Fejleszt vagy rombol? A képernyő és az internet hatásairól

Ciucur Losonczi Antonius

A program keretében a megjelent hitoktatók, egyházi iskolában tanítók választ kaptak arra, hogyan tanítsanak-neveljenek úgy, hogy ne csupán ismereteket, hanem életet alakító tudást és tapasztalatot is átadjanak. A meghívott előadó Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató feleségként, négy gyermek édesanyjaként, gyakorló pedagógusként és a szakterület elismert kutatójaként kereste a válaszokat a kérdésre. Előadássorozatát Kentenich József – a Schönstatt-mozgalom alapítójának – pedagógiai rendszerére építette, amely profetikus, hiszen korát megelőzve olyan irányokat mutat, amelyeket a modern neveléstudomány vagy az agykutatás ma messzemenően alátámaszt. Kentenich atya 58 évig dolgozott ugyanis nevelőként, és eközben számtalan formában kutatta és összegezte, mit mond a Kinyilatkoztatás, mit a tudományok és a szentek arról, hogy miként lehetséges valóban erős, Istennel szövetségben élő, lékekkel és jókedvűen szolgáló embert nevelni a ránk bízott gyermekekből, de önmagunkból is. Péntek délután a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum sporttermében Benedek Ramóna hitoktató, az Egyházmegyei Katekétikai Központ felelőse köszöntötte a Partium és Erdély különböző tájairól érkezett, közel 130 érdeklődőt, kiemelten Demeter Emőkét a Partiumi Oktatási és Módszertani Központ részéről. Ezután Böcskei László megyés püspök örömét fejezte ki, hogy ismét találkozhattak, töltekezhettek, tanulhattak valamit. Megjegyezte: a nevelés saját magunkról is szól, hiszen mindig vannak új dolgok, kihívások, információk, melyeket felfedezhettünk, hogy aztán ezekre válaszokat adva, illetve megoldásokat keresve segítségükre lehessünk másoknak abban, hogy helyesen nevelődjenek. Ugyanakkor pedig, miközben másokat nevelünk, értékeket képviselünk és közvetítünk a családunknak, a közösségnek és a társadalomnak, melyben élünk. 

Ezt követően Uzsalyné Pécsi Rita tartott előadást Fejleszt vagy rombol? – Az okos eszközök okos használata; A képernyő és az internet hatásai címmel. Többek közt szó esett a függőség kialakulásáról, arról, hogy az okos eszközöknek az értékesítése egy üzleti modell alapján működik, és ezek valójában technikának álcázott, addikciót okozó szerek. Sajnos odáig fajult a helyzet, hogy napjainkban már digitális autizmusról is beszélhetünk, a képernyő pedig egy elektronikus kokain. A betegségek közt megjelent a digitális demencia, és ha sokat használjuk az okos kütyüket, akár a testérzékelésünk is megszűnhet, és leépülhet az önhatékonyságunk. Ez kisgyermekek esetében különösen veszélyes, mivel a virtuális tapasztalat nem alkalmas az életfeladatok előkészítésére. Az agynak valódi feladatok kellenek, a „mintha” élmények becsapóak. Ha azonban az alapszükségletek normális úton vannak kielégítve, akkor a rászokás, a függés a nullához közelít. Ezért van szükség valódi élményekre, az átélések és a felfedezések örömére és kudarcára, az újrakezdésekre, a személyes kapcsolatokra, a képzőművészetekre, a zenére, a sportra, a természetben levésre – hangsúlyozta az előadó.