Erdélyi közös kiránduláson vettek részt a nyugdíjasegyesület és a nőszervezet tagjai

Szilágyi Ibolya

Első nap Vajdahunyad várát látogattuk meg, ahol Rita, az idegenvezető törtmagyar nyelven, de igazi székely kiejtéssel vázolta fel a tudnivalókat a várról. Zsigmond király 1409-ben adományozta Hunyadi János apjának, Vajknak a várat, melyet később Hunyadi János kaputornyokkal és védőbástyákkal látott el, külső tornyos várrá alakítva. Halála után özvegye Szilágyi Erzsébet, majd Bethlen Gábor alakít a váron ki-ki ízlése és szükségletei szerint. 1725-től kincstári tulajdon. Utoljára 1784-ben használták katonai célra, amikor a vármegyei nemesség nagy része itt talált védelmet a Horea-felkelés elől. 1818-ban-ban villám csapott az épületbe, majd 1854-ben ismét tűz martaléka lett. 1868-ban Arányi Lajos közadományozást kezdeményezett a vár helyreállításáért, mely évekig elhúzódott, fontos szerep jutva Möller István építésznek. Felújítások manapság is zajlanak, de szerencsére a vár részben látogatható.

A következő állomás Nagyszeben, ahol Samuel von Brukenthal, Erdély kancellárja által 1778-1788 között építtetett palota megtekintése jelentett felejthetetlen élményt. Erdély legrégebbi múzeumának több részlege van. A képtárban híres festők képei találhatóak. Hatalmas könyvgyűjteménnyel rendelkezik, több mint 54 ezer darab köztük 382 ősnyomtatvány. A földszinten szoborkiállítás, az első emeleten anatóliai szőnyegek láthatóak.

A városban éppen a nemzetközi színházi fesztivál zajlott, és a Nagypiac-téren is vásári hangulat uralkodott. A sok fagylalt kínálatnak nehéz lett volna ellenállni. A jellegzetes szebeni háztetők figyelő szemei által követve a Hazugok hídján is sokan átmentünk a csapatból, de szerencsére senki nem ájult el. A Kispiac-téren az evangélikus székesegyház hívta fel magára a figyelmet, mely magas tornyával az óváros legmagasabb épülete. A várfal peremén futó promenádon mentünk a busz parkolóig.

A fárasztó nap után Resinaron, a festői, szász kistelepülés egyirányú utcáit körbe autózva jutottunk el a szálláshelyeinkre.

Második nap elsőként Segesvár fő attrakciója, a középkori vár nyújtott számunkra lenyűgöző látványt. A vár egykori közel 20 tornyából kilenc a mai napig épen áll, melyeket 930 m hosszú várfal köt össze. A várba az Óratorony kapuján át lehet bejutni. Az óratoronytól nem messze van a Vlad Dracu-ház, melyben Vlad Țepes apja lakott 1431-1435 között. Néhányan a kirándulók közül a Diák-lépcsőt is végig járták.

Segesvár után Székelyudvarhely volt a következő úticél. Az Emlékezet parkjában 13 magyar király, író és más híres ember szobra tekinthető meg. A Vasszékely szobor eredetileg 1917-ben készült az ojtozi szoros védelmében hősiesen helytálló honvédek emlékére. Sajnos 1919-ben a szobrot megsemmisítették, helyére kopjafa került, majd az is eltűnt. 2000. március 15-én avatták fel az új 260 cm magas bronzszobrot.

A Mini Erdély Park megálmodója a Székelyföldi Legendárium csapata. A park mintegy 8000 nm területen fekszik, mely Erdély több mint 80 legjelentősebb várának, erődtemplomának, kastélyának és más műemléképületének makettjét mutatja be. Ezek többsége a nemzeti örökség, illetve az UNESCO-világörökség része és híven tükrözik Erdély építészeti sokszínűségét. Az épületmakettek között több mint 300 méteres sínpályán körutazást lehet tenni a mini székelygőzös kerti vasúton. A park még bővítés alatt áll. Csodálatos élmény volt sétálni a sok kicsinyített épület között, jó volt látni köztük a nagyváradi várat is.

Természetesen nem maradhatott ki Orbán Balázsnak, a legnagyobb székely sírhelyének a meglátogatása, melyhez székelykapuk hosszú során lehet eljutni. Alighogy, hogy elhagytuk az utolsó kaput cseperegni kezdett az eső, ami aztán egy rövid, de annál hevesebb zivatarrá alakult. Szerencsére a legtöbben már elérték a buszt, a többinek volt hová beállni. Farkaslakára érve, megálltunk Tamási Áron síremléke előtt tisztelegni, megemlékező kiskoszorút elhelyezni. Korondon a Józsa-család (a népművészet mesterei) csodálatos, hagyományokhoz ragaszkodó cseréptárgyaiban gyönyörködhettünk, nem csoda, hogy többen is vásároltak. A szovátai sétát megrövidítette a szemerkélő eső, de a bátrabbak így is vetettek egy pillantást a Medve-tóra, utána irány Marosvásárhelyre, a szálláshelyre.

