Teljesen elkészült Jovián György mozaikjának rekonstrukciója

Pap István

A nagyváradi Rogériusz lakónegyed reprezentatív épülete volt az egykori Patria mozi, de nem annak építészeti értékei, hanem a homlokzatát díszítő falmozaik okán, melyet Jovián György képzőművész tervezett és kivitelezett. A szocialista realista korszak reprezentatív nagyváradi köztéri alkotása újult mostanra meg. Mint arról annak idején beszámoltunk, eredetileg úgy tűnt, hogy az épület tulajdonosa az átépítés során egész egyszerűen eltünteti a homlokzatról a műalkotást, de a falfelület bontása nagy közfelháborodást váltott ki, és az önkormányzat is figyelmeztette az építtetőt, hogy úgy adta ki az építési engedélyt, hogy a szép kompozíciót meg kell őrizni. A homlokzat nagy részén már beszivárgott a víz a tartó vakolatréteg és a fal közé, így a mozaik elvált a faltól, és megrongálódott, ezért az építtető azzal érvelt, hogy az eredeti munkát nem lehet felújítani, illetve restaurálni, így a rekonstrukció mellett döntött. Az elkészült rekonstrukcióról Zuh Deodáth eszmetörténész, Jovián György életmű-monográfiájának a szerzője beszélt lapunknak. Az elkészült mozaik „iszonyatosan új lett, látszik, hogy ezt már valami modern géppel vágták, mert teljesen homogén” – fogalmazott. Kifejtette azt is, hogy „Ami most van, az pontosan követte az eredeti tervet, tehát a rajzolat részletgazdagabb, mint az eredeti rajz, viszont hiányzik belőle Jovian György munkájának kézműves, autentikus jellege”. A műalkotás szempontjából kedvezőtlen fejlemény az, hogy az épület bal szárnyához hozzáépítettek egy üvegdobozt, így oda már nem is került vissza a mozaik. Elöl pedig megvastagították a teraszt, a konzol is vastagabb lett, így most már nem a mozaik uralja az építészeti koncepciót, hanem az új épület. „De a mozaik végül elkészült abban a formájában, ahogy a rekonstrukciós tervben szerepelt, és ezt a városi közvélemény sikerének lehet elkönyvelni” – mondta végül Zuh Deodáth.

Jovián György annak idején három évig dolgozott a Patria mozi külső dekorációján, nemcsak megtervezte, hanem lényegében fel is rakta a mozaikot a falra. A mű nagyon érdekes keletkezéstörténetét idézzük fel Zuh Deodáth Jovián című hamarosan megjelenő monográfiájából. A művész így emlékszik vissza az alkotó folyamatra: „Az előzetes terv alapján, ami nyert (…) készítenem kellett egy egy az egyben mintakarton-sorozatot. Ezeket a Kapucinus kolostorban, a folyosón terítettem ki, és ott is alig fért el a háromszázhatvan négyzetméter. Ezeket skicceltem fel utána a falra. Csak hát az anyag, a habarcs, a malter borzalmas minőségű volt, a mozaikot kézzel pattintottuk ott helyben a munkásokkal a ruszkicai márványból, amely lapokban érkezett. Semmi nem volt előkészítve rendesen a kivitelezéshez, ezért improvizáltunk. Amikor a műszakkal végeztem a műanyaggyárban, akkor átbuszoztam a városon, és nekifogtam a mozaikot felügyelni. Majd’ három évig ment ez. És mivel én már raktam mozaikot még bukaresti diákkoromban, de másról ez nem volt feltétlenül elmondható, rájöttem, hogy itt több dolgom lesz, mint azt sejtettük. Az építésvezető tudta, hogy mi a helyzet, és engedte, hogy munkaidő után ott legyek, és felügyeljem a dolgokat. Ami inkább abból állt, hogy amit a fiúk felraktak nappal, azt levertem, és újraraktam éjszaka. És a nappali munka sem ment csak úgy: motiválni kellett a munkásokat a mindennapi láda sörrel. Ráadásul szocialista rohammunka volt mindenhol, így amikor sikerült egy truppot betanítanom a mozaikrakásra, akkor az éppen szakmai fejlődésnek indult munkásokat átvezényelték egy másik építkezésre. Erre a Kőműves Kelemen történetre a végén már úgy éreztem, hogy rámegy az egészségem. 1982-ben, az év elején a mozaik már készen volt, rohammunkában kellett befejezni, mert állandóan azzal revolvereztek, hogy Ceaușescu váradi látogatásán a homlokzati teraszról, az én mozaikom öleléséből fog a néphez szólni. (…) Ez a mozaik azért is igen fontos, mert az egyetlen tanúja annak, hogy ifjúkoromban három évig mit csináltam.”

Fotók: A szerző felvételei