Lezárult a régészeti feltárás a nagyváradi vár előtt

Pap István

Doru Marta régész, a feltárást végző munkacsoport vezetője lapunknak kijelentette, hogy a feltárás helyszínén, a vár nyugati oldalán a középkori templomok temetőinek kilencven százalékát feltárták, illetve újabb épületek bukkantak elő, többek között egy kézműves műhely falai. A munkaterület legdélibb részén előbukkant a kis elővédmű is, sőt, a déli oldalon ennek az építmények a sáncfala is előkerült, és mivel korábban már a nagy védelmi falrendszernek is feltárták a sáncfalát, a mostani felfedezéssel immár bizton állítható, hogy az elővédmű rendszer falai között mindenhol víz volt, ami egykoron a várkomplexum védelmét szolgálta. „Az elővédmű falait kiástuk, amennyire csak tudtuk. Méréseket végeztünk a szelvényeknél, és immár a kiásható terület kilencven százalékát feltártuk” – mondta Doru Marta. Hozzátette, hogy a régészeti övezetet kettészelő fűtési betonakna alatt is ástak, amennyire tudtak, de az eddigiekhez képest fontos, radikálisan új információt nem tudtak előbányászni. Mint mondta, pénteken zárul a terepmunka, de időközben már elkezdték a szakjelentés bővítését, amelyet elküldenek a bukaresti régészeti bizottságnak. A jelentés több száz oldalas lesz, és még körülbelül tíz napig fognak dolgozni rajta, tette hozzá.

Templom

A régészeti lelőhely legértékesebb eleme kétségkívül a középkori templom, melyről szólva Doru Marta elmondta, hogy minden bizonnyal román kori, méreteiben nagyon kicsi templomról van szó, melyet körülbelül a 12–13. századra lehet datálni, és az is bizonyos, hogy még a tatárjárás előtti időszakból való, mert nem találtak olyan égett réteget, amiből kiviláglott volna a tatárjáráskori pusztítás. Mindazonáltal voltak más korok, amelyek nagy pusztítást végeztek a templom környékén, hiszen az osztrák-kori elővédmű rendszer, vagy a 19. század végi házsorok építésekor is sok minden tönkrement a régészeti lelőhelyen, a kommunista tömbházak és a fűtési betonaknák építéséről már nem is beszélve – sorolta a részleteket a régész. Azt azonban feltárták, hogy a templomnak négyzet alakú hajója és félkör íves szentélye volt. Hozzátette, hogy nagyban segítené a templom pontosabb datálását az, ha a sírokban pénzérméket, kerámiákat stb. találtak volna, de sajnos ebben a tekintetben nagyon szegényes a sírok régészeti anyaga. Arra a kérdésünkre, hogy a mélygarázs építését, illetve annak terveit miképpen módosíthatja a feltárás eredménye, Doru Marta azt mondta, hogy a tervezőnek figyelembe kell vennie azt, hogy a régészeti anyagot in situ, azaz helyben kell megőrizni, erre több műszaki megoldás létezik. Ugyanakkor a régészeti területen talált felmenő falazatot nem szabad lebontani: esetünkben az elővédmű falrendszeréről van szó, ezeket a falakat valahogy integrálni kell a mélygarázs építésének a tervébe.

A nagyváradi, egykori Péntekhely régészeti övezetében végzett archeológiai feltárás egyik legizgalmasabb kérdése az, hogy pontosan mikori az ott feltárt középkori templom. A templomnak csak az alapozása maradt meg, amiből három karéj rajzolódik ki; ha négykaréjos templom lenne, akkor elképzelhető, hogy a mostani feltételezésnél is korábbi, Szent László korabeli, vagy még korábbi is lehet. Sajnos azonban a templom egy részét is tönkretette a fűtéscsövek betonaknája, és ha nem sikerül kideríteni azt, hogy az akna a templom negyedik karéját, vagy egy templomhajót takar, akkor ez a kérdés valószínűleg megválaszolatlan marad. Persze önmagában véve az a tény, hogy a templom négykaréjos formájú, még nem perdöntő bizonyíték a korára vonatkozóan, a pontos datáláshoz ott talált pénzérmékre, archeobotanikai leletekre, azaz magvakra, halszálkákra stb., kerámiákra lenne szükség, de, mint azt Doru Marta elmondta, az ottani sírok nagyon kevés ilyen anyagot tartalmaznak.

Történelem

A régészek dolgát nehezíti az is, hogy nincs semmiféle leírás az egykori Péntekhelyen épült templomokról. A váradi városrészt Rogérius említi először, de a templomok leírásával nem foglalkozik. Jakó Zsigmond, Györffy György és Bunyitay Vince munkáit alapul véve kijelenthetjük, hogy az egykori Péntekhely három plébániatemplomát az 1330-as években a pápai tizedjegyzék említi először. Ezek voltak a Szent Kereszt templom a város nyugati oldalán, a Szent Jakab templom, ami a városrész közepén állt, és a most feltárt Szent Lélek templom. A tizedjegyzékből sem derül ki azonban az, hogy ezek a templomok mekkorák voltak és hogyan néztek ki. A 16. század második felében, illetve a 17. század elején, amikor még létezett Péntekhely városrész, a protestánsok átvették a Szent Lélek templomot, amelyben istentiszteleteket tartottak, és ennek közelében lehetett a híres református kollégium, amit Lorántffy Zsuzsanna alapított, és amit később az 1660-as török ostrom után menekítettek át Debrecenbe. Arra nincs konkrét információ, hogy a törökök elpusztították volna a templomot, mindenesetre az 1598-ban rajzolt híres Hufnagel-féle metszeten a templom már nem látható. Viszont Péntekhely városrész a török-korban még létezett, mert a törökök támogatták azt, hogy a városrész újra épüljön és újra betelepüljön, hogy legyen kitől behajtani az adót. Aztán 1692-ben, amikor az osztrákok kiűzték a törököt a váradi várból, előtte szétlőtték azt a városrészt, és miután elfoglalták a várat, már nem engedték a visszatelepülést, hanem a vár körül ötszáz lépésnyi szabad területet alakítottak ki, hogy a legközelebbi esetleges ostromkor a törököknek már ne legyen hova elbújniuk. Az elővédművet 1732-ben kezdték el építeni erre a már szabad területre.

Háttér

Mint arról már többször beszámoltunk, a nagyváradi önkormányzat mélygarázst akar építtetni az ortodox katedrális körüli területre, mely az Országos Régészeti Lelőhelykataszterbe (RAN) bejegyzett régészeti lelőhely. Éppen ezért még az építési munkálatok megkezdése előtt történeti és művészettörténeti előtanulmányt, továbbá előzetes régészeti feltárást kellett volna végezni. Mindezt azonban az önkormányzat elmulasztotta, és emiatt csak akkor szembesültek azzal, hogy milyen területre is tervezték a mélygarázst, amikor elkezdték a munkagépek kiásni a földet, és kezdtek előbukkanni a régészeti leletek. Ezt követően leállt a garázsépítési munka, és idén februárban megkezdődött a régészeti feltárás Doru Martának, a Körösvidéki Múzeum archeológusának a vezetésével. Csakhogy az Országos Régészeti Bizottság nem tartotta elégségesnek a régészeti lelőhelyen végzett feltárások nagyságát, ezért nem fogadta el a feltárás nyomán elkészített régészeti jelentést, ugyanakkor kikötötte, hogy a területnek legalább a kilencven százalékát fel kell tárni. Ez a második feltárási szakasz ér véget a napokban.

Fotók: Alexandru Nițescu