A váradi székesegyház is csatlakozott a Bach Mindenkinek Fesztiválhoz

Tóth Gábor

Hét éve, 2015-ben, Johann Sebastian Bach március végi születési évfordulójára időzítve, a minőségi komolyzene szélesebb körben való népszerűsítését megcélozva néhány pesti utcazenélési pontról (Oktogon, Nyugati téri aluljáró) indult el az a szabad zenei kezdeményezés, amely mára Bach Mindenkinek Fesztivál átfogó néven magát a Kárpát-medencét is túlnőtte. A környező országokban idén több mint 60 település közel 150 helyszíne kapcsolódott be a sorozatba, köztük Bihar megyeiek, ebben az esetben társszervezőként a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség. Bő százfős hallgatóság számára vasárnap este Kristófi János, a váradi székesegyház házigazda orgonista karnagya két concerto-átiratot játszott a bazilika kisorgonáján (BWV 974 és 976), e két mű között Artur Kaganovskiy pedig a 2., a-moll hegedű szólószonátát adta elő (BWV 1003). 

A koncert egyben jótékonysági célú volt, a Magyar Gyermekmentő Alapítvány javára gyűjtöttek adományokat, különös tekintettel az ukrajnai háborúból menekülő családok helyzetére. Talán sokat elmond magáról a művészet mindenkor és mindenek fölött álló emberi üzenetéről a tény, hogy mindez egy orosz származású fiatal hegedűművész bekapcsolódásával történt. Kristófi János orgonaművészt a váradiaknak kevésbé kell bemutatni, és az 1986-ban Moszkvában született Artur Kaganovskiyról is tudjuk, New York-i évei után immár nagyjából hat esztendeje kötődik aktívan Váradhoz. A most elhangzott két concerto egy alkotói sorozat része volt, ezeket a csembalóátiratokat második weimari korszakában készítette Bach itáliai versenyművekből, a darabok egyben jelzik érdeklődését a korabeli olasz concerto műfaja iránt. Két velencei mestert hallhattunk most közvetve: Alessandro Marcellót (a híres d-moll oboaverseny átirata: szintén d-moll concerto, BWV 974) és Antonio Vivaldit (op. 3, no. 12, RV 265-ös E-dúr hegedűverseny átirata: C-dúr concerto BWV 976). 

Elképzelhető, hogy a „szintén zenész” Johann Ernst szász-weimari herceg közvetítésével jutott el Bachhoz Amszterdamból Köthenbe a Németalföldön akkortájt, 1711-ben publikált op. 3-as L’estro armonico Vivaldi-hegedűverseny-sorozat anyaga. Ami a szólóhegedű darabot illeti, Bach három-három hegedű szólószonátájának és partitájának ciklusa a szerző kötheni időszakában véglegesedett, 1720 körül, de vannak arra mutató jelek, hogy néhány évvel korábban, az említett weimari periódusban is dolgozott ezek némelyik tételén. Kristófi és Kaganovskiy két különböző Bach-súlycsoportból válogatott ezúttal. A hegedűdarab egyéni funkcionalitásából, az általa nyitott művészeti üzenet dimenzióiból, valamint hangszertechnikai sajátosságaiból adódóan is fajsúlyosabb volt a Bach által inkább tanulmánydarabokként készített átiratokkal szemben. Fontos, hogy itt nem az előadások minőségéről szólunk, hanem a repertoár megválasztásáról. 

Kristófi János a tőle jól ismert professzionalizmussal és a műfajhoz illő könnyed eleganciával játszotta ezeket a concertókat, nyilván annak figyelembevételével választott műsort, hogy mindöszsze a kisorgona állt rendelkezésre az előadáshoz. Így is maximálisan kiaknázta a hangszer regisztrációs lehetőségeit, zeneoktatói módon megmutatva számos színárnyalatban a concertók jellegzetes szóló-tutti szembenállását, a bensőségesebb és fényesebb momentumok kontrasztjait. Kaganovskiynak azonban a választott alkotással, azzal, hogy egymaga, egy szál hegedűvel állt ki a templom középpontjába, jóval nyomatékosabb hangsúlyt állt módjában közvetíteni, elég ha csak a közel 10 perces bonyolult fúga-tételre gondolunk, de Bach a hegedűtechnika magas fokú kiterjesztésének művészi igényével, a dallamhangszert többszólamúvá téve, önmagával párbeszédbe állítva, más, akár látens polifonikus játékmódot is alkalmaz e tételekben. 

Templomi akusztika szempontjából is különösek voltak az írásmódból adódóan a hegedű hangjainak szukcesszív utórezonanciái által festett lebegő akkordok. Kaganovskiy ebből a szempontból jól helyezte el tempóit az adott térben. A bachi éteri egyensúly és a kifelé mutatott szalonelegancia mögött ugyanakkor egy különös, mélyen belül parázsló világfájdalmat is közvetített. Mire felvetődhetett volna a kérdés, hogy miért külön-külön lépett fel a két előadó, ha már együtt tartottak koncertet, máris kettejük együttműködésében következett a ráadás, a híres Air c. szvittétel (BWV 1068), amit ezen a héten immár másodszor hallhattunk (Józsa Domokos hétfő este orgonálta a váradszőllősi plébániatemplomban). Böcskei László megyés püspök zárszóban köszönetet mondott az előadóknak és a hallgatóságnak, valamint izgalommal teli várakozással elárulta azt is, hogy a mozgalmasabb áprilisi húsvéti ünnepi időszak lezárultával kezdődik majd el a székesegyház immár bő két esztendeje restaurálás alatt álló nagyorgonájának a visszaépítése, és vele együtt egy második karzati orgonáé is.