Összegző munka Nagyvárad öt évtizedének gazdaságáról

Pap István

– Hányadik könyve a most megjelent Nagyvárad gazdasága 1900–1950 című mű, illetve a hányadik, amelyik Várad történetének bizonyos aspektusát tárgyalja?

– Ez a huszonegyedik kötetem, és igazság szerint majdnem mindegyik könyvemben foglalkozom Nagyváraddal. Azért gondoltam most erre a kutatási témára, mert egyrészt megírtam Nagyvárad különböző korszakait, a dualizmus és a két világháború közötti korszakot, de főként ez utóbbi időszakra vonatkozóan a gazdaságot nem annyira érintettem. Megírtam Nagyvárad 1940–44 közötti művelődéstörténetét is, de a gazdaság abból is kimaradt. Pedig Nagyvárad fejlődése a huszadik század első fél évszázadában nem érthető meg annyira, ha a gazdaságot nem járjuk körül egy kicsit. Annál is inkább érdeklődtem eziránt a téma iránt, mert Nagyvárad esetében a gazdaság jelentős terület, ami nem maradt el a város általános fejlődésétől.

– Ejtsen néhány szót a kutatási körülményekről, illetve arról, hogy mennyi időt vett igénybe a könyv megírása. 

– Már régebb óta írom Nagysándor József nagyváradi születésű aradi vértanúnak a kötetét, és amikor a bezártság miatt az okmánytár gyűjtését, főleg a német nyelvűekét nagyon nehezen tudtuk megoldani, akkor arra gondoltam, hogy más kutatási témát is kellene találnom, és ez lett Nagyvárad gazdaságtörténete. De ezt is nagyon nehéz volt kutatni, mert például kifogtam olyan periódust, amikor teljes bezártság volt, és adatok leellenőrzésére sem volt lehetőség. Volt olyan időszak is, amikor a Budapesti Központi Levéltár nagytermébe naponta csak öt kutatót fogadtak be, tehát nagyon nehéz volt oda bejutni, de ezek a problémák végül nagyrészt megoldódtak. Elismerem, ha jobb körülmények lettek volna, akkor mélységében jobban be lehetett volna mutatni egyes részleteket. A kutatási feltételek nehézsége mellett a forrásadottság is befolyásolta az egyes ágazatoknak a feldolgozását, mert vannak szektorok, melyeknek van kellő forrásadottságuk, illetve feldolgozottságuk, és vannak gazdasági ágazatok, melyeknél viszont mélyebbre kellett ásni. Amennyire nehéz volt a kutatás, annál könnyebb volt a könyv megírása. Nagy segítségemre volt a nyomdász Vojticsek házaspár, akik olyan gyors ritmust diktáltak, hogy számomra is váratlan módon már május közepére megjelent az eredetileg június végére tervezett könyv. 

– Melyek azok a legfontosabb kutatási eredmények, amelyeket ennek a könyvnek köszönhetünk?

