Az anonim alkoholisták üzenete: mindenki számára van remény

Pikó Stefánia

Mint a találkozón is kiderült, a csoport tagjainak célja, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuttassák hírüket, hogy minél többen jelentkezzenek, és minél több szenvedélybetegen tudjanak segíteni saját tapasztalataik, történeteik megosztásával, a közösség erejével, és egymás meghallgatása által. A debreceni és nagyváradi tagokból álló csoport (ottjártunkkor 11-en) jól kidolgozott szabályrendszer, alapelvek segítségével tartja meg gyűléseit, terapeuta nélkül.

A gyűlés, melyen jelen voltunk, ezen alapszabályok felolvasásával indult, illetve annak a tizenkét lépésnek az ismertetésével, melyet az első ilyen közösség megalakulása után 4–5 évvel, egy kötetben (Névtelen alkoholisták) fektettek le a csoport tagjai. Ennek azóta már több, újabb kiadása is megjelent, és magyar nyelven, online is elérhető. A könyv számos felépülés történetét tartalmazza. 

Annak, aki tagja szeretne lenni a csoportnak, „mindössze” az első lépést kell megtennie: „Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben – hogy életünk irányíthatatlanná vált”. Az említett gyűlésen pedig éppen ez az első lépés volt a téma, sorban mindenki elmesélte, hogyan sikerült beismernie szenvedélybetegségét, mi volt ennek az előzménye, illetve hogyan indult el a gyógyulás útján. Az újságíró jelenléte meglepő módon egyáltalán nem zavarta a tagokat, sőt, a történetek egyes részleteit kifejezetten azért mondták el, hogy nyilvánosságot kapjanak – a csoport nyitottsága nagyon jól tükrözte, mennyire szeretnének segíteni mindazokon, akik a függőség miatt jelenleg is szenvednek.

„A szánkon keresztül betegedtünk meg, és azon keresztül gyógyultunk meg” – fogalmazta meg B. a találkozó egyik legerőteljesebb gondolatát. Ezzel az egy mondattal sikerült megmagyaráznia, hogyan működik a gyógyulás, az ő közösségük. A történeteket végighallgatva egyértelmű közös pontként köszönt vissza, hogy alkoholhoz gyakran valamilyen kellemetlen érzelem, gondolat elnyomása kedvéért nyúltak. Tele voltak lelki fájdalmakkal, gyötrődésekkel, többen öngyűlöletet is emlegettek, mindezeket a fájó érzéseket pedig inkább alkohol segítségével nyomták el magukban. A gyógyulást addiktológiai kezelések és anonim alkoholista csoportok hozták el számukra, a keservesen nehéz beismerés után. Az anonim alkoholisták csoportja nélkül, mint azt elmondták, nem sikerült volna sem a gyógyulás, sem az absztinencia hosszú távú megtartása. „Szájon át” történt a gyógyulás, hiszen egy-egy ilyen találkozó keretében mindenki mindenkit meghallgat, úgy, hogy közben nem adnak egymásnak tanácsokat, és nem is ítélkeznek. A csoport egy olyan környezetet biztosít az alkoholista számára, melyben bátran kimondhatja félelmeit, szorongásainak okát, illetve elmesélheti életének azon szakaszait, amelyeket addig a legjobban szégyellt, és talán soha nem gondolta volna, hogy meg fogja osztani bárkivel. A fájdalmak, sérelmek, szorongások, illetve az ilyen történetek kimondása, elmesélése gyógyírt jelent és segítséget ezek feldolgozásában. A tapasztalatok megosztásához pedig az anonim alkoholisták csoportja a legideálisabb közeg, hiszen itt olyan személyekkel találkozhatnak a tagok, akik hasonló történetekről, élményekről számolnak be.

Ahogyan ők is elmondták, nem kötelező az új tagnak beszélnie az első találkozás alkalmával, már az is komoly lépés, ha ellátogat a gyűlésre, és meghallgat másokat, hiszen erőt meríthet, inspirációt, és megláthatja, hogy még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekből is van kiút, és nemtől, kortól függetlenül újra talpra lehet állni.

M. több mint két éve nem fogyasztott alkoholt. Megszólalásakor elmondta, miután belátta, hogy egyedül képtelen megküzdeni ezzel a problémával, barátok és hirdetés útján jutott el az anonim alkoholisták csoportjába, amiért a mai napig nagyon hálás. „Szinte több szeretetet kapok itt, mint a családomtól” – fogalmazott meghatva, illetve kiemelte, hogy a csoport visszaadta a reményét abban, hogy mindenki számára van kiút, a titok nyitja mindössze a betegség tanulmányozása és egymás meghallgatása, a közösségbe járás. A megszólalók között volt, aki azt hangsúlyozta ki, hogy a csoporttagok erőt adnak egymásnak, tehát ha az elhatározás kis szikrája megvan, azt táplálni tudják, és támaszt tudnak nyújtani.

