Schubert és Franck csütörtökön a filharmónia koncertjén

Tóth Gábor

Földrajzilag és kronológiailag a romantika két szélső vége találkozik a filharmónia csütörtöki koncertjén, 19. századi korai bécsi és kései párizsi szelek érnek össze Schubert és Franck egy estére tűzött muzsikájával.

Nem bánik túl bőkezűen a zeneirodalom a koncertáló brácsásokkal, mondhatnánk, hogy idejét sem tudjuk, mikor szerepelt utoljára mélyhegedűs szólista váradi szimfonikus koncerten, de nem mondjuk, mert 2018 májusában Stamitz op. 1-es brácsaversenyét játszotta itt Máté Győző, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólóbrácsása, szintén Jankó Zsolt vezényletével.

Răzvan Popovici brácsaművész, aki e héten már kedden is fellépett a filharmóniában egyesülete, a SoNoRo kamarakoncertjén, 1974-ben született Bukarestben, családja a kilencvenes évektől Németországban telepedett le, így nemsokára kinyílt számára Európa, először a salzburgi Mozarteumban, majd a párizsi Conservatoire-ban és a freiburgi zeneakadémián tanult. Mára világszerte koncertezik, megfordult már a New York-i Carnegie Hallban, a bécsi Musikvereinban, a párizsi Théâtre des Champs-Elysées-ben is, ha nem épp Tokióban vagy valamelyik híres németországi zenekar brácsa-szólamvezetőjeként lépett fel. Bár a SoNoRo-val már járt Váradon kamarakoncertezni, a filharmóniában szólistaként most először lép fel. Talán ezúttal már kevésbé kell részletesen bemutatnunk Jankó Zsoltot, a filharmónia állandó karmesterét, aki egyben a Kolozsvári Magyar Opera dirigense is. Ő hat éve már vezényelte itt ezt a Franck-szimfóniát, amit legutóbb három éve, Alpaslan Ertüngealppal hallhattunk a filharmóniában.

A 225 éve született Franz Schubert (1797–1828) majd' 200 éve, 1824-ben komponálta zongorakíséretes ún. Arpeggione-szonátáját (D. 821). A címben a szonáta eredeti főszereplője, egy hangszer neve szerepel, amit legkönnyebben egy hathúros gitárhangolású csellóként vagy gambaként lehetne meghatározni. Mire Schubert halála után 1871-ben nyomtatásban megjelent a darab, addigra ez a 19. században epizodikus szerepet betöltött instrumentum már rég ki is ment a divatból. Ma a szólamát jobbára csellisták játsszák, olykor brácsások. Az Egyesült Királyságban letelepedett bolgár kortárs zeneszerző, Dobrinka Tabakova (sz. 1980) 2004-ben írott szólóbrácsa-vonószenekari hangszerelésében lesz hallható csütörtök este ez a Schubert-szonáta. Ami az átirat elkészítőjének nevét illeti, köszönjük a kiegészítő információt Jankó Zsolt karmesternek, ha már a filharmónia valamiért nem tette azt közzé.

A koncert második felében a belga-német származású franciává honosult César Franck (1822–1890) háromtételes d-moll szimfóniája (1888) lesz hallható. Franck, a párizsi St. Clotilde orgonistája nem szórta tollából a nagyzenekari szimfóniákat, de ezt az egyet, ami méltán lett híres, nagyon alaposan, gondosan megmunkálta, motivikus-tematikus egységben tálalva, az utolsó tételben leleplezett ciklikus elgondolással, belsőleg sajátos folyondár-inlfexiós átváltozós nyughatatlan nyelvezetével fűszerezve. Nyugodtan meg lehet lepődni, amikor rögtön a nyitómotívumban Liszt ismerős hangja szólal majd meg Franckénál 35 évvel korábbról, a Les Préludes-indításból.