Papi koronagyűlés Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

Köszöntő beszédében Böcskei László megyés püspök örömének adott hangot, amiért ismét együtt lehetnek mindannyian, ugyanis tavaly tavasszal és ősszel a koronavírus-járvány miatt csak két csoportban tudtak találkozni egymással. Hangsúlyozta: ha komolyan akarnak foglalkozni Ferenc pápának a szinodális úton való együtt járásra vonatkozó meghívásával, akkor mélyebben kell tanulmányozzák ezt. Fel kell ismerniük azokat a módokat, melyeken keresztül az egyház ott tud lenni, ahol lennie kell, vonzó üzenetet közvetítve a világnak, és visszatérve a forráshoz. Azt tanácsolta paptestvéreinek: életüket igazítsák Istenhez, átengedve magukat a Lélek irányításának, és kezdeményezzenek új lendülettel párbeszédeket a saját plébániáikon nemcsak a hívekkel, hanem azokkal is, akikkel a közösségi, illetve társadalmi életben kapcsolatban állnak.

Ezidáig a pandémia, most pedig az ukrajnai háború állít kihívásokat elénk, és olyan kérdésekre kell válaszokat adjunk, hogy hol a helyünk, mi a feladatunk, miként tudunk helytállni? Ilyen körülmények közepette még inkább fontosabb a híveknek az összetartása, az, hogy kellő bölcsességgel, tapintattal és megértéssel viseltessenek irántuk a plébánosok, a kiengesztelődés, a béke és a szeretet üzenetével forduljanak hozzájuk, függetlenül attól, hogy milyen irányzatokat képviselnek. Ez alól nincs felmentés – fogalmazott a váradi egyházmegye elöljárója, akik ezután három külföldi – brazil, dominikai és spanyol –, de jelenleg itt tartózkodó papnövendéket ajánlott mindenki jóindulatába.

Egy szinodális egyházért a plébánián című prezentációjában Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, temesvár-józsefvárosi plébános kitért arra, hogy a szinodális út egyaránt vált ki reménykedő és szorongó érzéseket is. Egyfelől ott van a tanácstalanság és a frusztráció, hiszen a földgolyó északi felén az egyház megfáradni látszik és mintha hátrafelé lépdelne, mert sok a passzív és csak „fogyasztó” keresztény, másrészt pedig ott vannak olyan reménykeltő dolgok is, mint például, hogy a járvány idején többet imádkoztak az emberek, a hívek segítőkészebbek lettek, és vannak azért megtérések is, ami miatt szerinte „az egyház egy tavasz előtt áll”. Elhangzott az is Szilvágyi Zsolt részéről: a szinodalitás nem parlament vagy statisztikai, esetleg szociológiai felmérés, hanem imádság és sok-sok beszélgetés, együtt gondolkodás a hívekkel úgy, hogy ezekből evangéliumi tettek fakadjanak.