Monográfia jelent meg Feketeerdőről

Ciucur Losonczi Antonius

Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke üdvözölte a szép számú érdeklődőt, majd beszélt az RMDSZ és a Varadinum Kulturális Alapítvány támogatásával, a Litera Print nyomdában készült kiadványról, mely a Partiumi füzetek sorozat 92. köteteként jelent meg. Azon meggyőződésének adott hangot: a kiadvány egy nagyon érdekes és izgalmas területre kalauzolja az olvasóit. Csodálatos a földrajzi környezet, a Feketeerdő a név hallatán pedig, ami azonnal beugrik, az a híres feketeerdői üveggyár. Sajnos ez már csak az emlékeinkben él, és éppen ezért is értékes a könyv. Az elmúlt évtizedekben sokan megcsodáltuk az üveggyártás művészetét, és – ahogy a szerző is írja – , szívszorító, hogy mindennek már csak a hűlt helyét találjuk, melynek okait részletesen bemutatja Homonnai Gábor. A kötet megírása ugyanakkor nem volt könnyű, főleg a dokumentumok hiánya, esetleg eltitkolása miatt.

Az első fejezet a földrajzi viszonyokat mutatja be, a második a feketeerdői üveggyártás történetét. Egy érdekes adat: „Egy felmérés szerint Magyarországon a 12. századtól számítva 342 üveghuta létezett, közülük 1920-ra csak 14 maradt meg, köztük a feketeerdői is.” Majd megtudjuk, hol voltak üveghuták Bihar megyében. Ezután következik a feketeerdői üveggyár története, három részre tagolva: a kezdetektől 1920-ig, az első világháború végétől az államosításig (1920–1948 között), az államosítástól a megszűnésig (1948–1996).

Érdekes fejezet az is, mely a román Munkáspárt feketeerdői alapszervezetének jegyzőkönyveiből (1951–1954) kínál válogatást. Következik az üveggyártás technológiájának ismertetése. Tovább lapozva a gyártelep és lakosságának történetébe nyerhetünk betekintést. A szerző felhasznál számos népszámlálási adatot, felsorolja a családneveket, melyből kitűnik, hogy sok volt a német és a szlovák nemzetiségű. Következnek az első és a második világháború eseményei és hősei, a deportálás. 1956-tól a tömbházak építése, a rendszerváltás. Megtudhatjuk, milyen volt az egészségügy és az orvosi ellátás, a közösségi élet és a művelődés, az iskolai oktatás, mi jellemezte a turizmust. Majd megismerkedünk az ott élő vallási felekezetekkel. Jelentős fejezetei a kötetnek a feketeerdői arcok, az érdekes személyeknek a bemutatása is, illetve gazdag képmellékletet is böngészhetünk, magyarázta Dukrét Géza.

Homonnai Gábor vetített képes előadással készült. Kitért a helyi üveggyártás kezdeteire, és köszönetet mondott a feketeerdőieknek a munkája közben nyújtott segítségükért. Azt mondta: titkos vágya, hogy Élesden létesüljön egy múzeum vagy tájház, ahol egy-egy teremben Élesd, Solyómkővár és Feketeerdő jellegzetességei vannak bemutatva. Az ünnepségen közreműködött Molnár Júlia színművésznő, a kiadványt pedig dr. Szabó József helytörténész helyezte kontextusba a partiumi ipartörténetkutatás szemszögéből.