„Borzasztó elkeseredés volt bennem, minden nap azt vártam, hogy hazaérjek és ihassak. Aztán elkezdtem olvasni, előadókat hallgatni a függőség témájában, végül először Debrecenbe mentem el egy AA csoportba. (…) Elérkeztem közben az első lépéshez, beismertem hangosan, hogy alkoholista vagyok – nőként ez nagyon nehéz volt, de aztán egyre könnyebb lett kimondani. (…) A program nemcsak a függőségem leküzdésében segített, teljesen más minőségű életet élek, mint azelőtt, és barátokat is szereztem” – mesélte a csoport egyik tagja.

Volt, aki az alkoholfüggőség miatt elvesztette házastársát, volt, aki utcára került, és olyan is, akitől a családja elfordult, és van olyan gyermeke, amelyik a mai napig nem hajlandó szóba állni vele. E. elmesélte, hogy az alkohol a harmincéves házasságát tette tönkre, mégis sikerült talpra állnia, új életet kezdhetett az addiktológiai kezelés, valamint az AA-csoportoknak köszönhetően. Azt is elmondta, hogy felépülése után éppen azon az addiktológia osztályon kezdett el dolgozni, ahol annak idején őt is kezelték.

Számtalan sorsfordító mozzanat, szívbe markoló történet hangzott el az alig másfél órás gyűlés alatt, melyek mind arról tanúskodtak, hogy ez a folyamat senki számára sem egyszerű, mégis mindenkinek sikerülhet. A közösség egyébként más programokat is szervez, kirándulásokat, színházlátogatásokat, sőt a csíksomlyói búcsúra is együtt szoktak elmenni, illetve mindenkinek megünneplik az absztinencia-évfordulóit.

Cs., aki felvette a kapcsolatot lapunkkal, elmondta, az AA csoportok Amerikából terjedtek tovább a világ miden szegletébe. Jelenleg több, mint száz országban működnek, több millió tagja van a szervezetnek. Az AA csoportokban nincs szakember, nincs szakmai támogatás, a működésük alapja a felépülők tapasztalatcseréje. „Van olyan társunk, aki 15 éve absztinens, és ugyanúgy jár hozzánk, hiszen ez egy progresszív betegség, attól függetlenül, hogy mennyi idő telik el, sajnos ugyanúgy vissza lehet esni” – magyarázta. Ő maga Debrecenben kezdte meg felépülését, most már azonban nagyváradi lakos, párjával együtt mindketten tagjai a csoportnak, amely itt és Debrecenben is össze szokott gyűlni. A gyűlés utáni csevegés alatt szóba került, miért is jó példa az amerikaiaké ebben a témában. Számunkra meglepő lehet, de Amerikában a legtöbb vállalat vezetősége köteles foglalkozni az alkalmazottak alkoholproblémáival, amennyiben értesül arról. Ha megfigyeljük, az alkoholizmus, a csoportos terápia nagyobb szerepet kap az amerikai filmekben, sorozatokban is, illetve a közbelépés szokása is, ami azt jelenti, hogy az alkoholista környezetében élők összegyűlnek, és megpróbálják szembesíteni őt azzal, hogy baj van, és hogy ennek véget kell vetnie. A diskurzus jóval aktívabb, mint Magyarországon vagy Romániában, pedig szinte mindenki tudna mondani valakit a családjából, akinek esetében felmerül az alkoholizmus gyanúja. Jóval többet foglalkoznak azzal is, hogy megértessék az emberekkel, az alkoholizmus nem egy mentális vagy egyéb zavar, hanem betegség, amit nem kell szégyellni. Nagyváradon a kórházakban egyelőre nincs addiktológia osztály, de immár két olyan csoportról, közösségről is tudunk, ahová segítségért lehet fordulni.

A csoport elsődlegesen felépülő alkoholistákból áll, de Cs. kihangsúlyozta, hogy szívesen fogadnak olyan érdeklődőket is, akik családtagjaikon, barátaikon szeretnének segíteni, ugyanígy lehetőség van arra is, hogy valaki elkísérje szenvedélybeteg hozzátartozóját. A tagság ingyenes, a csoport – az AA hagyományai szerint – önfenntartó a tagok önkéntes hozzájárulásaiból. Az AA-nak ugyanakkor fontos hagyománya a függetlenség, ami azt jelenti, hogy sem külső személytől, sem külső szervezettől nem fogadnak el adományokat.

A telefonos érdeklődéseket a 0770/713-314-es számon várják.