Mindenki gyanús! – krimit vitt színpadra a székesfehérvári társulat

Pikó Stefánia 

A székesfehérvári Vörösmarty Színház társulata érkezett el Nagyváradra ezen a héten Az egérfogó című előadásával, amelyet a Szigligeti Színházban tekinthettek meg a színházbarátok, a Festum Varadinum részeként. A darab Agatha Christie azonos című krimi-regénye alapján készült. Akik kicsit is ismerik a csavaros észjárású brit írónő munkásságát, tudhatták, mire számítsanak: látszólag véletlenszerűen egy helyre keveredett társaság, melynek tagjai között rejlik a gyilkos, és persze, mindenki gyanús. 

Agatha Christie történeteivel nehéz mellélőni, így nem lehetett oka panaszra a közönségnek, hacsak a kezdeti akadozástól, azaz az események kezdetben lassú előremenetelétől eltekintünk, ami viszont szintén az alapul szolgáló regénynek tudható be, illetve az ehhez való alkotói hűségnek. Színházi szempontból mondhatnánk, meglehetősen limitált teret nyújt Az egérfogó és a hozzá hasonló krimiregények, hiszen sem a helyszínek, sem a cselekmény nem szolgál különösebb változatossággal. Kivételt képez természetesen a gyilkosság vagy gyilkosságok jelenetei, amelyek, a laikus sejtése alapján, biztosan kihívást jelentenek egy darab színpadra állítása során. Ennek kapcsán pedig mindenképp ki kell emelnünk, hogy Horváth Csaba rendező – vagy bárki is az ötletgazda – kiváló megoldásokat talált. A fényekkel, hangokkal történő játék kellően megdobta a legizgalmasabb jeleneteket. ű

Jót tett, hogy a színészek nem próbálták meg kétségbeesetten előadni a haldoklót vagy a fuldoklót, hiszen így sem, úgy sem hittük volna el, ehelyett alternatívákhoz fordultak. A színészi játék minőségéről pedig sokat elárul, hogy sokaknak nem sikerült megjósolni, ki a tettes, leginkább csak találgatásoknak volt helye a kétfelvonásos előadás szünetében – az előtérből már csak egy ad hoc jelleggel felállított stand hiányzott, ahol a nézők megtehették volna tétjeiket. Benedek Mari jelmeztervező munkáját is érdemes méltatni, különösen a főszereplő Ralston házaspár hölgy tagját illetően, aki két, csodás, a szereplő fiatalságát, kedvességét, enyhe naivságát, és egyben bájos nőiességét sejtető színes, virágos öltözékben jelent meg a színpadon. A díszlet is igazán kreatív volt a vaselemekből épp csak a térben „körberajzolt” kandallóval, ajtókkal, ablakokkal, ami Kiss Benedek Kristóf és Kalászi Zoltán érdeme.