„Nagyon jó érzés volt emberséggel találkozni”

Pikó Stefánia

K. L. és édesanyja hosszú évek óta előfizetői a Bihari Naplónak, ezért is gondolta úgy, hogy minket keres meg rövid, mégis jelentőségteljes történetével. 

Tudjuk, hogy az emberek általában szeretnek ünnepelni, pihenni, és ha nem muszáj, ilyen esetekben inkább nem zavarják egymást. Az idei év azonban éppen azzal a dilemmával indult K. L. számára, hogy zavarjon-e valaki(ke)t január elsején, amikor mindenki a szilveszteri bulizást igyekszik kiheverni. Akárhogy mérlegelt, kénytelen volt felemelni a kagylót és tárcsázni a segélyhívószámot, ugyanis 93 éves édesanyja, V. K. rosszul lett. Volt elképzelése arról, hogy a mentőszolgálat ügyeletesei hogyan reagálnak és viselkednek majd, hiszen ki akarna január elsején, este hatkor egy idegen miatt „szaladgálni”… Az édesanyja egészsége azonban ennél jóval fontosabb, és hamarosan meg is könnyebbülhetett, ugyanis a vonal másik végén már a diszpécser is nagyon kedvesen, megnyugtatóan szólt hozzá, biztosítva arról, hogy mielőbb kiküldenek egy csapatot.

„Kevesebb, mint tíz perc alatt meg is érkeztek. Három férfi volt, románul beszéltek, de eleinte megpróbáltak magyarul is szólni, ahogy sikerült, hogy anyukám is értse. Ő mindjárt mondta nekik, hogy nagyon jól érti a nyelvet, nyugodtan beszéljenek csak románul. Nagyon kedvesek voltak velünk, és nagyon szépen bántak édesanyámmal. Fogták a kezét, a gyógykezelés közben pedig folyamatosan nyugtatgatták, hogy minden rendben lesz, és nem fog fájni” – mesélte K. L.

A kezelés folyamatát elmagyarázták, becsületesen elvégezték a munkájukat, és nem kapkodták el – háromnegyed órát töltöttek V. K. mellett, illetve másnap is visszatértek (a kötelező PCR koronavírus-teszt miatt), és az állapota felől érdeklődtek. Elmesélte, hogy a szükséges gyógyszer beszerzésében is segítettek, elmondták neki, hol talál olyan patikát, amely ilyenkor is nyitva van. „Annyira becsületesek, kedvesek, emberségesek voltak, hogy én ezt muszáj mások tudtára adjam” – fogalmazott. „Látszott rajtuk, hogy nem számított, hogy édesanyám 93 éves, az sem, hogy ünnep van. Egyáltalán nem vették félvállról a helyzetet” – emelte ki.

A háromnegyed óra elteltével K. L. lekísérte a mentősöket, de azok nem siettek, az orvos még a folyosón is megállt beszélgetni vele. „Képzelje el, olyan jól elbeszélgettünk, hogy édesanyám is kijött, hogy megkérdezze, mi történt, mert már azt hitte, hogy baj van. Mondanom sem kell, hogy jó kezelést kapott, és már jobban van” – mesélte. Hozzátette, hogy eddig akárkinek mondta ezt el, mindenki örömmel hallgatta, hiszen a jelenlegi körülmények között, ebben a világban, ahol sokkal gyakoribb az empátia hiánya, a rosszindulat, „nagyon jó érzés emberséggel találkozni”, azt látni, hogy vannak még olyan szakemberek, akik a beteget (korától függetlenül) és a hozzátartozót is emberszámba veszik, kedvesek és kommunikatívak.

Borítókép: illusztráció