A harmadik nap reggelén a bulevárdon és a várban a Vásárhelyi forgatag résztvevői állítgatták sátraikat. A gyönyörűen helyre állított várból az 1802-ben alapított , mai nevén Teleki- Bolyai Könyvtárhoz igyekeztünk. Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, hanem rendkívül művelt ember is volt, vagyona nagy részét ősnyomtatványok és tudományos könyvek megvásárlására fordította. Idegenvezetőnk, László Lóránt történész részletesen bemutatta nemcsak az itt található felbecsülhetetlen értékeket, hanem a Teleki-család életét is. A több mint 40 ezer kötetes enciklopédikus jellegű könyvtára mellé a XX. század folyamán többek között a Református Kollégium 80 ezer kötetes könyvtárát is oda helyezték. Jelenleg körülbelül 280 ezer kötet található itt. A Bolyai-emlékszoba is érdekes látnivalókkal szolgált. Bementünk a Bolyai Farkas Elméleti Líceum udvarára is, ahol most munkálatok folynak, és ezután a Rózsák terére igyekeztünk.

A XX. század elején Bernády György marosvásárhelyi polgármester nagyszabású városépítési programjának részeként épült egymás mellett a főtéren a Városháza és a Kultúrpalota épülete, Komor Marcell és Jakab Dezső építészek tervei alapján magyaros-szecessziós stílusban. A Kultúrpalota, Marosvásárhely éke 1911 és 1913 között épült. Az épület külső és belső díszítésében a századforduló környékének legismertebb magyar művészei, a gödöllői művésztelep alkotói vettek részt, legfőbb céljuk az volt, hogy az akkor divatos szecessziós stílust a magyar népművészet hagyományaival sikeresen ötvözzék. A palota külső homlokzatát Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) tervei alapján készült mozaikok, szobrok díszítik. Az egyik legismertebb mű a Hódolat Hungáriának címet viseli, közepén a Magyarországot jelképező nőalak ül, fején a koronával, mellette pedig a magyar történelem kiemelkedő alakjait láthatjuk. Az épület tetejét a pécsi Zsolnay-gyár színes zománccserepei fedik. Lépcsőházának üvegfestményei Petőfit, Kossuthot és Jókait ábrázolják. Előcsarnokában Kőrösfői-Kriesch Aladár két freskója látható. Nyolcszáz üléses földszinti nagytermében működött 1972-ig a marosvásárhelyi Állami Székely Színház. A terem eredetileg hangversenyek számára épült, egyedülálló orgonája van. Az első emelet gyöngyszeme a tükörterem, Jellegzetessége tizenkét festett üvegablaka, melyek egy részét Toroczkai Wigand Ede tervezte, ezek a hun-székely közös eredet hagyományaiból kiindulva székely falusi környezetben és a népi építészet formavilágát felhasználva mutatják be a hun őstörténet jeleneteit. A középen található, Nagy Sándor által tervezett ablakok székely népballadákból vett jeleneteket ábrázolnak. Az üvegablakok Róth Miksa műhelyében készültek. A terem két végét egy-egy hatalmas velencei tükör zárja le. A második emeleti kisebb hangversenyteremben. kamarazene-koncerteket rendeznek. Egyik festett ablaka Bethlen Gábor fejedelmet és tudósait ábrázolja. Az épület harmadik emeletén, a Képzőművészeti Múzeum van. A több mint 1000 darabból álló gyűjteményben Barabás Miklós, Paál László, Lotz Károly, Herenczy Károly, Réti István, a román művészek közül pedig Grigorescu, Aman, Luchian és Pallady képei láthatók. Az épület könyvtárának 600 000 kötetnyi könyvállományában több ősnyomtatvány is akad.

A kirándulás utolsónak tervezett látnivalója a Kemény várkastély volt Marosvécsen, ahol Kemény János unokája, Nagy Kemény Géza, a kastély örököse fogadott bennünket. A majdnem kétórányi bemutató során többek között elmondta, hogy a kastély több mint 300 éve áll a Kemény család birtokában. Kemény János a két világháború közötti időszakban alapította meg az Erdélyi Helikon közösséget. Alakulásakor 28 író kapott meghívást, de megszűnésekor 1944-ben 55 tagja volt. 1926 és 1944 között évente egyszer volt marosvécsi találkozó, melyen Kemény János meghívottjai vehettek részt. A magyar írók mellett néha szász és román írók is meghívást kaptak.

Miután államosították javítóintézetként majd börtönként működtették. 2014-ben sikerült visszaszerezni és azóta az örökös adminisztrálja. Számos kulturális rendezvény és esemény kap helyet a kastélyban. Nemrég került vissza a II. világháború után elveszett, Möller István építész által tervezett két kőoroszlán a kastély bejáratához, melyek közül az egyik a Kemény, a másik a Bánffy család címerét tartja. A kastély kertjében többszáz éves tölgyek hirdetik az idő múlását. A kertben van a család sírhelye, a Kós Károly által tervezett Helikon-asztal és cegei gr. Wass Albert sírja. Tiszteletadása jeleként kiskoszorút helyeztünk el a síremléknél.

Ezek után fáradtan, de élményekkel gazdagodva érkeztünk haza. Köszönet az együtt töltött három napért.