Az ezer éves Várad utolsó száz évét ünnepelték

Pap István

A világjárványra való tekintettel rövidre fogták Nagyvárad hivatalos ünnepét: katonai tiszteletadással fogadták Dumitru Țipleát, Bihar megye prefektusát, majd ortodox rítusú egyházi áldás következett. Ezt követően Florin Birta, Nagyvárad polgármestere, illetve dr. Gabriel Moisa történész, a Nagyváradi Egyetem Történelem Karának dékánja szólalt fel az amúgy csekély számú érdeklődő közönség előtt. A szónokok az ilyenkor szokásos gondolatokat tolmácsolták. Beszéltek a város elmúlt száz éves történetéről, de egy szót sem ejtettek az azt megelőző kilenc évszázadról, mintha Nagyvárad története csak 1918-ban kezdődött volna. Florin Birta felidézte 1918. október 12-ének jelentőségét: ezen a napon Aurel Lazăr ügyvéd nagyváradi házában írták alá az erdélyi románok függetlenségi nyilatkozatát, Gabriel Moisa pedig emellett az 1944. október 12-én történt román–szovjet bevonulás fontosságát is hangsúlyozta. Megjegyzendő, hogy a helyi önkormányzat korábbi években használt kommunikációjától eltérően a város polgármestere ezúttal kerülte a Nagyváradot az impériumváltás előtt is lakó és gyarapító helyi közösségeket sértő „Nagyvárad felszabadítása” kifejezést. Azt azonban kijelentette, hogy a román hadsereg bevonulása és a román adminisztráció berendezkedése az első világháború végén stabilizálták Nagyváradot, és „letették az alapját a két világháború közötti korszakban gazdagodó, kozmopolita, többnemzetiségű, több vallású városnak, ahol békében éltek együtt románok, magyarok, zsidók, németek, romák, ruténok és ukránok.” Majd, nagy ugrással az időben kijelentette, hogy Románia uniós és NATO-csatlakozása Nagyvárad számára is óriási lehetőségeket jelentett, és a város előtt a történelem során eddig sosem tapasztalt fejlődés esélye áll fenn. Ahhoz, hogy a város és annak lakói még jómódúbbak legyenek, Nagyváradnak folytatnia kell, sőt fel kell gyorsítania fejlesztési projektjeit. Gabriel Moisának már nem sikerült az, ami a polgármesternek igen, hiszen, mint fogalmazott, a románok 1944-ben „ismét” felszabadították Nagyváradot. A beszédek után a koszorúzás következett, és ezzel vége is lett az ünnepségnek, a katonai díszfelvonulás a járványhelyzetre való tekintettel elmaradt.

Fotók: Alexandru Nițescu