– Ebben a kötetben maga a megközelítés az újdonság. Nemcsak egy gazdasági ágazatról beszélek, hanem az összes fontosabbról, a mezőgazdaságról, az iparról, a kereskedelemről, a bankrendszerről, a közlekedésről és szállításról. Mivel a várostörténet a fő célom, így nem vesződöm el részletkérdésekben, hanem igyekszem egységében tárgyalni a témát. Léteznek kutatások egy-egy ágazatra fókuszálva, például az ipar vagy a közlekedés és szállítás már megjelent néhány kutatónak köszönhetően, de egy ilyen összegző gazdaságtörténeti munka mindenképpen újdonság, mert én főként az általános jellegzetességekre, a sajátosságokra fektettem a hangsúlyt. Az is újszerű, hogy ezeket a nagyon eltérő időszakokat együtt próbálom bemutatni, noha Nagyváradnak ebben az ötven évben nagyon sok változást kellett megélnie: két időszakban, 1900–1919 és 1940–1944 között Nagyvárad a magyar közigazgatás része volt, míg 1919–40 és 1945–1950 között már a román közigazgatás keretébe került. Azt is igyekeztem megjeleníteni, hogy Nagyváradnak ezek a periódusai mennyire eltérő jellegűek voltak. Volt egy 1900–1910 közötti nagyon gyors fejlődés, ami szinte minden ágazatot érintett, és ekkor Nagyvárad iparilag, a bankok szempontjából az élvonalba tartozott, és volt a két világháború közötti korszak, amikor komoly visszaesés volt tapasztalható. Ennek ellenére, mivel Nagyváradnak nagy volt az önellátó képessége, azaz szinte minden egyes terméket elő tudtak helyben állítani, ezért a város 1920 után sok vesztesége ellenére is át tudta menteni gazdasági erejét. A fő hangsúlyt az 1940–44-es időszakra próbáltam helyezni, mivel ez az időszak volt a legjobban elhanyagolva, ugyanis a legtöbb gazdaságtörténeti elemzés általában ezt a néhány évet vagy összemossa a két világháború közötti korszakkal, vagy elintézi néhány mondattal. Ezért úgy gondoltam, hogy ennek a megjelenítése nagyon fontos, hisz ha nagyon rövid történelmi léptékben is, de volt egy felívelő szakasz 1940 szeptemberétől 1943 elejéig, aztán volt egy stagnálás, és amikor 1944 októberében végbement a hatalomváltozás, akkor nagyrészt elvesztek azok az eredmények, amelyek addig létrejöttek. Mindemellett azt is ki kell hangsúlyozni, hogy ezek bár nagyon eltérő időszakok voltak, de a városban a magyarság végig jelentős többségben volt, így az egész gazdasági tevékenység ebben a fél évszázadban Nagyváradon a magyarsághoz kötődik. 

– Mennyiben különbözött Nagyvárad korabeli gazdasági élete több más, hozzá hasonló méretű és sorsú városéval összehasonlítva?

– Nagyvárad sajátossága, hogy milyen ágazatok voltak jelentősek. Például a város ipara 1910-ben meghaladta Kolozsvár értékeit is, és az iparosodottabb Temesvárhoz közeledett, de olyan erős központokat is megelőzött, mint Arad vagy Marosvásárhely. A bankélet is nagyon érdekes: ha az 1910-es országos magyarországi rangsort vesszük, akkor Nagyvárad a vidéki városok között a hatodik helyen állt, ennyire komoly bankközpont volt itt, ezt sokan nem is tudják Nagyváradról. A város hullámzó fejlődési görbét járt be a taglalt időszakban, ugyanakkor azt is alá kell húzni, hogy a gazdaság hű tükre a térségben végbemenő általános folyamatoknak. Nagyon tanulságos Nagyvárad gazdaságtörténetének ez az ötven éve, mert ugyan nagyon sok minden ma már nincs meg, de úgy érzem, hogy azok a hagyományok, melyek akkor megteremtődtek, főleg a huszadik század elején, a mai napig nagyon jelentősek számunkra.

– Min dolgozik jelenleg és mik a jövőbeni tervei?

– Reménykedem, hogy a közeljövőben megjelenhet a Nagysándor Józsefről szóló könyvem, most már az okmánytárnak a véglegesítése zajlik. Megfogalmazódott az a gondolat, hogy a huszadik század első felének elemzése más szempontból is érdekes, ezért szóba jött, hogy esetleg Nagyvárad közegészségügy-történetét és szociális ellátás történetét is dolgozzam fel, de ez még a jövő kérdése. Részben illeszkedik a gazdaságtörténeti kutatáshoz a nagyváradi fegyvergyárnak a története, amit kutattam már korábban is, és most is volt időm két kötet között elmélyülni benne. Az egy olyan ipari objektum volt, mely annak ellenére, hogy csak rövid ideig, 1849 januárja és májusa kötött működött, nagyon jelentős volt, ezért érdemes részletesebben is beszélni róla. Ugyanakkor a nagyon elfelejtett Lahner Györgynek a tevékenységével is szeretnék még foglalkozni. Vannak még bizonyos terveim Nagyvárad történetének összegző jellegű megjelenítésére, de ezek megvalósítása több tényezőtől függ.