Száz esztendő titka: a nyugalom

BN-összeállítás

Finta Pál 1922. január 23-án született, gazdálkodó családba, kilencedik gyermekként. A múlt század nehézségei nem kímélték, szolgált a fronton, Torda mellett egy repesz szétvágta a lábát, s hogy orvosi ellátáshoz jusson, Kolozsvárig, a teherautóra kapaszkodva, féllábon utazott… de megúszta. „Háború volt, mondja, minden barátom odaveszett, egy sem jött haza. Én itt vagyok”. A háborúnak vége lett, de az apai örökség egyhektárnyi földje miatt lekulákozták, próbálták beerőltetni a kollektívába. Ellenállt, ezért négyéves börtönbüntetést kapott, aminek a felét le is töltötte. Amikor hazajött, nulláról kellett mindent kezdeni. A túlélést a birkatartás jelentette, s ahhoz, hogy jövedelmező legyen, rendszeresen kellett Nagyszalontáról Nagyváradra terelni a nyájat, gyalog, éjszaka, hogy reggelre a vevőnél legyen. Az évek, évtizedek elteltek, s a juhtartás megteremtette a lehetőségét annak, hogy három gyermekét taníttassa, házat vegyen, s tisztességgel megéljen. Mostanság azon a tanyán él, melyet szülei vettek egykor. Már csak 120 birkát tart, mert, mint mondja, nem tud már úgy hajlongani a kisbárányokhoz, mint régebben. 

Arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, azonnal rávágja: a nyugalom! A nyugodt élet. Talán épp ezért szeret a város közelében (csak 30 percnyi járásra), mégis a világ zajától távol élni. A mai nemzedéknek pedig azt üzeni: a becsület a legfontosabb, abból ne engedjenek soha. Se a mindennapi harcokban, se az igazságtalannak érzett helyzetekben, akkor se, ha minden elveszni látszik. 

A város nevében Török László polgármester köszöntötte Finta Pált, további jó egészséget kívánva Nagyszalonta legidősebb polgárának.