A házasságot ünnepelték a nagyvárad-csillagvárosi református gyülekezetben

Ciucur Losonczi Antonius

János evangéliuma 15. fejezetének 5. versét választotta az igehirdetés textusaként Vincze Zoltán lelkipásztor. Prédikációjában arra hívta fel a figyelmet: fontos a házasságot ünnepelni, hiszen a történelem folyamán az egyház mindig a házasság, a család intézménye mellett emelte fel a szavát, melyekre úgy tekint, mint keresztyén értékekre. Időt kell szentelnünk arra, hogy az Isten által meghatározott rendnek megfelelően cselekedjünk, emlékeztetve önmagunkat és a világot is arra, hogy a jövőnk, az életünk azon is múlik, miként viszonyulunk a házastársi kapcsolathoz. Jó, ha újra és újra megerősítjük a fogadalmunkat, hogy ne váljék az életünk pokollá. E cél érdekében erőforrások állnak rendelkezésünkre, melyek közt a legfőbb Isten igéje, illetve a keresztény szemléletmód. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a család a társadalom alapsejtje, és abból az alapállásból kellene kiindulnunk, hogy képesek vagyunk a változásra, hiszen a társadalom sem ugyanaz, mint harminc évvel ezelőtt volt, mindig tartogat számunkra meglepetéseket az élet. A rugalmas hozzáállás pedig megerősít bennünket – ne a kudarcot kövessük tehát, hanem, ha szükséges, értékeljük át az életünk is, és változtassunk. Tekintsünk a házasságunkra úgy, mint egy erős fonatra, melynek a harmadik köteléke Jézus. Ha ő is velünk van, minden jóra fordulhat – a szentírási tanítások is azt emelik ki, hogy ahol Jézus megjelenik, ott megváltoznak az erőviszonyok, a helyzetek, és a viharok lecsendesülnek, minden megnyugszik, hangsúlyozta a tiszteletes.

Az istentisztelet után Vinczéné Pálfi Judit lelkész tett bizonyságtételt a házasságról, felidézve, hogy a férjével és szolgatársával tavaly novemberben ünnepelték 30. házassági évfordulójukat. Több kellékkel illusztrálta interaktív előadását. Tükrökkel – azt kérve, hogy amikor tükörbe nézünk, gondoljunk arra, hogy Isten a saját képmására és hasonlatosságára teremtett bennünket. Különböző formájú, színű és felületű kavicsokkal – figyelmeztetve, hogy az élettől sem lehet elvárni, hogy mindig sima és tökéletes legyen, hanem meg kell harcolni az örömért, a boldogságért, a szépért és a harmóniáért. A leglátványosabb az volt, amikor a házaspár három gyermeke közül kettő, Zsófia és Balázs, egy zsineggel egymáshoz kötözték a szüleik kezeit, az Isten és egymás iránti elköteleződésük jeléül.