Húsvéti üzenet: Reményteljes távlatok

„És azt remélem Istentől, hogy – amit ők maguk is várnak – lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.” (Ap. cs. 24:15–16.)

Ha az ember meghal, van-e élet a halál után? Ha van, milyen a halál utáni élet? Ezek a kérdések vetődnek fel sok emberben egy-egy temetés után, és van úgy, hogy ezeket kimondják és értelmesen elbeszélgetnek valakivel róluk, igyekezve kielégítő válaszokat találni. De hallottam olyat is, hogy keserűségében valaki azt mondta: nem jött onnan vissza senki, mármint a halálból. Keresztyén hitünkkel válaszolni tudunk ezekre a kérdésekre! Isten mindent úgy alkotott meg, hogy annak értelme legyen. A természet úgy van kigondolva, hogy minden rendeltetésének megfelelően éljen, de életteret biztosítson az embernek is. A testünkben is mindennek megvan a maga funkciója, semmi nincs pluszban bennünk. Aki így kigondolta ezt a földi életet (és jól gondolta ki), nyugodjunk meg, hogy gondoskodott arról, hogy a halál után is meglegyen a folytatás, mert a világmindenségnek megvan az értelme, amit a halál nem fordíthat a visszájára. Van úgy, hogy valaki akkor távozik a földi létből, amikor a legszebb az élete: családilag jól van, szakmai sikereket is elért, élettapasztalata is van, életbölcsessége is. Ha Isten kiformál az ige és a Szentlélek által egy jellemet, azt a halál csak úgy nem törölheti el.

Mi alapján mondjuk, hogy van élet a halál után? Éppen ez az, amit így, húsvét táján újra és újra végig kell gondolnunk. Túlvilági reménységünk egy személyhez van kötve: Jézus Krisztushoz. Ő mondta, hogy van mennyország, és elmegy, hogy helyet készítsen nekünk (Jn. ev. 14:2.). Isten mennyei világából jött közénk mint ember, meghalt a bűneinkért, de harmadnap testben támadott fel. Ő az alapja keresztyén hitünknek és túlvilági szemléletünknek. Ez nem kitalált mese, a hitünk mögött tények vannak: Jézus feltámadásának a ténye. Jól bizonyított igazság, és a feltámadott Jézust ezért imádjuk, tőle indításokat, inspirációt veszünk az élethez, ami befolyásolja a jelenünket és a jövőnket. A keresztyén erkölcsiség örök támasza és keresztyén világnézetünk lényege.

„Ha nincs halhatatlanság, akkor a jelenlegi erkölcsiségnek hiányzik az örök támasza, ezért meggyengül. Az igazság természeténél fogva egyetemes. Olyasmi nincs, hogy: helyi igazság. Az igazság természeténél fogva örök is, mert ha nem érvényes mindenütt és minden időben, akkor nem érvényes sehol és soha. Ha csupán egy rövid időre teszik érvényessé az erkölcsöt, de nem adnak neki örök támaszt, ezzel az erkölcsöt meggyengítik a jelenben is. És pontosan ez az, ami történik. Ha az ember nem hisz a jövendő életben, akkor ezzel silányabbá teszi a jelenlegi életet, és aláaknázza az erkölcsiséget. Akkor az élet ennyiből áll: Egyél, igyál, légy vidám, ha tudsz, mert holnap meghalsz.” (E. Stanley Jones: Az Út, 1995)

A földi életet felkészülésre kaptuk, arra, hogy felkészüljünk az örökkévalóságra. Itt dől el, hogy azt ki hol fogja eltölteni: a menyben vagy a pokolban. Az embernek teljes szívvel hinnie kell Jézusban, és az életét alá kell rendelnie neki. Ez az alárendelés úgy kezdődik, hogy elismerem bűnösségemet, elfogadom, hogy helyettem kellett szenvedjen Jézus a kereszten, és elhiszem, hogy az Ő segítségével meg tudok változni és igaz életet fogok tudni élni. Ez akkora változást hoz, mintha valaki még egyszer született volna, így is nevezi a Biblia: újjászületés (Jn. ev. 3:3).

Azok, akik ezt elutasítják és hitetlenül, Krisztus nélkül élik le az életüket, az ítélettel kell számoljanak. A mostani idő tehát egy kegyelmi idő a megtérésre és a meggyőződés megszerzésére, ami egyáltalán nem lehetetlen, mert nemcsak mi keressük Őt, Isten is keres minket.

Mennyire más azoknak a húsvétja, akiknek van meggyőződés az ünnepük mögött! Akiknek van élő Krisztusuk. Mária Magdaléna nem elégedett meg a leplekkel, amiket az üres sírban talált, Ő Jézust akarta. A feltámadott Jézus érzékelte ezt a vágyát, és meg is jelent neki (Jn. ev. 20: 11–18.). Ez a nagy vágyunk nekünk is, hogy Jézus jelenlétét tapasztaljuk ezen az ünnepen is.

Milyen jó, hogy amikor együtt lesz a család, együtt lesz Isten bibliás népe, akkor igazi örömöt fogunk átélni, nem csupán az ünnepi hangulat miatt , hanem azért, mert lelkünk mélyén tudjuk, hogy amit ünneplünk, az igaz és megtörtént.

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak.” (1 Kor. 15:19–2o.)

Áldott feltámadási ünnepet!

Budai Lajos-Dániel, a Romániai Magyar Baptista Szövetség missziói alelnöke