Istentől Istenig – Pataki István legújabb könyvének bemutatója

Kiss Ferenc Zsolt

A nagyváradi Színészmúzeumban mutatták be csütörtök este Pataki István Istentől Istenig című verseskötetét.

Nem a felszólalások rendjét követve, mindenekelőtt felidézem Kiss Törék Ildikó intézményükkel kapcsolatos mondandóját: eleve az volt a terv, hogy ne csak e színházi gyűjtemény otthonául szolgáljanak e falak, hanem különféle kulturális rendezvényeknek, többek közt könyvbemutatóknak is teret adjanak. Ennek megfelelően, e színházi élettel áthatott térben került sor a Pataki István költészetét átfogó, ennek „egyfajta keresztmetszetét” nyújtó könyv ismertetésére.

Wagner Erik református lelkipásztor, püspöki titkár, aki e kötetet gondozta s a borítóját tervezte, e verses válogatás lényegét ekként fejtette meg: „Kiemelve a kontextusból, a cím új tartalommal gazdagodik. Én azt érzem a kötet címe mögött, hogy maga a vers, az alkotás maga Istentől ered, és mindenkor Istenhez vezet, mert a verssel való találkozás olyan folyamatokat indít el az olvasóban, sőt a költőben is, amelyek az anyagi valóságtól a transzcendens felé fordítanak.” Megemlítette még, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az elmúlt évtizedben Pataki István mintegy fél tucat kötetének megjelenését támogatta, és Isten áldását kérte a továbbiakban is a költő alkotói szorgalmára.

Ezt követően maga a költő vallott a kötet megformálásának indokairól, válogatásának szempontjairól: Isten fogalmán túl, vagy még inkább e fogalmon keresztül, a költő, az ember viszonyulását próbálta megragadni – családhoz, nemzethez, hazához –, éppenséggel az olyan fogalmakhoz, amelyeket a világ manapság is uralkodó, uralomra törő szellemi áramlatai szándékolnak kiüresíteni.

Meleg Vilmos következett, illetve az általa szavalt, érzéssel átadott versek. De mindenkor, minden művészi előadás mellett, érdekes marad, ahogyan a költő olvassa, szavalja, értelmezi verseit. Pataki István is olvasott jó néhányat. Szinte illene mindegyiket idéznem, de e helyen csak egy szakaszra futja, s nem is a kötet legkiemelendőbb verséből, ám tekintettel a mostani nem túl kényelmes időkre, és emlékezettel a minket, élőket elhagyó nagyváradi költőkre, most ehhez támadt kedvem: „mátyás imre istván jánosom / utazzunk át a városon / összes kutyámat arra szánom / júniusban egy kutyaszánon” (nagyvárad 1988 június). E verssel kapcsolatosan a költő megjegyezte: „A társadalmi őrületen, csak egy minőségi őrülettel lehet felülemelkedni.”

A találkozó végén, mint rendesen, a szerző dedikálta a könyv példányait, illetve az érdeklődők végigjárhatták a Színészmúzeum tárlatát.