Hálaadó szentmisével búcsúztatták az óévet a váradi székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius 

A szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: adódnak az életben olyan pillanatok, amikor azt halljuk vagy olvassuk, hogy „megállt az idő”. Olyan rendkívüli vagy kritikus helyzetekben szokott általában elhangzani ez a megállapítás, amikor valami nem tudott kibontakozni, tovább fejlődni. A polgári évnek az utolsó óráiban azonban nem az idő áll meg, hanem mi magunk akarunk megállni: egyrészt amiatt, mert van mire visszapillantsunk, másfelől pedig azért, hogy előre nézzünk. 

Visszatekintünk arra a temérdek sok jóra és kegyelemre, melyekkel Isten megajándékozott bennünket a magunk mögött tudott, nem egyszerű évben is. Az általa felkínált lehetőségekre, hogy vagyunk, és több örömteli eseményen lehettünk ott 2021-ben, mint például a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, ahol új lendületet kaphattunk a továbbiakhoz, és megünnepelhettük az Úr jelenlétét. Ugyanakkor meg tudtuk ismét személyes részvétellel ünnepelni Szent László királyunkat, és még számos szép alkalom volt, amikor megtapasztalhattuk egymás közelségét, jóindulatát. Jó most ezeket feleleveníteni, hiszen fontos, hogy ne csak a problémákra, nehézségekre, megpróbáltatásokra gondoljunk állandóan. Ami pedig a jövő fürkészését illeti: erős hittel és elköteleződéssel akarjuk vallani, hogy ezután sem leszünk egyedül, hiszen Isten nem feledkezik meg rólunk, nekünk pedig kitartóan kell keresnünk Őt, hogy biztonságban érezhessük magunkat – hangsúlyozta a főpásztor. 

Személyesebb hangvételű elmélkedésében Böcskei László felidézte, hogy a napokban egy gyermek megkérdezte tőle: ő hogyan szokott szilveszterezni? Hát úgy, hogy elcsendesedik, majd beleolvas a Szentírásba, melyben mindig felfedez valamilyen találó, megérintő gondolatot, mely segít neki abban, hogy visszagondoljon az elmúlt hónapokra, legyőzze a szorongásait, és őszinte várakozással fürkéssze a jövőt, mely ismeretlen ugyan, de mégis mindig sok lehetőséget hordoz magában. Éjfélhez közeledve pedig arra gondol: az idő tulajdonképpen egy ajándék, egy megállíthatatlan valóság, mely a folyásával tudja megérinteni az embert, befolyásolni az életünket. 

Egy évvel ezelőtt, 2020 végén még abban reménykedtünk: lett oltóanyag, hátha a végéhez közeledik a járvány. Megtapasztalva saját határainkat, szervezetünk gyengeségét, megújulásra vágyakoztunk. 2021 azonban valami mást készített elő számunkra: olyan időt, mely megértette velünk azt, hogy edzettek kell legyünk a nem várt, és egyáltalán nem könnyű terhek súlya alatt. De minden csalódásunk ellenére, 2022 hajnalán is él még bennünk a pislákoló remény, hogy Isten jóra tudja fordítani azt, ami ellen zúgolódunk, mert nem értjük, hogy miért történt. Mert Ő az, aki felkínálja nekünk az időt, de mi döntjük el, hogy ezt mivel töltjük ki, mire vállalkozunk. Az Istennel való közösséget vagy a pogányság szennyét hordozzuk-e mindennapjainkban. 

Az elmúlt évben mintha kitágult volna az idő és a tér: sok mindenki sok mindenről nyilatkozott, dúltak a politikai csatározások, elmélyült a szegények és gazdagok közti különbség. Hallottunk migránsokról és a világ egyes tájain keresztény testvéreinket gyilkolták meg a hitük miatt. A sok befolyás hatása alatt mintha az emberiség veszített volna a minőségéből. Bánjuk meg mi is a mulasztásainkat, és adjunk hálát Istennek azért, ha helyt tudtunk állni az igazság szolgálatában, és nem engedtük azt, hogy a sok hírverés elhomályosítsa azt, hogy nekünk Isten jelenlétében kell élnünk – tanácsolta a váradi egyházmegye elöljárója. 

A hirdetések után, szokás szerint, Fodor József általános helynök mint plébános ismertette az elmúlt év statisztikai adatait a székesegyházi főplébániára vonatkoztatva. Megtudtuk, hogy 2021-ben 57 keresztelés volt (29 fiú és 28 lány), 24 házasságot kötöttek (ezek közül 4 „tiszta” volt és 20 vegyes, azaz 15 reformátussal és 5 görögkeletivel), valamint 54 temetés is volt (28 férfi és 26 nő halt meg).