Krizmaszentelési mise volt a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

A bevezető részben Böcskei László megyés püspök kiemelte, hogy a szent három nap küszöbén az egyházmegye főtemplomában azt a szentmisét gyűltek össze megünnepelni, melyben különlegesen megmutatkozik a papság ajándéka. Ezért hálát akarnak adni Istennek, ugyanakkor arra gondolnak, hogy a szolgálatuk, valamennyiüknek a küldetése az életről szól. Meghívást kaptak az életre, mely úgy jut kifejezésre, hogy ezt csak egy székesegyházban lehet megünnepelni, a mindenkori püspök és a hívek jelenlétében. Az olajok megáldására pedig azért van szükség, hogy ezzel is jelezzék azt, hogy egy új élet elfogadására készülnek, melyet maga Krisztus hozott el a feltámadása által. „Mi ennek a hirdetői vagyunk, mindenkit az új élet gyönyörűségére, boldogságára akarunk vezetni”, fogalmazott a főpásztor.

Elmélkedésében Böcskei László örömének adott hangot, amiért két év járványidőszak után ismét a megszokott módon tarthatják meg a nagycsütörtöki krizmaszentelési szentmisét. Hangsúlyozta, hogy ilyenkor minden papnak a saját hivatása történetére is kell gondolnia, az isteni kiválasztás titkára. Egy pap identitása az ige és a szentségek szolgálatából ered, innen származnak azok a sajátságos kapcsolatok, melyek minden más emberi hivatás fölé emelik az ő küldetésüket. Ennek forrása pedig az Atya szeretete, és Krisztus életének a visszatükrözése a tevékenységeikben. Ez adja az igazi méltóságukat, életük igazságát és hitelességét. Arra is kitért ugyanakkor a megyés püspök, hogy ilyenkor arra az egységre is gondolniuk kell, melyre a papszentelésük által meghívást kaptak, ezért mindig törekedniük kell arra, hogy ne elszigetelődve, magányosan vagy egyénieskedő módon éljenek. Legyenek inkább az öröm terjesztői, példamutatóak és nagyvonalúak. Bátorítsák, és ha kell, dicsérjék is meg egymást, legyenek segítőkészek, a fény hordozói és továbbadói, tanácsolta.

Az ünnepi szertartás egyik kiemelkedő pillanata volt a papi ígéretek megújítása. A püspök, mielőtt a hívek felé fordult volna, azt kérdezte a tisztelendőktől: annak a napnak az évfordulóján, melyen Krisztus az ő apostolait a papságban részesítette, akarják-e megújítani egykor tett ígéreteiket a püspökük és Isten szent népe előtt? Akarnak-e Urukkal, Jézus Krisztussal egyre szorosabban összeforrni, és önmagukról lemondva hozzá teljesen hasonlóvá lenni? Akarják-e a megváltás hűséges szolgáiként az eucharisztia szent áldozatát bemutatni, a többi liturgikus cselekményt végezni, és Isten igéjét hirdetni? Akarják-e Krisztust, mint fejüket és pásztorukat követni, nem földi javakra vágyakozva, hanem csakis a lelkek iránti szeretettől vezettetve? A megszólítottak többször is azt felelték: „akarjuk”, majd a főpásztor kérte, hogy imádkozzanak a papokért, hogy árassza el őket az Úr bőséges kegyelmével, legyenek Krisztusnak, az örök Főpapnak hű szolgái, és vezessenek minket őhozzá, üdvösségünk forrásához. És imádkozzanak őérte is, hogy hűségesen teljesíthesse az apostoli hivatást, melyet rá, méltatlan szolgájára bízott az Úr. Legyen egyre tökéletesebb képmása köztünk Krisztusnak, a jó pásztornak, a tanítómesternek, mindenki szolgájának, hangzott el.

Ezután a bemutatásukat követően az év folyamán a szentségek kiszolgáltatásához használt olajok megszentelése történt meg.