Augusztus 14, Vasárnap

Marcell névnap

Előadás

2021.11.19. 11:00

Rossz üzlet a pénzen vett igazság

A pályakezdésének negyvenedik jubileumát ünneplő Fábián Enikő Az öreg hölgy látogatása című Dürrenmatt-darab főszerepében állt színpadra a váradi közönség előtt. A darab másik főszerepével ifj. Kovács Levente ünnepli harminc éves színművészi pályáját.

Fotós: Artist-freed

Fotós: Artist-freed

Pap István

Claire Zachanassian, született Klára Wascher (Fábián Enikő) visszatér szülővárosába, hogy bosszút álljon fiatalkorában elszenvedett megalázása miatt: egymilliárdot ajánl fel a gülleni közösségnek, ha úgymond igazságot tesz és valaki közülük megöli fiatalkori csábítóját, Alfréd Illt (ifj. Kovács Levente). Ebből a közismert drámából rendezett Novák Eszter egy ízig-vérig kortárs előadást. A dermesztően meghökkentő alapkonfliktushoz jól illenek a klasszikus színészi alakítások mellett a groteszk, olykor parodisztikus színészi kifejezési elemek és a puritán színpadkép is: hosszú fémlapok mozgatásával tagolják a játékteret; nincsenek látványos díszletek, hiszen nem látványvilágot, nem miliőt kell megjeleníteni, hanem egy példázatot, egy anyagilag szegény közösség erkölcsi leépülésének stádiumait. Mert ebben az ógörög sorstragédiákra utaló darabban elkerülhetetlen a bukás. A gülleniek tudják, vagy ösztönszerűen érzik, hogy az igazság nem megvehető, és visszautasítják az ajánlatot, de az öreg hölgy tudja, mit beszél, amikor azt mondja, bármi megvehető, az igazság is. Ha nem megy az üzlet a közösséggel, akkor egyenként veszi meg az embereket: a nyomorban, a kilátástalanságban élő lelkeket könnyű pénzzel kihalászni, és a gülleniek nem is veszik észre, hogy ráharaptak a csalira, amikor szépen lassan eladósodnak.

(Fő)szerepek

A két főszereplő nemes, de roppant nehéz feladatot kapott, hiszen ők kell hitelessé tegyék a parabola pszichológiai, lelki vetületét. Ifj. Kovács Levente Alfréd szerepében meggyőző volt, bár nem viszi bele játékába a vadállati pánikot, amit az üldözött helyzetébe bele lehet képzelni; mindenesetre sikerül megjelenítenie azt a folyamatot, ahogy a lázadástól eljut saját sorsába való belenyugvásig. Fábián Enikőnek még ennél is nehezebb dolga van Klára szerepében, hisz egyszerre kell felidézze a nosztalgikus sóvárgást az egykor volt boldogság iránt és azt az engesztelhetetlen megátalkodottságot, amellyel mániákus tervét következetesen végigviszi. Alfréd valójában nemcsak az első, de egyetlen szerelme is volt, ezért is oly mélységes a csalódása és engesztelhetetlen a gyűlölete, mert az, ami az élet, a boldogság legnagyobb ígérete kellett volna legyen, a gyalázatos elárultatás, egy élet megroppantásának kiindulópontja lett. Fábián Enikő érzésem szerint az előbbit hitelesebben hozta, mint az utóbbit, a szadizmusig terjedő kegyetlenség nem jellemzője az általa megformált figurának. A többi szereplő közösségként és egyenként is felvillantja az erkölcsi összeomlás mozzanatait. Kardos M. Róbert Polgármestere az érdekek mentén hajlongó politikus típusa, aki mindvégig az erkölcsről és a közérdekről papol, csak épp e szavak jelentése változik meg a kontextus változásával együtt. Az is érzékelhető, hogy Hunyadi István sok energiát fordított arra, hogy megjelenítse a Tanár tragikomikus vívódásait, ő az, akiben az erkölcsiség a legtovább tartja magát, de végül ő is beáll a gyilkosok közé. A többi játszó színész egy, vagy több epizódszerepben bukkan fel, és mindegyiküknek fontos szerepe van abban, hogy a darab kerek egész előadássá válik.

Nyereség, veszteség

A Selmeczi György komponálta zene erősíti az előadás nyomasztó, sejtelmes hangulatát, de fontos részét képezik a darabnak a zenei idézetek is; az Elvis Presley-től az örmény népdalon át Brahmsig terjedő betétek jelzései annak, amire egyébként a dráma szövegében is történik utalás, hogy a nem átélt, hanem pusztán pajzsként magunk elé tartott kultúra nem véd meg önnön bűnösségünktől, legfeljebb elodázza kicsit a bukásunkat. Az előadás hatásos záróképe is arra figyelmeztet, hogy az emberi érték több, mint anyagi és kulturális javaink összessége: a meggyilkolt Alfréd körül álló gülleniek közösen éneklik a görög sorstragédia híres monológját, „Sok van, mi csodálatos…”, miközben a háttérben megjelenik a bűnből újjáépült, modern Güllen sziluettje. A város tehát sokat nyert az üzleten, de hogy mit veszített a közösség, azt hazafele menőben a nézőknek kell felmérniük.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában