Ismét kapnak pénzt a váradi kulturális intézmények

Pap István

A Florin Birtaval, Nagyvárad polgármesterével a váradi városházán tartott közös szombati sajtótájékoztatóján Cseke Attila emlékeztetett arra, hogy idén ősszel a minisztérium már kiutalt 5,7 millió lejt a felsorolt helyi kulturális intézményeknek, és most egy újabb támogatás következik, „ami nagyobb értékű lesz, mint volt októberben” – fogalmazott, azt azonban nem árulta el, hogy mekkora összegről lesz szó. A tárcavezető kifejtette, hogy méltánytalannak tartja azt, hogy míg más megyékben közvetlenül a kormányzat finanszírozza a kulturális intézményeket, példaként említve Kolozsvár esetét, addig például Bihar megyében a megyei tanács kell biztosítsa az anyagiakat a kultu-rális létesítmények működtetéséhez. Cseke Attila bejelentette azt is, hogy szeretné, ha ez a finanszírozás állandó lenne, ennek jegyében a minisztérium már javasolta is, hogy a jövő évi állami költségvetésben külön tételként szerepeljen azoknak a kulturális intézményeknek a finanszírozása, melyeket a helyi vagy a megyei önkormányzatok tartanak fenn. Arra a kérdésre, hogy mire költhetik az intézmények a minisztériumtól kapott pénzt, a miniszter kijelentette: „arra, amire akarják. Nem a politikus dolga megmondani, hogy a kulturális menedzserek mire használják a pénzt. Biztos vagyok abban, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetői tudják, hogy mi legyen a támogatás rendeltetése” – fogalmazott. Arra a kérdésünkre, hogy ezek szerint a megyei tanács sem szólhat bele a pénz felhasználási módjába, Cseke Attila azt válaszolta, hogy a támogatást közvetlenül a kulturális intézmények kapják meg, a megyei önkormányzatnak csak annyi dolga lesz, hogy bevezesse az összegeket a tanács költségvetésébe.

Harminc év után

Mint ismeretes, mind a fejlesztési minisztérium első anyagi támogatása, mind pedig ez a mostani azt követően érkezik a helyi kulturális intézményekhez, hogy a Bihar Megyei Tanács költséghatékonyságra hivatkozva drasztikus létszámcsökkentést hajtott végre, illetve komoly szervezeti átalakításokat helyezett kilátásba a kulturális intézményeknél. A sajtótájékoztatón felmerült a kérdés, hogy nem jelentene-e megnyugtatóbb megoldást az, ha a váradi színházakat nemzeti színház stá-tuszba sorolnák, így ugyanis a törvény értelmében automatikusan a központi költségvetésből finanszíroznák azokat. A kérdésre Cseke Attila kitérő választ adott, megismételve azt az érvet, hogy egyes megyékben az állam, más megyékben pedig az önkormányzat tartja fenn a kulturális intézményéket, és ez a mostani támogatás ezt a méltánytalanságot egyenlíti ki. Florin Birta ehhez hozzá-tette, hogy bár a kulturális intézmények nem a helyi önkormányzat alárendeltségébe tartoznak, de „senkinek nem lenne semmi kivetnivalója azzal kapcsolatban, ha a színház nemzeti színház lenne, és közvetlenül a Kulturális Minisztérium finanszírozná, mert minden olyan összeg, amit a megyei tanács nem kellene erre a célra elköltsön, elkölthetne fejlesztésekre.”. Végül Cseke Attila hozzátette: „Harminc év óta először történik meg az, hogy a román állam hozzájárul a váradi kulturális intézmények finanszírozásához. Ha lesz akarat arra, hogy intézményi szinten egy lépéssel tovább menjünk, és ha vannak érvek, akkor az említett irányba is el lehet indulni” – utalva a nagyváradi színházak nemzeti színházzá való minősítésére.