Beszámoló egy gyülekezeti kirándulásról

Jakó Sándor Zsigmond lelkész

A tavalyi esztendőben minden gyülekezetben, így a jankafalvi református gyülekezet életében is a tervezett programok, kirándulások a járványnak köszönhetően egyik percről a másikra törlődtek. A közösségi élet szempontjából egy igen szegény esztendő után az idén hatványozottan is öröm volt, amikor augusztus 14-én korán reggel gyülekezeti kirándulásra indulhattunk el a gyülekezet 54 tagjával. A mostani állapotok láttán pedig különösen is hálát adunk Istennek, hogy lehetőséget adott akkor erre a szép kirándulásra.

Első utunk Koltóra vezetett, ahol Ecsedi Árpád lelkipásztor fogadott, s miután a gyülekezeti házban elfogyasztottuk a reggelinket, körbevezetett a református templomban. Innen a templom szomszédságában lévő Teleki-kastélyba sétáltunk át, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia töltötték egykor mézesheteiket, s ma Petőfi Sándor Múzeumként működik. A csodálatosan felújított kastély bebarangolása után a szépen karbantartott kastélykertben tettünk hűsítő sétát a kőasztalhoz és az egykori somfa utódához, valamint gyönyörködtünk az erkélyről a csodás tájban, mely egykor a költőt is megihlette.

Koltóról elindulva, kanyargós utakon járva, de annál szebb tájban gyönyörködve érkeztünk meg Aknasugatagra, ahol a La Io§ka-nak címzett étteremben egy nagyon finom ebédet fogyaszthattunk el. A tulajdonos nagyon kedvesen és vendégszeretően fogadott bennünket.

Már délután járt az idő, amikor következő célállomásunkra, Máramarosszigetre érkeztünk meg. Itt Lovász István lelkész mesélt a gyülekezetről, a városról, s mutatta meg a patinás, gótikus templomot. Ezután a városközpontot tekintettük meg egy séta keretében. Innen utolsó állomásunk felé vettük utunkat.

Búcsút intve a szőke Tiszának, ismét átkanyargózva a hegyen, már estére érkeztünk meg az Avas vidékére, ahol Balla Gábor, Vámfalu és Avasfelsőfalu lelkésze fogadott bennünket. Egy kis felfrissülés után ő is bemutatta a református templomot és a gyülekezet életét, majd a nap záróakkordjaként Istvánfi Géza fazekasmester otthonát látogattuk meg Vámfaluban. Itt a legkisebbek kipróbálhatták a korongozást, s alkotásaikat haza is vihették, míg a többiek bőségesen vásárolhattak a mester úr alkotásaiból az emeleten.

Bár az augusztusi nap hosszú, mégis már sötétedni kezdett, mikor elindultunk hazafelé. Nem is csoda, hiszen több mint fél ezer kilométert tettünk meg egy nap alatt, s rengeteg látnivalóval, tudnivalóval gazdagodtunk. Egy hosszú, fárasztó, de tartalmas nap után értünk haza Jankafalvára éjfél után. Hála legyen Istennek az alkalomért, s nagy köszönet a Bethlen Gábor Alapnak, amelynek a pályázati támogatása révén megvalósult ez a kirándulás.