Molnár Éva pszichológus: Mindenkinek joga van az erőszakmentes élethez!

Törő Enikő

– Melyek az érzelmi bántalmazás egyértelmű jelei? Kívülről hogyan ismerhető fel? A külvilág mire figyeljen?

– Az érzelmi bántalmazás jelei gyakran a külvilág számára láthatatlanok, de annál mélyebb sebeket ejthetnek a lelkünkben. Az első lépés az, hogy beismerjük önmagunknak, hogy érzelmileg bántalmazó kapcsolatban élünk. Az érzelmileg abuzív partner megfélemlít, elbizonytalanít, nyugtalanít, terrorizál például hívásokkal, üzenetekkel, megfigyeléssel. Lelkileg megtör szidalmazással, dühkitörésekkel, lekicsinylő megjegyzésekkel, nevetségessé tétellel, sértő kijelentésekkel az elszenvedő külsejére és jellemére, képességeire, illetve akár bolondnak is nevezheti azt. Elszámoltatja áldozatát, megvonja tőle a pénzzel való rendelkezés jogát. Elszigetel a barátoktól, rokonoktól, hogy teljesen függővé váljanak tőle. A partner minden idejét követelheti. Megsemmisíti szeretett tárgyait vagy ruháit, mindent, ami értékes számára. Leértékeli az elért eredményeket, erősségeket. Fenyegetőzhet tettlegességgel vagy szeretett személyek, esetleg állatok elpusztításával. Tetteiért nem vállalja a felelősséget, inkább a sértett félre hárítja, őt hibáztatja a viselkedéséért, ezáltal hazudva, meghamisítva a valóságot. Az elhanyagolást is megélhetik az emberek érzelmi bántalmazásként. Sajnos, akik huzamosabb ideig elszenvedik a bántalmazást, előbb-utóbb nem bíznak a saját érzéseikben, józan megítélésükben, és hajlamosak elhinni, hogy tényleg hibásak.

– Hol a határ a kontroll és a gondoskodás között, az ellenőrizgetés és az érdeklődés, a megaláztatás és a viccelődés között?

– Az érzelmi bántalmazás jócskán túlmegy a szeretetteljes gondoskodáson, egészséges érdeklődésen vagy bármilyen viccen. A partnereknek magas a kontrolligényük, és hosszú távon mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megalázzák, elszigeteljék párjukat, és a feleslegesség, értéktelenség, önállótlanság érzését keltsék bennük. A folyton ismétlődő abúzus gyakran súlyos kihatással van az áldozatok önértékelésére és valóságérzékelésére, ami egyben gyakran a bántalmazók célja is.

– Mit lehet tenni érzelmi bántalmazás esetén?

– Az erőszak sohasem megfelelő reakció, nem kell természetesnek vennünk, ha áldozatául esünk, hisz senki sem érdemli meg. Mindenkinek joga van azt kérni, hogy társa változtasson viselkedésén, s ha ez idővel nem történik meg, nem kell beleragadni a helyzetbe. Az áldozatban tudatosulnia kellene annak, hogy nem olyan, amilyennek a társa beállítja, és nem ő az oka a másik agresszív viselkedésének, ezért nem is ő kell megváltoztassa, ,,meggyógyítsa” párját. Mindenki a saját tetteiért a felelős. A sértett fél kezdjen el saját sérült önbecsülésével és biztonságérzetével foglalkozni, próbálja meg újraépíteni magát. Sajnos a bántalmazás mértéke nőhet védekezés esetén, ezért tudatosan meg kell tervezni a módját. Sok esetben az érzelmi bántalmazást fizikai követheti egy idő után, ezzel is számolni kell. Mindenképp segítségért kell fordulni és nem szabad szégyen tárgya legyen ez.

– Tapasztalatai szerint mennyire gyakori az érzelmi bántalmazás, és mennyi idő után mernek lépni az áldozatok?

– Sajnos meglehetősen gyakori, csak nem tudunk róla. Pszichoterápiás gyakorlatomban sokszor találkozok vele. Mivel a bántalmazás javarészt nem nyilvánosság előtt történik, így szemtanúk sincsenek és a meggyengült önbizalommal rendelkező áldozatok nehezen, lassan, akár évek elteltével lépnek csak, de lehet, hogy soha. Ugyanis saját maguknak is nehéz beismerni, hogy egy olyan partner mellett tartottak ki akár hosszú távon, aki bántotta őket lelkileg.

– Sokan a felismerés után is ragaszkodnak a kapcsolathoz. Mi ennek az érzelmi oka?

– Az áldozatok a bántalmazás, korlátozások, fenyegetések és megfélemlítettség eredményeképpen gyakran válnak párjuk függőivé, önálló életre képtelenné. Ez a súlyos dependencia és a tehetetlenségérzés az oka annak, hogy a nyilvánvaló veszélyek ellenére nem akarnak változtatni a helyzeten. Persze ebből nem kell hibásan arra következtetni, hogy az áldozatok mazochisták lennének. Valójában sokan védekeznek szóval a bántalmazásokkal szemben. Egyesek anyagi okok miatt maradnak a párjuk mellett, mert tartanak attól, hogy egyedül rosszul boldogulnának, sokan pedig azért, mert félnek a partner szakítás, elköltözés utáni erőszakos reakcióitól.

