek következtében egyre összetettebb és fontosabb feladatok hárulnak a politikai alakulatokon belül működő nőszervezeteinkre, melyeket vállalnunk és megoldanunk kell. Képesek vagyunk arra, hogy hidat építsünk az Európai Unión belül kelet és nyugat között, ugyanakkor megtaláljuk a lehetőséget arra, hogy a nyugat-balkáni térség, illetve az Unió keleti határán lévő országokat egyre szorosabban az Unióhoz fűzzük, hiszen az Európai Néppárt Nőszervezetének 53 tagja között Unión kívüli szervezete is van.

Riporter: Megválasztásával újabb kihívás elé néz. Felkészült az ezzel a tisztséggel kapcsolatos teendőkre? Milyen célokat fogalmazott meg?

Biró Rozália: Az RMDSZ Nőszervezetének közel 9 éves tevékenysége szolgált felkészítőül, és nyújtja az alapot is a sokkal összetettebb feladathoz. Szövetségünk szerves részeként fontos tényező lettünk az erdélyi magyar társadalom életében és a romániai politikában, ami annak köszönhető, hogy megalakulásunk óta konkrét, megvalósítható célokat tűztünk ki, fontos társadalmi kérdéseket, problémákat karoltunk fel. A teljesség igénye nélkül csak pár példát mondanék: városainkat idősbarát közösségekké formáljuk, ezért évente olyan rendezvényeket, programokat szervezünk, amelyek középpontjában a nyugdíjas személyek, szépkorúak állnak. Elindítottuk az Erdély-szerte működő nyugdíjasklubok és egyesületek találkozóit, amelyre legközelebb szeptemberben kerül sor. A családon belüli erőszak visszaszorításával, illetve megelőzésével kapcsolatban évek óta több kiemelt programunk volt és van: az Élet Erőszakos Oldala című iskolai tájékoztató-sorozatunkkal országszerte több mint 90 iskolába, több ezer diákhoz jutottak el szakembereink informáló és figyelemfelkeltő szándékkal; jelentős törvénymódosításokat hajtottunk végre az erőszakot elszenvedők védelmének növelésére; NEEEM!-mozgalmunkkal (Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom) pedig egy olyan területre eveztünk, amelyről Erdélyben nem volt szokás beszélni. A felsorolást folytathatom Mága Zoltán hegedűművész erdélyi jótékonysági fellépéseivel, amelyek a 100 templomi koncert rendezvénysorozat keretében zajlottak, vagy a Mosolygó Karácsonyt! adománygyűjtő kezdeményezésünkkel, vagy a Sikeres Nők iskolája, illetve a Női kávézók elnevezés alatt futó rendezvényeinkkel. Folytatnám azzal, hogy a 2017-es kezdeményezésem eredményeként először Nagyváradon, ezt követően Dunaszerdahelyen, majd legutóbb Budapesten találkoztak a Kárpát-medencei magyar politikai alakulatok nőszervezeteinek vezetői abból a célból, hogy egységesen tudjunk cselekedni a nemzeti öntudat fejlesztéséért, és élhető holnapot építeni gyermekeink számára. Még kiemelném azt, hogy az RMDSZ Nőszervezetének vezetősége ugyancsak 2017-ben együttműködési megállapodást írt alá az erdélyi magyar történelmi egyházak nőszövetségeinek képviselőivel, ami közösségünk megmaradását, a magyar családok megerősödését, a család szerepének és társadalmi elismertségének növelését hivatott szolgálni. 
Mindezen megvalósítások tükrében úgy gondolom, hogy felkészült vagyok, és céljaim a tapasztalható szükségekből fakadnak: együttműködést szeretnék kialakítani azon politikai alakulatok nőszervezeteivel, amelyek nincsenek jelen az EPP Womenben, úgymint Spanyolország, Franciaország vagy Magyarország; tagszervezeteinknél erősíteni szükséges közösségépítői tevékenységünket; támogatnunk kell női politikusainkat a választási kampányokban és a dolgos hétköznapokban egyaránt; abból kiindulva, hogy egyes nőszervezeti kezdeményezéseink mekkora mozgalmakká nőtték ki magukat, szükségesnek látom ezen mozgalmak elindítását és kiterjesztését az európai országokban is. Célom még az, hogy az EPP Womennek határozott hangja legyen az Európai Néppártban, és prioritásainkat a Néppárt saját prioritásaiként kezelje. Természetesen folytatni fogom a már elindított munkát is, pl. tovább dolgozni a nők és férfiak közötti bérszakadék megszüntetéséért, a vállalkozói és digitális szakterületek népszerűsítéséért, családbarát munkahelyek megteremtéséért. És válaszomat azzal zárom, hogy habár az EPP Women-os elnöki tisztségem értelemszerűen nemzetközi feladatkörrel jár, ez is a közösségért van, neki szól. Éppen ezért, arra kérek mindenkit, hogy éljünk ezzel az uniós tisztséggel, hallassuk hangunkat, és büszkén mutassuk fel értékeinket, hagyományainkat Európának! Ehhez kérem a Bihar megyei magyarság partnerségét is. Magyar közösségünk ezer arcát tudjuk megmutatni és elismerni közös akarattal.

Riporter: Ön azon felül, hogy az EPP Women elnöki tisztségét is elnyerte, még Bihar megye parlamenti képviselője, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, a román parlament külügyi bizottságának elnöke, az RMDSZ Nőszervezetének elnöke, egyszóval rengeteg tisztség, kötelezettség és megoldásra váró feladat van. Mit gondol, miért olyan sikeres? Mit tud egy nő a politikába belevinni, amit egy férfi nem, vagy csak kevésbé?

Biró Rozália: Az biztos, hogy egy nőtől rengeteg energiát kíván meg az, hogy helytálljon ebben a férfias világban. Míg 10–15 évvel ezelőtt szinte minden döntéshozó testületünkben az egyetlen nő voltam, ma már van egyfajta konjunktúrájuk a politikusnőknek. Jelentős azon országok száma, ahol a miniszterelnök, az államelnök vagy a döntéshozó testületek vezető tisztségeit nők töltik be. Szükség van arra az érzékenységre, arra a szerteágazó figyelemre, arra az empátiára, amiből egy nő többet tud nyújtani, mint egy férfi. A politikában egyébként úgy látom, hogy azok a nők sikeresek, akik meg tudták őrizni nővezetői látásmódjukat, és nem „bújtak férficipőbe”. A politika nemcsak a nők számára bonyolult terep, a férfiaknak is kihívást jelent. Meggyőződésem, hogy egy jó csapattal, komoly munkával és a nézőpontok összehangolásával lehet eljutni az igazán életképes megoldásokhoz, de kell a következetesség, az erő és a kitartás is, hogy véghez vigyük azt, amit elkezdtünk. Szükséges a tapasztalat, a kompromisszumkészség, a munkabírás, hiszen a feladatkör szerteágazó. Rólam azt szokták mondani, hogy közösségépítő politikus vagyok, aki a Szövetségben élő és gondolkodó emberként látja a jövőjét, aki fontosnak tartja a csapatmunkát, akinek fontos a partnerség, az empátia és a szakmaiság. Úgy gondolom, hogy a politikusi tevékenységem kiindulópontját mindig az emberek szükségei, gondjainak megoldása, elvárásai kell képezzék, csak így tudunk megvalósítani egy hatékony érdekképviseletet. Ez a pozíció kitűnő lehetőség lesz majd részben a Nőszervezet külkapcsolatainak gyarapításához (és ezáltal befolyásunk növeléséhez az uniós döntéshozatalban), részben pedig az általam kezdeményezett Kárpát-medencei magyar pártok nőszervezeti együttműködésének elmélyítéséhez.

Riporter: Beszélgetésünk elején említette, hogy az RMDSZ Nőszervezetének egyik célja az, hogy a család és a karrier ne egymást gátló, hanem egymást kiegészítő tényező legyen. Az ön karrierje esetén ez teljesült?

Biró Rozália: Amennyiben nem lett volna meg férjem és gyermekeim teljes támogatása a szakmai tevékenységemet illetően, meggyőződésem, hogy nem tudtam volna elvállalni és ellátni az eddigi tisztségeimet. A közösségért folytatott munka annyira sokrétű és összetett, hogy soha nem állíthatjuk azt, hogy teljesítettük a feladatot – mindig többet és mindig jobbat kellene nyújtani az embereknek, mint amit tudunk. Ilyen körülmények között megtartani az egyensúlyt a magánélet és a karrier között egyáltalán nem könnyű feladat. Hála Istennek azt mondhatom, hogy ez számomra sikerült. Gyermekeink felnőttek, és bár kísért néhány gyermekkori mondatuk, mely szerint nem voltam olyan anyuka, mint a többi, most mégis azt tapasztalom, hogy büszkék rám és értékelik a megvalósításaimat. A férjem pedig, aki időnként apa és anya volt egy személyben, most is támogató, segítő társam minden döntésemben. Azt kívánom valamennyi nőtársamnak, hogy hasonló családi kinccsel megáldva tudják építeni életútjukat.

Fizetett hirdetés!

CH: 16267