Emlékezés a hősökre: a szabadság egyetemes ügy

Pap István, János Piroska

Eredetileg Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke mondott volna beszédet ezen a helyszínen, de mivel ő a debreceni ünnepségeken vett részt, ezért Nagy József Barna, az EMNT partiumi régióelnöke szólt pár szót Rulikowski Kázmér sírjánál, emlékeztetve arra, hogy nemcsak ő, hanem egész lengyel légiók álltak át 1848–49-ben a magyarok oldalára. „A szabadság eszméje nem nemzetiség kérdése, az egyetemes ügy” – hangsúlyozta Nagy József Barna, hozzátéve, hogy „nagy elődeink, akiknek a sírjánál állunk, a jó ügyet, a nemes ügyet szolgálták, maradjunk meg ezen az úton mi is”. A rövid beszéd után koszorút helyezett el a hős lengyel katona sírjánál Tőkés László, az EMNT elnöke, valamint Habinyák István, az EMNP Bihar megyei elnöke.

Innen az ünneplők a nagyvárad-rogériuszi református templomhoz, azt követően pedig Petőfi Sándor szobrához mentek. Előbbi helyszínen Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke mondott rövid ünnepi beszédet, rámutatva: lévén, hogy a több hős sírhelyéül szolgált Olaszi temetőt évtizedekkel ezelőtt felszámolták, a koszorúkat a haranglábon levő emléktábla alá tudják csak elhelyezni. „A ti életeteknek a szabadság olyan, mint a halnak a víz, madárnak a levegő, vadnak a rengeteg. Legyetek inkább halni készek véle, mint élni nélküle. Midőn mideneteket föláldozátok érte és a szabadságot megnyerétek, nem vesztétek semmit, hanem nyertetek mindent” – idézte többek között a márciusi ifjak egyikének, Bozzai Pálnak a szavait. Elmondta: 1848. március 15. történelmünk egyik legkiemelkedőbb jelentőségű napja, a nemzet szabadságvágyának kifejezője, a fejlődés, a modernizáció szimbóluma. „Sokan gondolják úgy, hogy március 15-én egy elbukott forradalmat ünneplünk, pedig a valóság egészen más. Az ekkor kitört polgári forradalom legfőbb törekvései teljesültek, így Magyarországon az országgyűlés közvetítésével békés szabadsággal alakult meg a független magyar kormány” – jegyezte meg.

A Petőfi-szobornál Habinyák István, az EMNP Bihar megyei elnöke mondott ünnepi beszédet. „Felelősséggel tartozunk őseinknek, akik életüket adták a szabadságért, de éppen úgy felelősséggel tartozunk az elkövetkező nemzedéknek is azzal, hogy az adott lehetőségeinket kihasználjuk, és okosan döntünk a jövőnkkel kapcsolatban. A következő hetekben három dologban is lehetőséget kapunk arra, hogy dönthessünk a sorsunkról, és meghatározzuk az elkövetkező nemzedék jövőjét. Először is büszkén kell vállalnunk magyarságunkat, hisz félelmetes fogyásunk tennivalóért kiált. Különösen fontos most, a népszámlálás időszakában, hogy ne csak megéljük, hanem meg is valljuk hovatartozásunkat. Másodszor ragaszkodnunk kell kultúránkhoz és nyelvünkhöz, őrizni és védeni kell minden eszközzel. Isten, haza, család – mondták nagyszüleink. Család, amely egy apából, anyából és gyermekekből áll. Mi most erről is véleményt mondhatunk. De arról is véleményt mondhatunk, hogyan alakuljon a következőkben a sorsunk. Elindulunk a nagy liberalizmus útján vagy nemzeti érdekeinket védjük” – fogalmazott.

A két helyszínen koszorút helyezett el az EMNT képviseletében Nagy József Barna partiumi régióelnök és Török Sándor Bihar megyei elnök, az EMNP képviseletében koszorúzott Moldován Gellért Lajos nagyváradi, és Habinyák István Bihar megyei elnök. Petőfi Sándor szobránál koszorút helyezett el Lovassy-Cseh László, a Hawks RC motorosklub képviseletében.

A délelőtti ünnepi események zárásaként a megemlékezők a Barátok templomának altemplomához zarándokoltak, ez utóbbi helyen megkoszorúzták a Nagyváradon elhunyt Farczádi Kovács Mihály síremlékét. Az altemplomban rövid beszédet tartott Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke. Mint megfogalmazta, a magyar forradalmi eszméket olyan erő, olyan erős nemzeti érzés, olyan hatalmas szabadságvágy tüzelte, mely nem tántorította el a forradalmárokat a már első látásra is túlerőben lévő császári ellenséggel szemben. Az 1848-as forradalmárok tudták, mit kockáztatnak, ennek ellenére nem hátráltak meg. Olyan hősökre emlékezünk, akik nem nyerték meg a harcot, leverték őket, de mégis eredményeket értek el Magyarország fejlődésében, és ezzel kivívták a nemzet tiszteletét. A sikerhez kellett az összefogás és az egység. Sajnálatos módon most a széthúzást, az ellenségeskedést tapasztaljuk magyar és magyar között, fogalmazta meg Moldován Gellért Lajos, aki szerint csak úgy lehet eredményeket elérni, ha a jó szándék mögé állva összefogunk, és annak megvalósításában egységesek vagyunk. 

Komáromi Ernő, a váradolaszi római katolikus plébánia gondnoka megidézte az 1820-ban született Farczádi Kovács Mihály alakját, akinek földi maradványait a felszámolt olaszi temetőből szállították át. 1839-ben szentelték pappá, tanárként tevékenykedett, majd 1846-ban kinevezték a kolozsvári székhelyű ezred tábori lelkészének. Mivel ezrede a szabadságharc ellen fordult, ő a honvédség oldalára állt, Bem altábornagy 1848 végén nevezte ki tábori lelkésznek. A világosi fegyverletétel után üldözték, de élete vége felé nagy tisztelet övezte. Utolsó lakhelye Nagyváradon volt. A beszédek után koszorúzás következett Farczádi Kovács Mihály síremlékénél. 

Fotók: János Piroska, Pap István