– Ki esik könnyebben áldozatául az érzelmi bántalmazásnak? Mitől függ az, hogy egy nő hajlamossá válik arra, hogy áldozat legyen?

– Az áldozatok csaknem fele olyan családban nőtt fel, ahol az édesanya is bántalmazásokat szenvedett el, és igen hagyományos és sztereotip kép élt a férfi és a nő társadalmi szerepéről. Persze ebben is van kivétel. Szóval az, hogy belemegyünk vagy bennmaradunk egy ilyen kapcsolatban lehet egyrészt rossz családi minta eredménye. Másrészt az alacsony önbecsülés, negatív énkép, tehetetlenségérzés is felelős lehet, minek eredményeképpen azt szokták gondolni a bántalmazottak, hogy úgysem találnának jobb párt vagy meg sem érdemelnék. Azt is érdemes tudni, hogy a bántalmazók közül is sokan bántalmazott gyerekként nőttek fel, esetleg tanúi voltak édesanyjuk bántalmazásának. Náluk sem ritka az önértékelési zavar és az állandó stresszállapot. Bizonytalanok és ezért próbálnak mindent kontroll alatt tartani.

– Mennyi az esélye annak, hogy valaki újból áldozatul esik egy új vagy másik kapcsolatban?

– Sajnos van rá esély abban az esetben, ha a bántalmazott nem néz szembe saját múltjával, traumáival, nem ismeri fel a saját mintáit ebben és nem próbál meg dolgozni ezeken. Beleragadhat a saját, helytelenül kialakult viselkedésmintáiba és újrateremti azokat a helyzeteket, amikben újra elnyomottként lesz jelen.

– Hogyan lehet túllépni egy érzelmi bántalmazáson, begyógyítani a sebeket? Kihez kell fordulni segítségért?

– Első lépés mindig a helyzet felismerése, behatárolása, majd segítség kérése. Ez lehet szakszerű segítség, terápia vagy segítő szervezetek, alapítványok, egyesületek igénybe vétele. Léteznek ingyenes számok, internetes applikációk, melyeket igénybe lehet venni. De beszélhet egy családtaggal, baráttal is az illető. Mindenképp törekedjen arra, hogy kevésbé legyen elszigetelődve és merjen beszélni a problémájáról. Súlyos helyzetben egy kezelés alatt javasolhatják az áldozat kiemelését a környezetből és függetlenítését. Fontos, hogy az elszenvedő fél segítséggel felismerje jogait és lehetőségeit, kedvezőbb énképet alakítson ki magáról és önállóságot tanuljon. Nagyon szem előtt kellene tartani azt, hogy a bántalmazó is kapjon szakszerű támogatást, mely során megtanulja az élethelyzetek eredményesebb kezelését, a kapcsolatai megfelelő ápolását, a frusztráció és düh elfogadható módon történő kifejezését.

– Az vehető észre, hogy még mindig tabutéma a nők elleni erőszak minden formájáról beszélni. Mi ennek az oka?

– Sajnos az áldozatok legtöbbször hallgatásban élnek, mert szégyellik a velük történt eseményeket. Kényelmetlennek élik meg, mikor erről kell beszélni. Kellemetlen dolgokról sokszor nem szeretünk társalogni, pedig hihetetlenül fontos lenne. Sok esetben az elszenvedők félnek az elkövetők reakcióitól, de nem ritkán attól is, hogy a társadalom tagjai esetleg nem hisznek nekik vagy nem értik meg, elítélik valamilyen módon őket. Pedig mindig van segítség, senki sincs teljesen egyedül, csak lehet, hogy eddig abban a hitben élt, mert ilyen mintája volt és azt hitte el tanult magányként, reménytelenségként. Az érzelmi és egyéb bántalmazási formákról szóló tájékoztatást alapvető fontosságúnak tartom. Véleményem szerint meglehetősen hamar kellene tudomást szerezzenek az emberek arról, hogy pontosan mit is jelentenek ezek a dolgok, hisz ezáltal rengeteg eset eleve elkerülhető lenne. Mindenkinek joga van az erőszakmentes élethez!

Fontos elérhetőségek

0259/476-371 – Bihar Megyei Gyermek- és Társadalomvédelmi Főigazgatóság (DGASPC)

0764-043-989 – Lámpás Alapítvány

0800-500-333 – Családon belüli erőszak országos segélyhívószáma

112 – Általános segélyhívószám

BrightSky applikáció – letölthető a Play Store (Android) és App Store (iOS) telefonos áruházakból

*

Ha családon belüli erőszakra gondolunk, automatikusan a nők ellen elkövetett erőszak jut az eszünkbe, perifériára szorulnak a bántalmazott férfiak, akik traumái a legtöbb esetben láthatatlanok maradnak. A téma folytatásaként legközelebb erről fogjuk kérdezni a szakembereket.